Begyújtjuk a motorokat

Komoly elhatározásra jutottam. Eddig is foglalkoztam a Naggyal, de mostanra érlelődött meg bennem a gondolat, hogy kicsit felturbózzuk a mindennapos tevékenységeket. Úgy vettem észre, hogy amiket eddig csináltunk, azok már egy kissé unalmasak számára, pillanatok alatt felfogja a feladatokat, alig lehet rávenni, hogy leüljön, így itt az ideje, hogy szintet lépjünk.

Keresgéltem a neten, találtam is rengeteg iskolára felkészítő feladatlapot. Letöltöttem egy rakást, hát, ezekkel már jobban el fogunk bíbelődni.:) Igaz, még nem megy suliba, vissza is tartjuk egy évre, hogy a figyelme fejlődjön, reméljük, nem hiába. Most legózni akart, kaptam az alkalmon és szortíroztattam vele egy kicsit. Megkértem, hogy válogassa már ki nekem a pirosakat és a kékeket. 

Részben megcsinálta, de folyamatosan szólni kellett, hogy hahó, mi is volt a feladat? A túl nagy tarkaság bizony mindig eltereli.....Mindenesetre, ez nagyon jól fejleszti a vizuális figyelmet. Még azt is kipróbáljuk, hogy csipesszel sikerül-e pár darabot felemelnie és szétválogatnia.;)

 A csipeszelős feladatokat nagyon szereti, mindenféle verzióban hajlandó és kapható rá. Írószerüzletben vettem picike színes ruhacsipeszeket (kb. 600 Ft egy csomag és 30 db volt benne), nagyon jópofák. Kézügyesítésben verhetetlen (persze, a gyurma mellett) eszköz. Sokat olvastam a Montessorri-feladatokról és próbáltam magam is hasonlóakat gyártani itthon, persze, mindet a csipeszeléssel megfűszerezve, de erről majd egy másik posztban írok többet.

A rajzolásról és kézerősítésről még egy kicsit.

Pár dolog még eszembe jutott a rajzolással kapcsolatban. Minden gyermek szeret nyomot hagyni, ez a legfőbb motiváció, amikor meglátják a ceruzát....észreveszik, ha a nagyobb tesó használja, apa-anya ír valamit és természetesen ő is utánozni szeretné. Mivel az írás-rajzolás a finommozgások magasiskolája, így rengeteg időbe kerül, míg a megfelelő szintet eléri a gyerkőc. Jó szolgálatot tehetnek a mágnestáblák. Könnyen letörölhetőek, színesek...és nem fenyeget az a veszély (legalábbis egy ideig), hogy a falra, bútorra kezd alkotni.;) A fejlődés szemmel látható, a lengőfirkát egy idő után felváltja a körök rajzolása. Kisebbik gyerkőcöm most itt jár és közben lelkesen mondogatja a Pont, pont vesszőcske mondókát.:) Ahhoz, hogy a kéz izmai erősödjenek, lehetőleg vonjuk be a gyereket minden háztartási tevékenységbe. Egy kis  körkörös törölgetés: a csukló külön mozdul a válltól és a könyöktől. Ha megmondjuk, hogy most vízszintesen vagy függőlegesen törölgessen, akkor már a téri orientációt is bevonjuk...;) Csipeszelés: célzottan a mutató és hüvelykujjat erősíti, főleg, ha olyan a csipesz, amit kicsit nehezebb összenyomni. Ahhoz, hogy az ujjak külön mozgását és koordinációját segítsük, végezhetünk ujjgyakorlatokat is, ezeket már a kisebbek is élvezik. Például:

"Egy csepp (egyet mutat mindkét kezével),

Két csepp (kettőt mutat mindkét kezével),

Öt csepp (ötöt mutat),

Meg tíz (már tíznél járunk, összes ujját mozgatja függőlegesen tartva),

Olvad a jégcsap,

Csepereg a víz!" (Vízszintesen tartja kezét és mozgatja ujjait).

Hatásos az is, ha nincs kedve a mondókához, ha egyszerűen csak az asztalra teszi a kezét és próbálja mindegyik ujját külön-külön felemelni, esetleg dobolni..:)

Gyurmázás: az egyik legjobb fejlesztő tevékenység. Annyi kapható már, de nálunk a legnagyobb sikere a só-liszt gyurmának volt. A receptet itt találtam, bár az arányokon változtattam egy kicsit, nekem kevesebb víz kellett bele. Majdnem egy délután elment az alkotással, később a Nagy mondta is, hogy fáj a keze.:D A mézeskalácssütéshez használható kiszúró formákat adtam nekik hozzá, de akár egy üres pohárral is lehet szaggatni. Nem volt türelmünk ahhoz, hogy megvárjuk, míg magától kiszárad, azért pár percre betoltuk a sütőbe. A kész formákat aztán elkezdték festeni, nagyon jól szórakoztak....persze, a konyha úszott a festékben  a művelet végére....:D 

Ezeken kívül bármit a fejlesztés szolgálatába lehet állítani, de nem győzöm hangsúlyozni, a legfontosabb a rendszeresség és az, hogy a gyerek örömét lelje, játéknak érezze az aktuális tevékenységet.

Kis lemaradás

Mivel a héten nyaralni voltunk, ezért kicsit megcsúsztam a bejegyzésekkel. Sajna, ez a pár nap kihagyás is látszik, idő kell, míg a gyerkőc visszaáll a rendes itthoni menetrendre. Sokkal nehezebben koncentrál, a szokásostól is gyakrabban elkalandozik....néha legszívesebben a hajamat tépném miatta. Néz, üvegessé válik a szeme...és akkor már tudom, hogy gondolatban mérföldekre van tőlem. Múltkor a ceruzafogásnál hagytam abba. Ez még most sem az igazi, de a napi gyakorlás rengeteget számít. Családtagok sokszor mondják, hogy de miért erőlteted, ha egyszer nem szereti.....úgy gondolom, nincs igazuk. Akárhová megyünk, az első rögtön ez, hogy mutassuk meg a rajzait, a gyógypedagógiai, logopédiai vizsgálatban is előkerül, hogyan másol le egy sort, hogyan folytatja, miként fogja a ceruzát a kezébe, mennyire biztos, erős a tartása.... Az iskolaérettségi vizsgálatról pedig ne is beszéljünk. Vettük neki vázlatfüzetet, igyekszünk minden nap más és más témát kitalálni. Ha nem rajzol, akkor is kell valamit színezni. Az elején vettem neki kifestőfüzeteket, de végül rájöttem, hogy teljesen felesleges. Olyan aprólékosak voltak benne a képecskék, nem is csoda, hogy nem sikerült jól. Állandóan túlszaladt a vonalhatáron, akárhogy igyekezett, nem sikerült. Végül a netről kezdtem gyűjtögetni egyszerű kiszínezhető képeket. Például ilyesmiket. Egy-egy rajzolós szeánsz végére én is így néztem, mint ez a jószág.

Eleinte nem értettem, miért inkább a festés felé van huzalma, de végül csak megfejtettem. A festésnél nem kell az a precizitás, ami a rajzolásnál, a pontatlanságokat el lehet tüntetni egy-egy újabb ecsetvonással....és nem utolsósorban jóval gyorsabb, mint a rajzolás.  A gyógypedagógustól kaptunk egy tartásjavító gumisapkát, amit a hüvelyk-, mutató- és középső ujjára kell húzni. Nem lehet túl kényelmes, de nagyon hasznos, sokkal biztosabb a keze és látványosabban erősebbek a rajzok is, határozottabbak a vonalak. Itt lehet rendelni belőle. Persze, nem akarja mindig használni, de szerencsére már nem is kell, inkább azokon a napokon kerül elő, amikor kell valami, ami fizikailag is visszatéríti a rajzoláshoz.:)

A kezdetek....

Amikor kiderült, hogy a kisfiam figyelmével, koncentrálóképességével gondok vannak, sok minden helyre került. Diagnózis ugyan nincs, de az ADHD szinte összes tünetét produkálja....vagyis, inkább a figyelemzavarét, a hiperaktivitás és az impulzivitás nem jellemző. Beleástam magam a témába, órákat töltöttem különböző honlapok böngészésével. Elmentem a helyi nevelési tanácsadóba, mert úgy éreztem, ehhez egyedül én kevés vagyok....így kezdődött. Mivel a gyerkőcnek nagyon gyenge a tartós figyelme, ezért a feladatok többségét nem érti meg és mivel nem érti, ezért nem is tudja teljesíteni. A folyamatos rossz teljesítményből pedig egyenesen következik az egyre erősödő szorongás....Megvettem egy könyvet, az a címe, hogy Játékos nevelés (Lawrence J. Cohen), ebben találtam pár sort, ami megragadott: "Amikor pedig egy gyermek félénk, arra van szüksége, hogy szintén a játékon keresztül kicsalogassuk a csigaházából. Lehet, hogy néhányszor le kell vele csúsznunk a csúszdán, mielőtt egyedül is meg merné próbálni, mert a jól ismert 'dobjuk be a mély vízbe' módszer nem válik be, de az sem szolgálja igényeit, ha hagyjuk, hogy minden félelmetes helyzetben behúzódjon a sarokba.....A megszabadulás egyik legjobb módja a művészi kifejezés, legyen az éneklés, festés, tánc, rajzolás, írás....Vannak, akik a gyermekeket a széltől is óvnák, s ez nem szerencsés. Inkább fel kell vérteznünk őket azzal az erővel, önbizalommal, ügyességgel, mely lehetővé teszi, hogy túltegyék magukat félelmeiken...." Így fordultam a különböző kreatív tevékenységek felé. Bármilyen alkotótevékenység segíti a koncentráció elmélyítését, a finommotorikát....és közben megnyílik, jobban elmeséli a vele történteket.

Az első hetek alkotásai kínkeservesen születtek meg. Olyan renyhe volt a kéztartása, hogy a ceruza folyton kiesett a kezéből. Képtelen volt megtartani pár perctől tovább. A gyógypedagógus javaslatára igyekeztem mindenbe bevonni....tésztagyúrás, szaggatás, ruhacsipeszelés, zoknipárosítás....pár hét múlva szemmel látható volt a fejlődés.

Próbálkozás

Nagyon nehéz volt szembenézni azzal, hogy a kisfiamnak gondjai vannak. Sosem volt átlagos gyerek, mindig kicsit kilógott a sorból, bár ez sosem volt látványos. Az első óvodát rémálomként éltük meg....másfél évig járt oda. Pontosan tudtam, hogy bajok vannak. Próbáltam minden nap beszélni az óvónőkkel, de egy idő után elkopott a kedvem. A gyerek a maga zárkózott módján jelezte, hogy gyűlöli azt a helyet, és a jelek egyre látványosabbá váltak. Nem akart részt venni semmiben, megtagadta az evést, egyre többször sírva fakadt. Amikor sírt, akkor vagy kiküldték a folyosóra, vagy sarokba állították. Egy idő után nagyon elfajultak a dolgok. Majd később leírom, kiírom magamból, most nem megy. A mai napig lelkiismeret-furdalásom van, ha eszembe jut, hogy hagytam szenvedni, hogy ahelyett, hogy a saját ösztönömre hallgattam volna, megbíztam valakiben, aki nem érdemelte meg. Nem állítom, hogy a gyerek hibátlan, sőt. Ha valaki, hát én tudom, hogy nehezebb kezelni, mint a többi egykorút. Viszont kicsit olyan érzésem is van, mint a Süsüben. Hogy olyan, mint a Bűvös Virág. "Ha szereted, viszont szeret. Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán..."

Előszó

Az elmúlt egy évben nagyon sokat küzdöttünk. Mindenféle téren. Van egy ötéves kisfiam, aki - mint a bemutatkozásban is írtam - beilleszkedési problémákkal küzd. A tünetek változatosak: nehezen fogadja az újat, tart a változástól és rendkívül rosszul kezeli a konfliktushelyzeteket. Felmerült, hogy autizmus áll a háttérben. Végül gyermekpszichiáter mondta ki, hogy bár vannak erre utaló jelek, de ezek egyike sem markáns, inkább erősen szorong és ezért próbál a megszokott menetrendhez ragaszkodni. Nagyon nehéz a mindennapi életünk, minden alkalmat többször meg kell beszélni, nehogy bepánikoljon. Szórt a figyelme, képtelen huzamosabb ideig koncentrálni. A figyelemzavar nem zárható ki.....sőt, bár diagnózis még nincs, úgy gondolom, ez lehet a tünetek hátterében. Hetente kétszer járunk egyéni fejlesztésre. Egy fiatal, lelkes és nagyon motivált gyógypedagógushoz került, aki nagyon sok ötlettel állt elő. Ezeket próbáltam a mindennapi életünkre lefordítani és házilag összebarkácsolni. Tudom, rengeteg fejlesztő játék kapható és mindenféle terápia igénybe vehető, ha van hozzá megfelelő méretű pénztárca. Nagyon fáj, hogy nem tudok minden ilyesmit megadni neki. Például az oviban javasolták a lovasterápiát, amiről sokat olvastam, de....Gondolom, érthető, miért nem fejeztem be a mondatot. A magam eszközeivel viszont igyekszem könnyebbé tenni napjainkat, és azt hiszem, inkább sikeresen. Olyan ötleteket fogok mutatni, amik alig kerülnek pár forintba és mégis használhatóak, inkább csak szemléletváltás szükséges hozzá. Tartsatok velünk!