Keresés ebben a blogban

2016. augusztus 31., szerda

Különleges gyerekek differenciálása 4 lépésben

A legtöbb gondot egy ADHD-s gyerek kezelésénél talán az okozza, hogy reakciói több esetben nem egyeznek meg más gyerekekével. Erősebb, gyengébb reakciót mutathatnak, attól függően, mi, mennyire éri el ingerküszöbüket.

Nagyobb létszámú közösségben fokozott nehézséget jelent a differenciálás megvalósítása, amely próbára teszi a pedagógusok türelmét és figyelmét. A differenciálásról bővebben itt lehet olvasni.
Az alábbiakban néhány gyakorlati tippet szeretnék megosztani, amely megkönnyítheti a gyerekekkel való bánásmódot.



  1. Óvodai csoportokban foglalkozás, iskola-előkészítés esetén az óvodapedagógus ültesse maga mellé a gyermeket. Ez nem zárja ki azt, hogy a többi gyermekkel is foglalkozzon, mégis, szinte észrevétlenül valósulhat meg a fokozott odafigyelés, amelyre az óvodásnak szüksége van. Iskolásoknál célszerűbb az első padba ültetni a nebulót, a tanári asztal elé, ugyanezen okból. A gyerek nem érzi kirekesztettnek magát, nem okoz szorongást számára az, ha lassabban halad, mint a többiek.
  2. Minél színesebben: akármilyen feladatról van szó, igyekezzünk színeket alkalmazni. A figyelemzavaros gyerek figyelme jobban felkelthető és leköthető, ha különböző színeket használhat. Sorminta esetén (például, rajzoljon adott sorrendben köröket, különböző formákat), színezéskor, festés esetén kiváló módszer. A változatosság tetten érhető énektanulásban, mondókázás esetén is: ha mozdulatokkal kötjük össze a sorokat, a figyelem is megsokszorozódik.
  3. Próbáljunk külön feladatot adni neki: például, festésnél ő ossza ki az ecseteket, ő legyen a ceruzafelelős, szóljon a hasonló korúaknak, az iskolában ő mossa ki a szivacsot, készítse elő a krétát, stb.
  4. Használjuk ki a gyerek egyediségét: egy figyelemzavaros gyerek egyszerre tud több dologra figyelni. Ragyogóan felhasználható a rajzolási idő arra, hogy közben verset mondjunk, énekeljünk, vagy a rajz témájához illő halmazalkotásra is (háziállatok rajzolása esetén mindenki mondjon egy-egy állatot) de akár arra is, hogy logopédiai gyakorlatokkal bombázzuk. (Ugyanazt mondtam: olló-holló, sas-kas?).
+ 1: A csoport többi tagjának el kell magyarázni, hogy az érintett gyereknek többet kell mozognia, futkároznia. A gyermekek szintjének megfelelően, mesével vagy rövid magyarázattal célszerű megértetni, hogy a hiperaktív gyerek NEM AKAR rosszat, de neki többször kell elmondani, hogyan viselkedjen helyesen. A megfelelő, normakövető magatartást a pedagógusnak el kell ismernie.  (A jutalmazásról bővebben ebben a posztban lehet olvasni.) A pedagógus feladata és felelőssége, hogy a gyerek ne szoruljon perifériára, társai ne közösítsék ki. Az életkor előrehaladtával a tünetek mérséklődnek, ugyanakkor a meleg, elfogadó és türelmes, toleráns légkör megkönnyíti a gyerek csoportba illeszkedését vagy visszailleszkedését társai közé.

2016. augusztus 28., vasárnap

Differenciálás? Differenciálás!

Ez a poszt szervesen kapcsolódik az előző, inkluzív nevelésről szóló írásomhoz. Itt lehet elolvasni.

A differenciálás maga különböző módon kezelést jelent. Mindannyian mások vagyunk, ezért mindenkinek joga van olyan bánásmódban részesülni, amely segítségével képességei a legjobban kibontakozhatnak. Egyfajta szemléletmód is, ösztönösség a nevelő részéről, amellyel keresi azokat a pontokat, amellyel a leginkább kapcsolódhat neveltjéhez.

A differenciálás során rendkívül fontos a tudatos tervezés. A tervezés időtartama alatt a pedagógus számba veszi a gyermek képességeit és megtervezi a fejlesztés menetét. Nélkülözhetetlen, hogy a pedagógus ne aggasson címkét a gyermekre! A gyengébb teljesítményt, lassabb feladatteljesítést nem szabad negatívan minősíteni, inkább próbálja  a gyereket biztatni, hogy itt bizony még kell egy kis gyakorlás, de már jó úton haladsz! A pedagógusnak ösztönöznie kell a gyereket, dicsérettel, elismeréssel és időt kell szakítania a kommunikációra. Iskolában, óvodában nehéznek tűnik kivitelezni, de úgy vélem, mégis megoldható, mert eredményes és hosszú távon a gyermek megbízik nevelőjében. A gyerek fejlődését, igyekezetét társai előtt is el kell ismerni! Semmi sem hat jobban, mint a nyilvános dicséret! Nem szabad fukarkodni az elismeréssel. (Sokszor nem tudom hová tenni azokat az írásokat, amelyek a dicséret ellen szólnak, vagy legalábbis erősen korlátozzák azok mennyiségét. Egy óvodás, kisiskolás gyereket nem fogja motiválni, ha hátbaveregetjük elismerésünk jeleként. A dicséret tényleges teljesítményért, munkáért jár. De ha jár, akkor ne spóroljunk vele! Egy piros pont, csillag, matrica a gyermek egész napját beragyoghatja....)

Hogyan lehet differenciálni? Próbálkozhatunk változtatni az időtartamon, többletidőt biztosítani egy-egy feladatra. Változtatható a technika: ha egy gyerek a művészetek irányába mutat érdeklődést, akkor próbáljunk olyan feladatot találni, amely során megcsillanthatja ezen képességeit. A kedvenc téma akár jutalomként is szóba jöhet: a sikeres feladatteljesítés után jöhet egy kis festés, színezés. Lehet variálni az eszközökkel: ma zsírkréta, holnap festék, azután ceruza....

Akármilyen módszer mellett döntünk, nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógus elsődleges szerepe az aktiválás: ösztönözze neveltjét az önálló gondolkodásra, segítse ennek kialakulását, de csak addig, míg a gyerek igényli.


Forrás:http://docplayer.hu/2640321-A-differencialas-es-a-szemelyes-banasmod-fontossaga-az-ovodas-gyermek-eleteben.html

2016. augusztus 24., szerda

Inkluzív nevelés

Többször olvastam már az inkluzív nevelésről és hatásairól. Sokáig nem értettem, mi is az igazi különbség az inkluzív nevelés és az integráció között, míg egy tanulmány olvasása közben végre felfedeztem. Eszerint, az integráló intézmény befogadja a sajátos nevelési igényű gyermeket, de működésén alapvetően nem változtat, míg az inkluzív képzési helyek befogadják a gyermeket és felkészülnek a közös munkára.

A közös munka magába foglalja a tárgyi felszerelés biztosítását és a pedagógiai felkészülést. A pedagógusnak magának is készülnie kell: fokozott empátiával kell a gyermek felé fordulnia, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor ő nem tud átlagos módon reagálni...és fontos kiemelnünk, hogy ez nem akarat kérdése! A pedagógusnak fel kell magát vérteznie, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekkel több elfoglaltsága lesz, körültekintőbb magyarázatot igényel, hogy hamarabb kell neki elmondania, mikor-mit csinálnak majd, hogy legyen ideje felkészülni, stb. Optimális esetben ez a gyógypedagógiai segítséget is magába foglalja....de ez jelenleg kevés helyen valósulhat meg. Ugyanakkor, ha a pedagógus elfogadja, hogy a gyermek differenciált bánásmódot igényel, akkor ő valósággal kivirulhat a nevelő kezében. Meggyőződésem, hogy semmi sem helyettesítheti a helyes nevelői attitűdöt! Egy óvodás számára felemelő lehet, ha óvónéni reggel kedvesen köszönti, megkérdezi, hogy érzi magát és beszélget vele pár percet a napi programról és ezzel meg is nyugtatja, mint ahogy egy iskolásnak is jól esik egy kis többletfigyelem, főleg akkor, ha a pedagógus nem érezteti vele: miatta maradnak le a tananyaggal. A differenciált és egyben elfogadó bánásmódhoz sokszor nem is kell más, mint az, hogy kicsit kilépjünk a megszokott keretek közül....

Forrás: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/sni/1az_integrcirl_ltalban.html#auto_top

2016. augusztus 22., hétfő

A hintázásról

A hintázás sokáig neuralgikus pont volt életünkben. Ha rá is tudtuk venni időnként a játszótéren, már az is nagy eredmény volt. Többször megfigyeltem, hogyhogy nem akarja, miért ódzkodik tőle, mikor tőle kisebbek is magasba szálltak....maguktól. Olvasgattam mindenféle fórumokon, milyen hatása van a hintázásnak az idegrendszerre, - itt találtam egy nagyon jó összefoglalót -, ezért inkább csak a bejárt utat ismertetném. Minden nap nincs lehetőségünk játszótérre menni, ezért vettünk egy beltéri laphintát, a férjem fúrt két lyukat az ajtófélfába, vettünk két akasztót és karabinert....így aztán készen is állt a terep. A nehezebb része mindenképpen az volt, hogy el is kezdje használni. Amikor felült, rögtön kérte, hogy lökjem meg. A legnehezebb pedig az, amikor azt mondtam, hogy nem, próbáld meg egyedül.

Csak ült a hintán és fogalma sem volt róla, mit kellene csinálnia. Hetekig tartott, mire megértette, hogy mikor kell előre és mikor hátra dőlnie. Hogy mindkét kötelet fogja és egyforma magasságban és ne szálljon le rögtön, ha először nem megy. Körülbelül három hónapig tartott, mire a mozdulatsor automatizmussá vált és rögtön sikerült felvennie a ritmust. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a lábát is hozzá tudta volna kapcsolni a már begyakorolt elemekhez. A tanulás újra kezdődött...legalább ennyi ideig tartott, mire megértette, hogyan is kell ténylegesen hintázni, megtanulta a komplett mozdulatsort.....és végre eljutottunk addig, míg önmagától kérte, hogy hintázhasson. 

A viselkedése is másabb lesz hintázás után. Amikor leszáll, láthatóan fegyelmezettebb lesz, rendezettebb a magatartása. Higgadtabb, nem pörög, valahogy kiegyensúlyozottabbá válik. Sosem hittem volna, hogy ennyire látványos lesz a változás.

Hat gondolat a fejlesztésről

Már régóta fogalmazódik bennem, hogy kellene egy használati útmutató a mindennapi fejlesztésről. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy néhány alkalmanként, kampányszerűen kezdenek el foglalkozni ezzel, közben pedig várják a sikert. Sajnos, ez így nem megy. Közgazdász nyelven szólva, a befektetés mindig folyó költség formájában térül meg....és ez fokozottan érvényes a fejlesztésre!

A legfontosabb: a rendszeresség. Akkor várhatunk sikert, megerősítést, ha nem csak egy adott időszakban foglalkozunk a csemetével, hanem folyamatosan. A befektetett munka mindig megtérül, még akkor is, ha ez nem ölt látványos formát....de egyértelműen eredményes tevékenységünk, ha a gyerek egyszer csak közli, hogy egyedül csinálom, ne segíts.:)

Változatosság
: próbáljuk meg a napi programot úgy alakítani, hogy minden nap foglalkozzunk valamivel. Néhány számolós feladat, egy kis festés, vagy célbadobás és írássegítő gyakorlatok kombinációja, esetleg koordinációs gyakorlatok és rajzolás....A paletta szinte végtelen. 

Időtartam
: ne felejtsük el, hogy gyermekünk koncentrálóképessége véges. Hiszen a saját figyelmünk sem korlátlan! Kinek nem ismerős, amikor egy borzasztóan unalmas megbeszélésen kellett ücsörögnie és alig negyedóra múlva már legszívesebben elaludt volna? Először tizenöt perc, majd fokozatosan lehet növelni, míg nem látjuk, hogy ennyi bizony elég volt.

Önállóság
: próbáljuk gyerkőcünket önálló munkavégzésre sarkallni. Néhány percre hagyjuk ott, majd ellenőrizzük a feladatot. Ha nem megy, akkor iránymutatással szolgáljunk, de ne oldjuk meg helyette!



Biztatás és bátorítás
: igyekezzünk erősíteni gyermekünk önbizalmát. Nem a sablonos "ügyes vagy" fordulatra gondolok, hanem olyanra, ami a konkrét tevékenységért jár. Például: már sokkal erősebben fogod a ceruzát; vagy: egyre szebben színezel, stb..

Türelem
: legyünk türelmesek. Magunkkal és a gyerekkel szemben is. Nem használ, ha elkezdünk kiabálni vele, ha könyörgünk neki, hogy figyelj már. Ha úgy látjuk, elkalandozik, próbáljuk egy érintéssel visszatéríteni, simítsuk meg a karját, fejét és kérdezzük meg, hogy folytathatjuk? Ha ezek nem használnak, mozgassuk meg. Szökdécseljen néhányat, járjon helyben, körözzön a karjával, guggoljon és mindjárt jobban fogja magát érezni.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

2016. augusztus 19., péntek

Elhatározás

Nagy fába vágom a fejszémet.....ugyanis eldöntöttem, hogy itt az ideje szintet lépni a fejlesztésben, ezért jelentkezem fejlesztőpedagógus képzésre. Most elég lelkes vagyok, bár azt nem tudom, hogy fogom összehangolni a mindenféle teendőimet. Nyilván, kőkemény logisztikával, mindent felírással és úgy, hogy egy lépést sem teszek a naptáram nélkül....igaz, az már eddig is a táskám állandó lakója volt. Nem tudom, hogy fog menni....de bízom benne, hogy jól és miért ne menne jól? Érdekel, benne vagyok, folyamatosan erről olvasok....miért ne sikerülne? Hosszú távon is ezzel szeretnék foglalkozni, nem csak fellángolás....akkor vajon hol is vagyok jelenleg a Maslow-féle piramis szerint?;)
Ma kaptunk egy levelet, jövő héten mennünk kell logopédiai vizsgálatra....elmegyünk, bár nem igazán tetszik az időpont, ugyanis délre kell mennünk. A gyerek valószínűleg fáradt lesz és éhes.....jó, persze, az éhségen tudok segíteni, de a fáradtságon aligha.:( Már voltunk egyszer, felemás sikerrel. Amikor figyelt, akkor ragyogóan teljesített....de amikor nem - és ez volt túlsúlyban sajnos -, akkor átlag alatt produkált. Igyekeztem vele gyakorolni ilyen feladatokat, téri orientációt, szótagolást (ami a logopédus szerint is túl nehéz egy ötéves gyereknek), reprodukciót, stb.-t....de mindenre rányomja a bélyegét, hogy milyen fázisban kapom el. Az utóbbi két napban még a szokásostól is figyelmetlenebb és szétszórtabb volt, még azokat a feladatokat sem tudta megoldani, amiket eddig kisujjból kirázott. Remélem, gyorsan átlendül rajta....Azt hiszem az óvoda zavarja leginkább, egyre jobban foglalkoztatja, hogy megint menni kell. Próbálom, azért szépen lassan készítgetni, mert muszáj barátkoznia a gondolattal....

2016. augusztus 12., péntek

Mostanában

Elég feszült nap volt a mai. Már sokszor feltűnt, hogy kb. 3-4 hetente jön pár nap, amikor a gyerek megbokrosodik, nyűgössé válik, feszült lesz....olyan, mint aki állandóan lesben áll, hogy miként védje meg magát. Bármi ellen. Ma délelőtt azon pörgött be, hogy nem akart zoknit felvenni.....és hiába mondtam, hogy nem muszáj, mert annyira nincs hűvös, de felesleges szájtépés volt....akármit próbáltam, csak üvöltött artikulátlanul, hadonászott, levágta magát az ágyra.....Ordas nagy hiszti volt. Végül otthagytam, egyszerűen nem bírtam vele lenni tovább....utána aztán lehiggadt, de megalapozta az egész napot.:( Közben azért rávettem egy kis rajzolásra....mivel már volt olyan, aki megjegyzést tett, hogy biztos én rajzolok helyette, ezért felvettem videóra....az, ha egy öt és fél éves gyerek kéri, hogy segítsek valamit meghúzni, vagy mutassam meg, mit hogy kell és utána megpróbálja egyedül, az nem nevezhető helyette rajzolásnak. Mindenesetre, a videó arra is jó volt, hogy lemérjem, mennyi ideig tart egy ilyen szeánsz (igaz, ez viszonylag egyszerű rajz volt)...és 13 perc koncentrált figyelmet sikerült felvennem.:) Nagy öröm, mert ez egy éve kb. 5 perc volt. Más feladatok esetén sajna nincs ennyi, de ami művészeti tevékenység, az mindig jobban megy. Holnap egy Ez történt velem nyáron című témára gondoltam, igaz, elég sablonos, de olvastam egy jó módszerről, ami elég érdekesnek tűnik, remélem, beválik majd. Közben rájöttem arra is, hogy ha nem célzottan kell verset mondania, hanem valami egyéb ténykedés közben, akkor gyönyörűen elmondja.....és becsületére váljon, három verset is elmondott úgy, hogy fel tudtam venni. Kb két hét múlva megyünk a gyógypedagógushoz vissza, meg akarom mutatni, mi mindenre jutottunk a nyáron. Amire viszont addig nagyon rá kellene feküdnünk, az a téri orientáció és az akusztikus figyelem fejlesztése. Csináltunk olyat például, hogy egy angyalkafigurát röptettem, míg ő háttal állt nekem: jön, repül az angyalka, rászáll .....-ra valahová. Neki pedig meg kell mondania, hová szállt, melyik testrészre és melyik oldalra. Nagyon tetszett neki.:)