Használati utasítás

A minap találkoztam Mártonffy András kiváló írásával. A cikk nagyon jól összefoglalja, hogyan célszerű egy-egy problémás gyerekkel bánni, mennyire fontos számukra a folyamatos szeretet és türelem.

A poszt olvasása közben jutott eszembe, milyen nehézségekkel szembesülhet - ha még nem is tudatosan - egy gyerek, ha sehol nem kapja a feltétel nélküli elfogadást és meleg légkört, amelyre vágyik. Milyen tünetek jelentkezhetnek, ha egy gyerek figyelemre áhítozik? Egy idő után elbizonytalanodik, minden egy hatalmas kérdőjellé válik körülötte. Egy talajvesztett gyerek viselkedése mindig torzul: hangoskodik, kiabál, panaszkodik, a nagyobbak hazugságokba bonyolódhatnak. Ellenkezhet, dacol az utasításokkal, nem hajlandó azt csinálni, amit a többiek. A pedagógus pedig egy ellenkező, kellemetlen magaviseletű, elviselhetetlen gyereket lát, aki megnehezíti mind a pedagógus, mind a csoport életét, aki bármikor robbanhat. Kevesen hajlandóak arra, hogy valós megoldást keressenek a problémára, ne hárítással próbálkozzanak.

Mártonffy cikke szerint a megoldás a PCIT-módszer alkalmazása. "A szeretet és a törődés viszonzása abban áll, hogy a gyerek legyőzze a viselkedészavar által diktált impulzivitást, és ő is gyakoroljon önkontrollt."  

A módszer szerint a gyerek agresszív reakciói nem kapnak visszajelzést. Meg kell értenie, hogy amíg nem tanul meg uralkodni magán, addig a család vagy a közösség nem foglalkozik vele. Minden kommunikációs helyzetben a kívánatos magatartásformát kell erősíteni ahhoz, hogy valóban mélyreható változást lehessen elérni. A jutalmazás és a motiválás nagyon fontos: minél több a pozitív megerősítés, annál látványosabb a változás. A pedagógusnak mindig szem előtt kell tartania, hogy a gyerek önmagához képest fejlődik: a jutalmazást is ennek megfelelően kell adnia. Felesleges más gyerekhez hasonlítani, hiszen senki sem egyforma. A differenciált bánásmód megvalósítása nem függ a csoport létszámától: ha a pedagógus hajlandó próbálkozni, akkor eredmény is várható. Nem megoldás az, ha a csoportvezető szabadulni igyekszik a gyerektől; az inkluzív nevelés elvei ennek gyökeresen ellentmondanak. Súlyosan etikátlan azt sugalmazni, hogy a gyereknek máshol lenne a helye, olyan helyen, ami jobban megfelel neki. Ha a pedagógus elfogadja a diákot, ha tudomásul veszi, hogy viselkedése markánsan eltér a többiekétől, vagy átmenetileg nehezebb periódusban van, már megtette az első lépést egy jobb, kiegyensúlyozottabb környezet megteremtéséért, amely mind a saját, mind a gyerek érdeke.

Forrás:http://www.martonffyandras.hu/viselkedeszavar-es-szeretet

BTMN?

Mostanában nagyon sokszor hallhatunk a címben szereplő rövidítésről, de nagyon kevesen tudják, mit is jelent valójában.

A BTMN rövidítés a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget jelölő gyűjtőfogalom. A BTMN-es gyerek értelmi képességei normál tartományba esnek, esetleg átlag alatti IQ-val rendelkeznek.

A gyermek nehézségei megfigyelhetőek tanulási és társas helyzetekben egyaránt: problémát jelent számára a feladathelyzet megtartása, a kitartás, az elmélyült és koncentrált munka elvégzése. Kibújik a feladatelvégzés alól, a számára nehézséget jelentő szituációkat igyekszik elkerülni. Tart a sikertelenségtől, ezért egy ilyen gyerek esetében a motiválás és a pozitív megerősítés valódi kihívást jelent a pedagógusok számára.Nem csak a feladatok jelentenek nehézséget: a mindennapi kommunikáció is gátolt. A gyerek félénk, kifejezetten szorongó lehet, igyekszik megőrizni saját szféráját. Nehezen viseli, ha ebbe betolakodnak, ha nagy körülötte a ricsaj, ha számára erőszakosan próbálják valamire rávenni. A pedagógusnak nem szabad feladnia a próbálkozást: a gyerek vágyódik a társaságra, szeretne a közösség részesévé válni, vágyódik az elfogadásra; a nevelőnek tudomásul kell vennie, hogy az ő esetükben ez valódi problémát jelent. A tiltakozások dühkitörésekbe is torkollhatnak, azonban szem előtt kell tartani: ezek segélykiáltások. A gyerek segítségére lehet fejlesztőpedagógus és pszichológus is. A foglalkozások célja a prevenció és a felzárkóztatás a kortársakhoz: a teendőkből az óvodapedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak is ki kell venni részüket: a gyerek fejlődése csak összehangolt munka eredményeként indulhat meg.

A BTMN-t szakértői bizottság állapítja meg, melyet évente felülvizsgálnak. Akár BTMN-es egy gyerek, akár nem, a legfontosabb a támogató környezet. Ha meleg, elfogadó, bátorító környezetben és megfelelően körülhatárolt szabályok szerint éli mindennapjait, a fejlődés is megindul.

Még egyszer a szorongásról

Ez a bejegyzés az előző folytatásának tekinthető. A múltkori posztban igyekeztem összefoglalni, mit is vehet észre egy pedagógus, ha egy gyermek szorong, azonban a szorongás nem csak a közösségi életet nehezíti meg.

Az irracionális félelmek a gyermek életének területeit súlyosan terhelik. Nehézséget okoz számára, ha a szokásostól eltérő programon kell részt vennie, ha gyors döntésre kényszerül, ha olyan feladattal találja szembe magát, amellyel még nem találkozott. A szorongó gyerek igyekszik hárítani a számára problémát jelentő szituációkat: halogatja a feladatmegoldást, próbálja a készülődés idejét minél tovább húzni, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen megtagadja a teljesítést. A folyamatos félelmek különböző testi tüneteket okoznak ( állandó hasfájás, fejfájás, a gyermek sokszor szaladgál a mosdóba, stb.); ezt nevezik szomatizálásnak; a legkevésbé az segít, ha elbagatellizáljuk a gyerek tüneteit. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy rohanni kell vele az orvoshoz; egy kis együttérzéssel, kisebbeknél egy-egy gyógypuszival gyors javulást lehet elérni. Feltűnhet továbbá, ha gyermek kelletlen, nem akar semmiben részt vállalni, ha mindenhez hosszas rábeszélés szükséges. Gondoljunk csak bele: egy nagymértékben szorongó gyermeket nem lehet csak úgy bedobni a különböző helyzetekbe, mert egyszerűen megdermed és pánikba esik. A pánik nem feltétlenül ölt látványos formát (különösen nagyobbaknál nem), de az izgalom jelei náluk is tetten érhetők. Minden esemény előtt meg kell vele beszélni (külön!), hogy mi várható. A megbeszélés természetesen nem cicerói körmondatokat jelent: néhány szóval elmondjuk neki, mi következik, esetleg egy simogatás közben a kobakra...és ha nem is látványosan, de lassan elillan a gyerkőc szorongása. Legfontosabb a nyugodtság: neki kell valaki, akire támaszkodhat, aki biztonságot sugároz felé.....és ha ez megvan, akkor az ő viselkedése is változni fog.