Keresés ebben a blogban

2016. november 7., hétfő

Néhány gondolat a szorongásról

A gyerekek (és környezetük) életét megkeserítheti a szorongás. De mi is ez valójában?

Definíció szerint a személy által érzékelt fenyegetésre adott válaszreakció. Minden ember szorong, fél valamitől, amely normálisnak tekintendő, addig a pontig, amíg nem akadályozza az egyén életszervezését. Velejárhat a pánik is, amikor az egyén hirtelen kitöréssel próbálja a veszélyesnek érzett helyzetet megoldani.

Mikor gondolhat a szülő arra, hogy valami nincs rendben?
  • Ha a gyerek nem azt nyújtja, amit képességei alapján várhatnánk. A teljesítményromlás minden területen érzékelhető, nem csupán egy-egy tárgy vagy tevékenység esetén.
  • A szorongó gyerek fáradt, nyűgös. Jellemző, hogy órán egyfolytában ásítozik. Képtelen feladatait befejezni, vagy felületesen oldja meg. Ovisokra ugyanez érvényes! Nem akar beállni a többiek közé, nem vesz részt a foglalkozásokon. Inkább kifogásokat keres, retteg a kudarctól, ezért gyakran hallhatjuk tőle: nincs kedvem.
  • A fáradtság oka az alvászavarokban keresendő: hogyan tudná magát egy gyermek rendesen kipihenni, ha még álmában is a szorongás oka kísérti? Nyugtalanul, felületesen alszik, felriad éjszaka, vagy órákon át heverhet álmatlanul.
  • A szorongó gyerek ingerlékeny, olyan, mint a sarokba szorított állat: minden vélt vagy valós sérelemre ugrik, reakciói túlzottak, esetenként agresszívak. Az agresszió irányulhat mások ellen, de akár önmaga ellen is fordulhat. Az agresszióról ebben a posztban írtam bővebben.
  • Felfigyelhet a szülő, pedagógus arra, ha a gyerek folyamatosan a mellékhelyiséget járja, ha túlzottan izzadékony, ha fájdalomra panaszkodik, látszólag ok nélkül.
  • Előfordulhat, hogy a napközbeni feszültség esti/éjszakai sírás formájában tör utat magának. A gyermeket nehéz lecsillapítani, de megpróbálhatjuk ilyenkor rábírni, mondja el bánata okát. A szorongó gyerek számára minden sokszorosan esik latba: ha kiküldték a csoportszobából, ha kinevették, ha bántalmazták (fizikailag és verbálisan egyaránt lehet), ha gúnyolták, ha levegőnek nézték...Gondoljunk csak bele, mit jelenthet egy félénk, szorongó alkatú gyereknek, ha kiküldik a csoportszobából és egyedül kuksol valahol? (Sajnos, megtörtént eset). 
A szorongást a szülő, pedagógus és ha szükséges, pszichológus vagy pszichiáter segítségével kell megoldani. Hónapokig tartó folyamat, mire a gyermek megnyugszik, félelmeit sikerül elengednie vagy megtanulnia, hogyan kezelje a stresszhelyzeteket. Nem használ, ha a szülő és a pedagógus folyamatosan csügg a gyereken, hiszen minden problémától nem lehet megvédeni. Ugyanakkor, ha éreztetjük vele, hogy számíthat ránk, többször megkérdezzük, hogy érzi magát, mi történt vele, esetleg valamilyen külön megbízást adunk neki, könnyíthetünk életén legalább annyival, hogy elviselhetőbbnek érezze félelmeit. A szorongástól legkönnyebben akkor lehet megszabadulni, ha a gyerek erősségeit helyezzük előtérbe. Ha szeret rajzolni, akkor csinálja azt. Ha nagyon megy a számolás, akkor adjunk külön feladatot, azzal, hogy szeretném, ha megpróbálnád. Jó hatású a mozgás, mert oldja a stresszt, nyugtat és ellazít. A mozgásról ebben a posztban találsz összefoglalót.
A sikerektől, próbálkozásoktól épül az önbizalom és oldódik fokozatosan a szorongás.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

2016. november 6., vasárnap

Mozgás!

A múltkori bejegyzésben írtam a Mozgáskotta módszerről. Nagyon jónak találtam és találom azóta is, bár az otthoni, egyéni fejlesztéshez az ára egy kicsit magas (nekem legalábbis).

Mindazonáltal, maga a módszer nagyon ésszerű és a gyerekek rajonganak érte....ami érthető, hiszen színes, vicces és zenéhez, mozgáshoz kötődik.

Itthon mi is kipróbáltuk a saját, kissé fapados verziónkat, most próbálom rendszerezni az eddig tapasztaltakat.


  • A talpakat filcből készítettem, összesen 24 darabot. Bár én vágtam ki, a körberajzolásnál természetesen volt segítségem.:)
  • Igyekeztem mindenféle feladattal kipróbáltatni a gyerekekkel: 
- séta a talpakon.

- séta énekléssel, mondókával és tapssal összekötve.
- séta színekhez kötött utasításokkal: piros talpnál guggolás, lilánál megállás, sárgánál ugrás. Mindegyiknél tapsra indulhat tovább. Először mindig egy-egy utasítást kellett két-három körben teljesíteni, majd a legvégén az összesre emlékezni és természetesen betartani.
- séta mértani formák mentén: volt téglalap, négyzet, háromszög....
- szökdelés a talpaknak megfelelően.
- ugrás a megnevezett színű talpakra, lehetőleg minél gyorsabban.

Mivel a gyerekek nagyon élvezték, ezért mindenképpen gyakran sort fogunk rá keríteni. Hogy miért volt olyan jó?
Egyrészről azért, mert mozoghattak.:)
Másrészről azért, mert nagyon sokoldalú módszerről van szó. Fejleszti a szerialitást, mozgáskoordinációt, ritmusérzéket. A figyelemre való hatása pedig lenyűgöző volt: látni a feszült, sokáig tartó összpontosítást....:)

Pár példa a feladatokból.




2016. november 2., szerda

Figyelj már!

Ha van gyakori felszólítás, kérés (időnként sóhajtás) a világon, ez az egyszerű mondat bizonyosan benne van abban az első ötben, amit egy pedagógus használni szokott. De mi van akkor, ha a gyerek figyelme bizony alig-alig köthető le, amikor minduntalan elkalandozik, kikapcsol, ha órán, foglalkozáson egyre-másra beszél, fészkelődik, mozog?

Akár kisgyermek, akár kamasz, sokféle lehet a válasz. Mindenki életében vannak "zizegősebb" időszakok, amikor nyugtalan, feszült, nem találja a helyét. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a periódusok egy idő után csendesednek. Ha viszont nem, akkor a pedagógusnak résen kell lennie: mi van, ha figyelemzavar van a háttérben? Érdemes alaposan megfigyelni a gyermek, diák magatartását.

Mennyire látjuk impulzívnak? Képes a nyugodt, magányos játékra, tevékenységre? Jellemző lehet, ha meggondolatlan megjegyzéseket tesz, ha mindenhez van hozzáfűznivalója. Ő lehet az, aki állandóan be van sózva, mindig menne, indulna valahová. Türelmetlen, nehezen várja meg, míg sorra kerül (ha megvárja egyáltalán).

Ha a másik oldal kerül előtérbe, akkor figyeljük meg, hogyan dolgozik. Mennyi ideig képes koncentrálni? Befejezi a feladatot? Képes csendben dolgozni? Előfordulhat, hogy elfelejti a feladatokat, vagy csak az utasítások egy részét teljesíti. Rendetlenség veszi körül, feledékeny, rövid távú memóriája csapnivaló. Azonban vigyázat: bár pillanatnyilag nem figyel, később viszont kiválóan emlékszik a legapróbb részletekre is.

A megfigyelés nem lehet felületes: legjobb, ha a pedagógus jegyzeteket készít benyomásairól, igyekszik rendszerezni tapasztalatait. Benyomásairól külön, négyszemközt tájékoztatnia kell a szülőt. A diszkréció fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni! Ugyanez vonatkozik a diagnózis felállítására is. Próbáljuk úgy irányítani a beszélgetés fonalát, hogy a szülő érezze: segíteni szeretnénk.

 Mindenki érdeke a segítségnyújtás, de elsősorban a gyermeké!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.


https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/