Karácsonyi hangolódás

Ebben a posztban egy nagyon egyszerű karácsonyi díszt szeretnék mutatni. Minden korosztály részt vehet az elkészítésében. Nem kell hozzá más, mint színes karton, olló és ragasztó.

A kartonból vágjunk kisebb-nagyobb gömbformákat, majd ragasszuk fel rá a kartonok maradékából kivágott formákat. Ez lehet kör, négyzet, háromszög vagy egyszerűen csak  néhány csík. 

Miért jó játék? Mert a vágás kiválóan fejleszti a szem-kéz koordinációt és a finommotorikus készségeket és segíti a feladattartás kialakulását.

Ha tetszett ez a bejegyzés ész szívesen olvasnál hasonló témákról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat!

www.facebook.com/mindennapifejlesztes

Az irányított rajzolás

Talán néhányan ismerik az irányított rajzolás kifejezést. Angolul directed drawing-nak nevezik és jellemzően a kisebb korosztály alkotókészségét lehet viszonylag könnyen és egyszerűen fejleszteni vele.

Lényege, hogy a gyerekeknek egy könnyebb feladatot kell elkészítenie a pedagógus instrukciói alapján. A munka mindenkinek sikeres, mert a rajz valamennyi esetben elkészül. Hálás feladat, egyaránt sikerélményt jelent a pedagógusnak és a gyerekeknek egyaránt. Hogy miért jó? Mert:

• könnyű nagyobb létszámú csoporttal is elvégeztetni
• egészen kicsik is részt vehetnek a munkában
• az esetleges lemaradásokat is könnyebb észrevenni (pl., ha egy gyerek nem ismeri fel a formákat.)
• még azokat a gyerekeket is könnyebb bevonni a munkába, akik inkább távol maradnak a rajzolós, festős feladatoktól
• mindenféle méretben elkészíthető
• motiválja a gyerekeket a további munkára.

Ezeket a rajzokat egy négyéves és egy hétéves gyerkőc készítette, ugyanabban az időben. Bár a vonalvezetés természetesen más, hiszen egy iskolás már jóval fejlettebb finommotorikus készségekkel rendelkezik, mégis látható, hogy mindkét gyermek sikeresen teljesítette a feladatot. A fiatalabb gyerkőc számára a színezés valamivel tovább tartott, azonban nagyon örült és motiválta, hogy ő is képes ugyanazt megrajzolni, mint idősebb társa. Az irányított rajzolás sokféle lehetőséget kínál, de nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy mindig egyszerű alakot kell választanunk annak érdekében, hogy a sikerélmény a csoport valamennyi tagja számára biztosított legyen. Ilyen lehet a rénszarvas, fenyő, gyertya, koszorú, virágcsokor, macifej, stb. :)

Jó munkát, örömteli alkotást kívánok mindenkinek! :)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

www.facebook.com/mindennapifejlesztes

Téli kép

Ebben a bejegyzésben egy nagyon gyors  és látványos ötletet szeretnék bemutatni. Minden korosztálynak sikerélményt biztosít, akár 3, akár 7 éves gyermekről legyen szó.

Nem kell hozzá egyéb, mint vattakorongok, olló, ragasztó, színes karton és régi függönydarabok. A függönyt helyettesíthetjük tortacsipkével is.

A vattakorongokat kettévágjuk és felragasztjuk a lap aljára. A kartonból elkészítjük a fák törzsét és ezt is felragasztjuk. A függönyből háromszögeket vágjunk ki és a fatörzsekre ragasztjuk. Tortacsipkéből készíthetünk hópelyheket is a minél teljesebb hangulatért. :)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

www.facebook.com/mindennapifejlesztes

A diszgráfia

A diszgráfia, csakúgy, mint a diszlexia a tanulási zavarok csoportjába tartozik, jelentése írászavar.

Tünetei hasonlóak a diszlexiához, azonban a fő eltérés a kettő között az, hogy kifejezetten olvasáshoz köthető nehezítettség nem figyelhető meg. Oka elsősorban az észlelés zavara, a téri és időbeli tájékozódás fejletlensége, mozgáskoordinációs problémák, szegényes szókincs.

Legfontosabb tünetei: 

• a betűk alakja állandóan változik
• lehagy szavakat, toldalékokat
• a lemaradt szavakat, toldalékokat máshol találjuk meg
• rossz helyesírás
• görcsös ceruzafogás
• hullámzó vonalvezetés
• betűtévesztések (b-d, b-p, stb.)
• hosszú és rövid magánhangzók keverése
• lassú írástempó

A diszgráfia fejlesztése sokkal nehezebb, mint a diszlexiáé. A gyermek, mivel eltérően érzékei a betűformákat, -elemeket, rengeteg kudarc éri, már az írástanulás elején. A fejlesztés elsősorban logopédus feladata, aki a foglalkozások során először betűformákat, majd szótagokat írat a gyerekkel. Erre azért van szükség, hogy az eltérő észlelésnek köszönhető hibákat tudatosítsák a tanulóban, így terelhető írása a helyes mederbe. A diszgráfia nem javul akkor, ha leültetjük másolni a gyereket, ez ugyanis nem segíti a hibák tudatosulását. A fejlesztő foglalkozások szellemileg nagyon megterhelőek, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a motiválásra. A helyesírás javítása a képességfejlesztéssel kezdődik: mondókázással, tapsolással (így javul a tagolási készség), hangkereséssel, -azonosítással, valamint a szókincs fejlesztésével (mesélés, képről beszélés, mondatalkotás meghatározott szavakkal, szókirakó, stb.). 

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

www.facebook.com/mindennapifejlesztes

A diszlexiáról

Bizonyosan sokszor találkoztunk már ezzel a kifejezéssel: diszlexia. Sokan azonban úgy gondolják, egyenlő a lassú, nehézkes olvasással, ám a valóságban a diszlexia ennél jóval összetettebb. 

Diszlexiának azt a tanulási zavart nevezzük, amikor az átlagosan intelligens gyerek számára nehézséget okoz az olvasás ÉS a helyesírás elsajátítása. 

A diszlexia legjellemzőbb tünetei a következők:

• betűk felcserélése, sorozatos tévesztése (b-d, b-p)
• szavak összeolvasztása, szótagok áthelyezése
• rövidítés, vagy új szótag betoldása
• hibás elválasztások
• szótaghatár nem érzékelése
• a külalak "csúnyasága" (nem a vonalra ír, nehezen olvasható íráskép, változó betűformák)
• fáradékonyság, alacsonyabb koncentrációs képesség

Mindezek a tünetek az iskoláskorban mutatkoznak meg, azonban már az óvodában találkozhatunk olyan jelekkel, amelyek prognosztizálják a későbbi olvasási-írási nehézségeket. A diszlexia korai jelei számos más problémára is utalhatnak, ezért az iskolakezdés megkönnyítése érdekében javasolt az alábbi részterületek fejlesztése, ha felfigyelünk az alábbi funkciók rendezetlen működésére:

• fejletlen ritmusérzék
• testrészeit nem ismeri megfelelően
• ügyetlen mozgás
• visszahúzódó magatartás
• az átlagtól elmaradó szókincs
• nehezen tanul verset, mondókát
• nem szeret rajzolni
• viszonyszavak nem ismerete (előtt-mögött, stb.)
• rosszul tájékozódik síkban és térben

Ha ezeket a tüneteket észleljük, érdemes fejlesztőpedagógushoz fordulni, aki felméri a gyermek képességeit és segíti a felzárkózásban. Az esetek többségében nem diszlexia áll a háttérben (a gyerekek 7-10%-a valódi diszlexiás), ezért a korai intervenció elősegíti az iskolai munkához szükséges készségek, képességek stabilizálását és fejlődését. 

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az ADHD III.

Az ADHD-ról szóló sorozatunk utolsó részében arról olvashattok, milyen eszközökkel lehet megkönnyíteni mind a szülők, mind a pedagógusok és legfontosabbként az érintett gyerekek közösségbe illeszkedését.

Prognózis szempontjából minél hamarabb diagnosztizálják az ADHD-t, annál könnyebb segítséget nyújtani a gyermeknek és környezetének. A figyelemzavaros-hiperaktív gyermekek kezelésének kulcsa a szülők oktatása, felvilágosítása. Ha a szülő megtanulja, hogyan bánjon gyermekével, akkor áttételesen, a gyermek is megtanulja a szülőtől, mire is van szüksége. Például: az ADHD-s gyerekek anyagcseréje gyorsabb, mint a többieké. Ha vércukorszintjük leesik, változatos tüneteket produkálhatnak: lehetnek álmosak, teljesen szétesettek, de akár olyannyira ingerültté is válhatnak, hogy alig lehet megfékezni őket. Ha a szülő felismeri ezeket a jeleket és igyekszik ezt gyermekének is megtanítani, akkor megelőzhetőek a kellemetlenségek is.

Az ADHD-s gyermekek esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a dicséretre és biztatásra: ez nem azt jelenti, hogy állandóan ajnározni kell, hanem azt, hogy egy félmondattal észre kell venni, ha valamit jól, a szabályoknak megfelelően csinál. Nekik ez nagy pluszt jelent, hiszen nehezített pályán mozognak. Kissé költőien megfogalmazva, az ADHD folyamatos küzdelem a test és az agy között: tudom, hogy nem lenne szabad mozognom, de egyszerűen muszáj. Sokat segít, ha látja is a dicséret nyomát (piros pont, füzet napi értékeléssel, figyelem-mérő, stb.). Minden esetben törekedni kell az objektív bánásmódra, akkor is, ha a gyerek viselkedése kiborító, a jót még ilyenkor is észre kell venni! Vannak olyan időszakok, amikor a figyelemzavaros gyerekek jól funkcionálnak, ilyenkor több sikerrel követik a szabályokat, oldják meg a feladatokat, azonban a fokozott figyelem rendkívül kimerítő számukra, így a "jó" időszakot törvényszerűen hullámvölgy követi.

Nem használ a tiltás és büntetés. A negatív szankciók egy idő után visszájukra fordulnak: a gyerekből csak dacos, opponáló magatartást vált ki, semmit nem akar csinálni és elkönyveli magában, hogy ő ezt a feladatot úgysem tudja megcsinálni.

 Az iskolai, óvodai beválást könnyíti, ha a gyerek rövid, egyértelmű utasítást kap: ne cicerói körmondatokat használjunk, hanem minél rövidebben és egyértelműen fogalmazzunk.  Minden olyan helyzetben jobban teljesítenek, ahol van szemkontaktus, ezért törekedjünk rá. Ha nagy létszámú csoport előtt kérünk valamit, utána kérdezzük meg tőle külön (ÉS HALKAN!), hogy érti-e a feladatot, ha szükséges ismételjük meg az instrukciókat. A rutint igénylő feladatokat nehezebben sajátítják el, mint mások, akár több hét különbség is lehet egy átlagos és egy ADHD-s gyerek között, mire megtanul egy-egy új szabályt. Ennek az az oka, hogy figyelmük folyamatosan hullámzik, ezért a tevékenységek mindig új információkat jelentenek számukra. Sokat segít, ha megtanítjuk a listázásra a gyermekeket: így nyomon tudja követni, melyik feladatot oldotta már és melyik van még hátra.

Az ADHD-s gyerek helye elől van az osztályban, így könnyebb visszatéríteni a feladatokhoz. Óvodában hatékonyabb a kiscsoportos tevékenység. A fenti tippek olyan gyermekek esetében is beválnak, akik nem szenvednek ADHD-ban. Minden figyelemzavaros-hiperaktív gyermeknek fontos a megfelelő mennyiségű alvás, a rendszeres étkezés és a mozgás. Az ADHD-s gyerekek számára a napi háromszori félóráig tartó mozgás az ideális, de ez a jelenlegi oktatási rendszerben kivitelezhetetlen, ezért a napi testnevelés óra és az iskolán kívüli testmozgás is bizonyítottan jó hatású.

Előfordulhat azonban, hogy a legjobb szándék és igyekezet ellenére, a problémák ugyanolyan súlyosak maradnak. A nagy létszámú osztályokban, csoportokban a figyelemzavaros gyerekek halmozottan nehezített pályán mozognak: 
- próbálnak megfelelni és figyelni a feladatokra
- ellen kell állniuk saját késztetéseiknek
- próbálnak barátkozni, de társaikkal szemben minduntalan elveszítik a fonalat
- szoronganak, mert legjobb igyekezetük ellenére sem tudnak úgy teljesíteni, ahogy elvárják tőlük
- a szorongás miatt még kevésbé tudnak figyelni....és máris egy ördögi körben találják magukat.

Ha semmilyen más módszer nem segít lényeges mértékben és a gyermek teljesítménye folyamatosan elmarad a tőle elvárhatótól, fontolóra kell venni a gyógyszeres segítséget is. Az ADHD kezelésére alkalmazott gyógyszerek úgy hatnak, hogy az agy figyelmi funkcióit serkentik. Paradox módon, amely más gyermeknél felpörgést váltana ki, az ő esetükben a figyelem növekedésével a viselkedés rendeződését segíti elő. Sok szülő tart a gyógyszeres kezeléstől, de a megfelelően adagolt és szabályozott mennyiség miatt a várható előnyök és a javuló életminőség felülírják ezt. Egészen más helyzetbe kerülnek azok a gyerekek, akik kapnak gyógyszeres megsegítést, mint azok, akik nem. A kamaszkor közepére, végére, a kezeletlen gyerekek 60-80%-nál alakul ki valamilyen másodlagos pszichológiai kórkép: szorongás, depresszió, stb. 

Összességében azonban, bár az ADHD nehezítheti gyermekünk életét, vannak olyan területei, ahol a természet kompenzálja a hiányosságokat:
- mindenre, mindenhol tudnak figyelni
- brilliáns hosszú távú memória, amely a legapróbb részletekre is vonatkozik
- kíváncsiság újdonságokra
- érzékenység mások problémái iránt

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az ADHD II.

A sorozat előző részében arról volt szó, melyek a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, vagyis az ADHD tünetei, ebben a posztban arról lesz szó, hogyan mutatkoznak meg jelei a napi foglalkozások során.

Az ADHD-s gyerekek legnagyobb részét az iskoláskor kezdetén diagnosztizálják. Ennek az az oka, hogy az iskolában szembesülnek először olyan kötöttségekkel, szabályokkal, amelyekkel az óvodáskorban még nem találkoztak.

Mind a túlmozgásnak, mind a szétesett figyelmi funkcióknak vannak olyan jelei, amelyek néhány alkalommal beleférnek még az elfogadott keretbe, de folyamatában nézve már túlzott, zavarja a nevelőt, a társakat és nem utolsó sorban a szülőket. Az ADHD-s gyerek mellett nagyon nehéz jó szülőnek vagy pedagógusnak lenni: ezek a gyerekek akkor "működnek" jól, ha nem engednek teret szerteágazó igényeiknek. Mindezt azonban csak úgy lehet elérni, ha a gyermek érdekében a nevelők és a szülők egyaránt rendkívül következetesek: amit egyszer nem szabad, azt később sem szabad, vagy, a feladatokat akkor is be kell fejezni, ha nem tetszik.

Az ADHD-s gyerek túlmozgásos, hiperaktív jellemzői leginkább abban nyilvánulnak meg, hogy órán egyszerűen feláll, sétálni kezd, állandóan csörög-zörög valamivel, folyton babrálja dolgait. Az impulzív viselkedés megnyilvánulásai közé soroljuk, ha mindig bekiabál, félbeszakítja a tanárt, türelmetlenkedik, nem bírja a sorban állást. A túlzott figyelmetlenség miatt nehezebben szokja meg az új helyzeteket, elveszíti a fonalat. Leginkább ahhoz hasonlítható, amikor a villanykapcsolót le-fel kapcsolják: ami a fókuszba kerül (és érdekli), az megmarad, amit nem vesz észre, az olyan, mintha nem is létezne. Általában véve, képességeik igen jók, azonban folyamatos segítséget igényelnek abban, hogy megmaradjanak az adott csapásirányon. Ez dolgozat közben is megnyilvánulhat: ezeket a gyerekeket folyamatosan figyelmeztetni kell, hogy dolgozzanak: nem a jó megoldást kell megmondani nekik, hanem segíteni őket abban, hogy megmaradjanak a feladathelyzetben. Sajnos, sok pedagógus ezt kivételezésként értékeli, holott, a közösségnek (különösen a gyerekeknek) meg lehet és meg is kell magyarázni, miért szólnak társuknak jóval gyakrabban az átlagtól. Ha a pedagógus toleráns, a közösség is jobban képes nyitni.

A sorozat harmadik részében arról lesz szó, hogyan lehet saját eszközeinkkel segíteni az ADHD-val küzdő gyermekeket, hogy jobban boldoguljanak a közösségi életben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az ADHD I.

Biztosan sokszor hallottuk már ez a kifejezést: ADHD. Annál kevesebben vannak tisztában vele, mit is jelent valójában ez a mozaikszó. Az ADHD egyszerre jelöli az aktivitás és figyelmi funkciók zavarait, az érzelmek szabályozásának nehezítettségét és a végrehajtási funkciók zavart működését.

Néhányan úgy tartják, az ADHD a modern kor eredménye, de ez nem így van. Régen, amikor a gyerekeknek kemény fizikai munkát kellett otthon végezniük, jóval többet mozoghattak, ezért az ADHD tünetei nem nyilvánultak meg ilyen kifejezetten, mint napjainkban. Sokszor nevelési hibának tartják a tünetegyüttest, de ez az elgondolás sem igaz. Lehet genetikus oka (80%) és okozhatja káros külső környezeti hatás is. Nem véletlenül a terhesség és szülés körülményeivel kezdik felvenni az anamnézist a szakemberek. Ilyen káros hatás lehet a születéskori oxigénhiány, a vákuumos szülés, a nyakra csavarosodott köldökzsinór, a dohányzás, stb. 

Az ADHD sokféle változatos tünettel jár együtt: lehet a figyelmetlenség a vezető jele, lehet, hogy a túlmozgás és lehet, hogy mindkettő egyszerre jelen van. 

A túlzott figyelmetlenség jelei a következők:

• nehezen tud egyszerre egy helyre koncentrálni
• figyelmüket a külső ingerek könnyen elvonják
• a monoton feladatokat nem végzik kitartóan
• a figyelmetlenség miatt nehezebben boldogulnak társas helyzetekben
• mivel folyamatosan kilépnek a feladathelyzetekből, ezért nehezebben sajátítanak el új ismereteket, holott értelmi képességeik átlagosak vagy átlagon felettiek
• rövid távú memóriájuk átlagon aluli, azonban hosszú távú memóriájuk brilliáns, egészen apró részletekre is kitűnően emlékeznek
• nem tudnak a feladatok között sorrendet felállítani, mindenbe csak belekapnak
• játékhelyzetben sem figyelnek, ezért társaikkal nehezebben találják meg a hangot

A túlmozgás, vagy másnéven hiperaktivitás jelei a következők:

• fokozott beszédkészség (hiszen a beszéd is egyfajta mozgás)
• nem tudnak nyugton maradni olyan helyzetben, amikor ez indokolt lenne
• főleg kisebb korban állandóan veszélyes helyzetbe keverednek akár több felnőtt felügyeletét igénylik
• a mozgásfejlődés jellemzően gyorsan zajlik, ezek a gyerekek az átlagtól hamarabb átesnek a mozgásfejlődési szakaszokon, sokszor nem is sétálnak, szinte csak rohannak

Az impulzivitás jelei:

• türelmetlenség mindenféle olyan helyzetben, ahol nem rögtön történik meg, amire várnak
• órákon bekiabálnak
• félbeszakítanak másokat (nem egyszer-kétszer, hanem mindig!)
• hamarabb mondja a választ, mint ahogy a kérdés elhangzik

A sorozat következő részében az ADHD igazolódása esetén javasolt nevelési eszközökkel foglalkozom majd.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az alak és a háttér

A gyerekek számára a valóság egy síkban történik. Bár látják, mi hol van, ennek leképezése egy rajzon hosszú fejlődést igényel. Ha a térben megtanulja, mi hol található, megismeri a viszonyszavakat és helyesen alkalmazza őket, akkor kezdenek el foglalkozni a rajzon szereplők helyével is. Megpróbálják kisebbre-nagyobbra rajzolni a közelebbi-távolabbi alakokat, felismerik, mi hol helyezkedik el. 

Problémát az jelenthet, ha a gyermek sok alak közül nem tud kiemelni egyet. Gondoljunk bele: ha nem tud a betűhalmazból kiemelni egyet, akkor az olvasás is nehezen fog menni. Nem tudja a bonyolult formákat részekre bontani, majd újra összerakni. Lefordítva, ez jelentheti akár azt is, hogy gondot okoz egy szó leírása, mert nem képes a betűket megfelelően egymáshoz kapcsolni. 

Ahhoz, hogy segíthessük a kiemelést, mindig a térből kell kiindulni. Nézzünk körül a szobában, mondjuk el, mit látunk és nevezzük meg a pontos helyét. Pl.: a váza fent van az asztalon vagy a baba a maci és a párna között van. Ha ezek jól mennek, akkor megpróbálhatunk valamit eldugni és azt keresni. Csak a pontos helymeghatározást fogadjuk el! 

A síkbeli gyakorláshoz először olyan feladatlapokat keressünk, ahol egy bizonyos tárgyat kell megtalálni. Egyszerűbb dolgokat át is rajzoltathatunk a gyerekekkel.

Ha ezek már jó mennek, akkor áttérhetünk geometriai formák keresésére. Vigyázzunk, először mindig egyfélét keressünk. A formákat minden esetben rajzoltassuk át a gyermekkel és figyeljünk a minél pontosabb vonalvezetésre. Amennyiben sikerült a formákat megtalálni, azonosítani és átrajzolni, ki is színezhetjük őket. Ebben az esetben már fel kell ismerni, hogy a formahalomban melyik forma hol helyezkedik el (pl.: a háromszög egy része a kör alatt van, akkor ott nem színezzük ki). Az alak-háttér differenciálás fejlesztése hosszadalmas, monoton feladat, de a kitartó munka mindig meghozza gyümölcsét. :)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Ha nem rajzol jól a gyerek....

Gyakran előfordul, hogy a gyerekek nem rajzolnak úgy, mint társaik. Egyéni eltérések mindig is voltak és lesznek, hiszen nincs két egyforma gyerek. Gondot akkor jelez, ha folyamatában nézve rajzkészségük az átlagtól elmarad, nem ismerik fel az alapvető formákat, irányokat tévesztenek vagy ha nem tudnak több alakzat közül egyet kiemelni.

Ha a szülő észreveszi ezeket a jeleket vagy felhívják rá figyelmét az óvodában, akkor nem késő közbelépni. Miért érdemes erre időt és energiát áldozni? Azért, mert a vizuális észlelés az alapja a későbbi írás- és olvasástanulásnak. Ha a vizuális észlelés bizonytalan, akkor a későbbi tanulási folyamatokban is zavar keletkezhet. Az enyhe bizonytalanságot az agy egy ideig kompenzálja, de ez a "kisegítés" nagyon fárasztó, emiatt ezek a gyerekek kimerültebbek, kevesebb ideig tudnak koncentrálni.

Hogyan tudunk segíteni? Néhány otthoni eszközzel, feladatlappal is segíthetjük gyermekünk előrehaladását:

• vágjunk ki kartonból különböző formákat (négyzet, téglalap, kör, háromszög), mindegyikből kettőt. Kérjük meg a gyermeket, hogy keresse meg mindegyik párját.
• készítsünk kisebb-nagyobb formákat eltérő színekben és így keresse meg mindegyik párját.
• ugyanezeket a formákat takarjuk le és kérjük meg a gyermeket, tapintás után nevezze meg, melyik formát tartja a kezében.
• ha ezek a feladatok már magabiztosan mennek, akkor kérhetjük, hogy feladatlapon keresse meg az ugyanolyan formákat, színezze ki őket vagy kösse össze őket.
• földre ragasztott formákon sétáljon végig (pl. szigetelőszalagból).
• keressünk olyan formákat, amelyek valamire hasonlítanak (pl. háromszög - háztető).
• rajzoljunk egy-egy formából többet (5 kör) és kérjük meg, egészítse ki olyan tárgyakra, jelenségekre, amelyek olyan alakúak.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Egy kis játék a kezek ügyesítéséhez

Ezt a játékot kifejezetten a 4-5 éves korosztálynak ajánlom, valamint azoknak az iskolába készülő gyerkőcöknek, akik nem jól fogják a ceruzát és a szülők szeretnének ezen korrigálni. A megfelelő írásmozgás egyik alapja a jó, szabályos ceruzafogás: hüvelyk- és mutatóujj tart, középső ujj alátámaszt. 

A játékhoz nem kell semmi más, mint apróra vágott szívószál, vastagabb spagettitészta és egy szivacs. A szivacsba szúrjuk bele a tésztaszálat. Előfordulhat, hogy nehezebben megy bele, ekkor hegyes ollóval vagy késsel rásegíthetünk. A feladat roppant egyszerű: a gyerekeknek fel kell fűzniük a szívószál darabkákat a tésztára. Mivel apró dolgokról van szó, ezért kénytelenek lesznek szabályosan, két ujjukkal és megfelelő erővel megfogni, különben elpattannak.

Nem baj, ha másik kézzel rásegítenek: a két agyfélteke összehangolt működése során jön létre a sikeres teljesítés. Ha azt kérjük, adott sorrendben húzzák fel őket, akkor a vizuális szerialitás (látáson alapuló sorrendiség) fejlődését is segítjük.

Jó játékot kívánok! :)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Hogyan készítsünk szörnyecskét?

A mostani játék elsősorban azoknak a gyermekeknek szól, akik már iskolába készülnek, vagy rajzkészségük, finommotorikus készségeik elmaradnak kortársaikétól.

Az írásmozgás elsajátításának egyik sarokköve, hogy a gyermek megfelelő erővel és szabályosan fogja az íróeszközt, ezt a készséget segíti ez a feladat, játékos formában. :)

Az alábbi játékhoz nem kell más, csak egy papírguriga, színes zseníliadrót és egy filctoll.

A gurigát néhány helyen lyukasszuk át, mind a két oldalon. Feladat, hogy a gyermek készítsen frizurát a bábunak. Minél kisebb a lyuk, annál tovább tart elkészíteni. Ha sikerült, kérjük meg, hogy próbáljon arcot is rajzolni. 

Kész is van a rémisztő szörnyecske! Jó játékot kívánok mindenkinek!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Finommotorikát fejlesztő játék

A most bemutatott játék nagyon egyszerű, mégis alaposan megmozgatja a gyerekek agytekervényeit. 

Nem kell hozzá más, mint színes zseníliadrót és ragasztó. A drótot a gyerek kezdje csigaformára hajlítgatni.

 

Nagyfokú figyelmet és a két agyfélteke összehangolt működését igénylő feladat, próbára teszi a gyerekek türelmét.

Az elkészült csigákat ragasszuk fel papírra, célszerű egy időre lesúlyozni, hogy biztosan ott maradjon. Ha megszáradtak a csigák, kérjük meg a gyerekeket, hogy egészítsék ki őket kedvük szerint. Lehet belőle Nap, virág, fa lombja, szénaboglya, csiga, stb..

 

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

Hogyan jutalmazzunk?

Egy olyan gyermeknek, akinek gondot okoz a mindennapos feladatok teljesítése, kiemelten fontos, hogyan próbáljuk meg motiválni. Széles körben elismert tény, hogy a pozitív megerősítés serkenti a helyes viselkedésformák kialakulását, megnöveli a részvételi kedvet a foglalkozásokon és a gyermek sikertelenség esetén sem csügged el egyhamar, hanem újra és újra próbálkozni kezd.

Gondoljunk bele: egy ADHD-val küzdő gyermeknek a szellemi munka rendkívül kimerítő. Hogy miért? A figyelemzavaros gyermeknek egy helyre, egy feladatra koncentrálni nehéz, nem azért, mert nem akarja, hanem mert nem képes rá. A rengeteg környezetből érkező inger elvonja figyelmét és nem tudja kiszűrni a lényeges információkat. Számára nélkülözhetetlen, hogy amikor sikerül koncentrálnia, kapjon személyre szóló, azonnali visszajelzést az elvégzett munkáról! Az általános és kissé üres "ügyes vagy" formula itt nem elég. Ugyanez vonatkozik egy diszlexiával, diszgráfiával vagy diszkalkuliával küzdő gyerekre is: mindenáron arra kell serkentenünk, hogy olyan közegben próbáljon helyt állni, ahol számára eleve nehezített a pálya. Az alábbiakban néhány olyan ötletet szeretnék leírni, amelyek személyre szabhatóak és még a feladat tökéletlen teljesítése esetén sem bántóak, hanem a haladásra fókuszálnak:

• gratulálok a szép munkához!
• büszke lehetsz, mert nagyon sokat dolgoztál!
• sokat fejlődtél!
• ügyesen dolgoztál!
• egyre kitartóbb vagy!
• nagyszerű teljesítmény!
• örülök, hogy egyedül dolgoztál!
• egyre jobban tudsz figyelni!
• örülök, hogy megpróbáltad!
• tudom, hogy képes vagy rá!

Az elismerésen kívül használhatunk más eszközt is, amely személyre szabott motivációként funkcionálhat. Készítsünk napi magatartás-jelző táblát. Nem kell hozzá más, mint 3 kör alakú karton: egy piros, egy sárga és egy zöld. Mindháromra rajzoljunk egy-egy szmájlit: a pirosra mosolygósat, a sárgára közömböset és a zöldre szomorút. A gyerekek neveit írjuk fel egy-egy fa ruhaszárító csipeszre (nem kerül sokba, néhány száz forint egy csomag) és a foglalkozások végén beszéljük meg, kinek hová kerül a csipesze. A hatás nagyon hamar látható lesz: aki nem kerül a a pirosra, legközelebb sokkal jobban fog igyekezni. :) 

Készíthetünk táblát is hasonló célzattal: a gyerekek fényképét fel kell ragasztanunk rá és mellé jelölhetjük az előzőhöz hasonlóan, hogyan viselkedett. Megoldható úgy is, hogy minden gyermek neve mellé egy csíkot ragasztunk és egy hétig jelöljük rajta, egy-egy napi teljesítményét. A következő héten új csíkot ragasztunk és kezdhetjük elölről.

Ha konkrétan egy-egy gyermekről van szó, a szülő beleegyezésével nyithatunk egy füzetet, melybe naponta fel kell jegyeznünk, 2-3 mondatban, mit csinált jól és miben kellene fejlődni. A jó cselekedetek mellé ragaszthatunk matricát, vagy nyomdázhatunk. A motiváció érdekében ezt a gyerekkel minden nap meg kell beszélni! Ez nem sok idő, még magas csoportlétszám mellett is sort lehet rá keríteni. Vigyázat, a füzet csak akkor éri el célját, ha valóban erre használjuk! Ha lépten-nyomon azzal fenyegetik a gyereket, hogy beírják a különböző kihágásokat, nagyon gyorsan elveszíti érdeklődését és egyáltalán nem fogja érdekelni, mi áll benne.

Eredményes munkát és kitartást kívánok!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még   hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Képek forrása: Pinterest.

A napirend

Ebben a posztban a napirend fontosságáról szeretnék néhány gondolatot megosztani. Miért fontos, hogy egy gyermek tudja, mire számítson egy adott napon? Az óvodai és iskolai beszoktatás sikerességének egyik alapvető követelménye, hogy a gyermek tudja, mikor mi vár rá. A kiscsoportosok még nem ismerik az órát, ezért nehezebb is megérteniük az idő múlását. Az első osztályba lépők szintén tele vannak szorongással: új hely, új felnőttek, új társak, zaj, ricsaj.  Olyan gyermekek esetében, akik valamilyen extra problémával küzdenek, létfontosságú, hogy tudják, mikor mit kell tenniük, nem csak saját, hanem a közösség érdekében is. A jól felépített, gyerekek számára is átlátható, követhető napirend segíti a szabályok betartását, a csoport napi működését. A szabályok következetes betartatása a pedagógus feladata, ebben a napirend nyújt számára segítséget.

Ahhoz, hogy a napirendet a gyerekek is követni tudják, jól látható helyen kell elhelyezni. Célszerű nagyméretű, színes kartonra készíteni. A napirend vonatkozhat tevékenységsorra, időrendre, valamint a gyerekek tájékozódhatnak az időjárásról, a napok múlásáról is. Iskolában akár az órákat is tartalmazhatja képes formában, melléhelyezve a tanórát tartó pedagógus képét is. Készíthetünk olyat is, amelyen két oszlop található: az elvégzendő és a már elvégzett feladatokat. A gyerekek egy idő után versenyezni fognak, ki teheti át az egyik oszlopból a másikba a kártyákat.Csoportosíthatjuk az osztályban, csoportban elvégzendő feladatokat: ki a hetes, a napos, ki locsolja meg a virágot, stb. Az alábbi képek ötletadóként funkcionálnak és bár elkészítésük eltart egy kis ideig, mégis megéri ezzel foglalkozni, hiszen jelentősen megkönnyíti a csoportmunkát.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még   hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Képek forrása: Pinterest

BTMN-es gyermekek segítése

Ha egy gyermek megkapja a BTMN minősítést, a pedagógusnak érdemes konzultálnia a szülőkkel, gyógypedagógusokkal, pszichológusokkal, hogyan próbálják meg a gyermek és a közösség érdekében minél hatékonyabban elősegíteni a viselkedés rendezését és a lemaradás csökkentését. A BTMN-ről ebben a posztban olvashatsz bővebben.

A beilleszkedési, viselkedési zavarokkal küzdő gyermekek nagy része perifériára szorul: a közösség nem nézi jó szemmel; sem a társak szülei, sem maguk a pedagógusok. A problémák állandósulnak: a pedagógusok - akár tanító, tanár vagy óvodapedagógus - nincsenek felkészülve egy problémás gyermek kezelésére, segítésére; ezért két út közül választhatnak: vagy saját maguk próbálnak megoldást találni vagy megpróbálják a többi szülő támogatásával az adott gyereket valamilyen úton-módon kizárni a közösségből. Sajnálatos módon, ez utóbbi felé szokott billenni a mérleg nyelve: a régi beidegződések működnek, ezért általában a könnyebb megoldást próbálják választani. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a BTMN minősítés önmagában nem jelenti azt, hogy a gyereket el lehet távolítani a közösségből, különösen akkor nem, ha integráló intézményről van szó. Nagyon kevés az olyan elhivatott pedagógus, aki megpróbálja a gyermek közösségi életét valóban könnyebbé tenni; persze ennek vannak olyan feltételei is, amelyek nem állnak rendelkezésére, ez azonban egy másik poszt témája már.

Vekerdy Tamás azt írja Jól szeretni című könyvében, hogy annál a gyermeknél, akinél megállapítottak valamilyen nehézséget, hatványozottabban működnek az önbeteljesítő jóslatok. Egy ilyen gyerek mást sem hall, mint a szidást, a megszólást, a hasonlítgatást. A nevelőnek határozottnak ÉS elfogadónak kell lennie: tudomásul kell vennie, hogy Pistike sosem lesz olyan, mint Zolika, de segíthet neki egészen apró eszközökkel is, hogy közösségi életét jótékonyan befolyásolja. Mik lehetnek ezek?

Ha dühöng a gyermek, csapkod, agresszív:

• igyekezzünk nyugodtak maradni, akkor is, ha szívünk szerint kiabálnánk. A kiabálás rendszerint olaj a tűzre. Kérjük meg a gyermeket, hogy próbálja meg nekünk elmondani, mi bántja, esetleg megkérhetjük, hogy mossa meg arcát a mosdóban. A mozgás, pár perces egyedüllét máris segít a gyermeket megnyugtatni, így könnyebb megbeszélni vele, mit, hogyan kellett volna tennie. Ne feledjük, hogy a dühöngés segélykiáltás! Egy nyugodt, elfogadó, melegszívű nevelő serkenti a viselkedés rendeződését, hiszen a gyermek felismeri, ha jó szívvel közelítenek hozzá. Kezet emelni tilos a gyerekre! Egy dühöngő gyermeknek lekanyarítani egy nyugtató célzatú pofont a legrosszabb választás. Persze, van olyan, amikor elszakad a cérna a pedagógusnál is: utána viszont nem lehet és kell csodálkozni azon, ha a gyerek uram bocsá' vissza is adja! Sajnos, ilyen példát is ismerek.

Ha a gyermek nem kitartó, figyelmetlen:

• úgy adjunk utasítást, hogy kérjük meg a gyereket, nézzen a szemünkbe. Röviden, lépésről lépésre mondjuk el, mit kérünk tőle. Amennyiben kilép a feladathelyzetből, egy érintéssel térítsük vissza hozzá. A kezdetekkor ez nehéz lesz, de megéri energiát fordítani rá. Nagyon fontos, hogy ne engedjük kilépni belőle. Meg lehet próbálkozni azzal is, hogy egy skálát készítünk a gyermeknek, amelyen óra végén közösen kiszínezzük, meddig is tudott figyelni, az órán vagy a foglalkozáson aktívan részt venni. Minél többet tudunk színezni, annál hatékonyabb a munka is! Ez a gyereknek sikerélményt biztosít, motiválni fogja, hogy a legközelebb is jobban teljesítsen.

Ha a gyerek túl impulzív:

• az impulzivitás a gyakorlatban azt jelenti, hogy valaki túl hamar cselekszik, gondolkodás nélkül feláll, bekiabálja a megoldást, másokat félbeszakít, egyik feladatból kap a másikba. Mondanom sem kell, mennyire zavaró ez egy idő után: meg kell kérnünk rá, hogy várjon türelemmel. Ha tudja a választ, először mindig nyújtsa fel a kezét. Segíthet az is, hogy foglalkozás elején erre szánunk néhány percet. A sok ismétlésnek látható hatása lesz. Lesz olyan, hogy mégis bekiabál, félbeszakít másokat, de ha nem szidást kap érte (ennyit sem tudsz megjegyezni?!), a fejlődés is megindul.

Ne felejtsük el: minden gyermekhez vezet út. Elsősorban a felnőtteken múlik, megtalálják-e azt vagy sem.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még   hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Tavaszváró festmények

Most, hogy a tél már az utolsókat rúgja, egyre jobban időszerűvé válnak a tavaszi kézműves foglalkozások. Az alábbiakban néhány olyan ötletet szeretnék mutatni, amelyekkel az egészen kicsit is szívesen bíbelődnek.

Sötét színű kartonra akár ujjnyomdázhatunk is tavaszi virágokat. Nagyon szeretem a festegetős foglalkozásokat, mert közben számtalan fogalommal megismerkednek a gyerekek:

• az évszakokkal, 
• a hónapokkal,
• a tavaszi virágokkal,
• az időjárással, 
• a színekkel,
• a nagyobbak a színárnyalatokkal és keveréssel

Készíthetünk virágba borult fákat is úgy, hogy befőttes gumival 3-4 fültisztító pálcikát összekötünk. Az eredmény látványos virágzó fa lesz, ami a kiscsoportosoknak is sikerélményt nyújt.

Festhetünk vattagömbökkel is, ebben az esetben a festéket papírtányérra vagy műanyag palettára nyomjuk ki. Ne feledjük, a tavaszi festmény annál szebb, minél élénkebbek a színek! 

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még   hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/