Az auditív figyelem

 Az iskolai munkában az auditív, vagyis a hallási figyelem legalább olyan nagy szerepet játszik, mint vizuális párja. Nélkülözhetetlen, hogy a tanulók pontosan megértésék, milyen utasításokat kaptak, hogy kövessék az instrukciókat, mert anélkül nem tudnak együtt haladni a többiekkel.

A hallási figyelem alapja az, hogy a gyerek megtanulja felismerni a különböző hangokat és ezeket egyértelműen azonosítani is képes a későbbiekben is. Megtanulja, hogyan cseng a mikrohullámú sütő, mennyire zajos a porszívó, stb. Ezt a jelenséget nevezzük hallási alakállandóságnak. Enélkül a későbbiekben sem az írás, sem az olvasás elsajátítása nem lehetséges. 

A hallási differenciálás szintén fontos képesség. Azt jelenti, hogy többféle egyszerre érkező zajból ki tudjuk szűrni a lényeges információkat. Gondoljunk bele: egyszerre magyaráz a pedagógus, zizeg a papír, valaki forgolódik, leesik a ceruza, Pistike kérdezősködik...ebből az információhalmazból kell kiemelni azt, ami valóban fontos.

A hallási figyelem és a téri tájékozódás fejlődése szorosan összefügg: már a baba is abba az irányba fordítja fejét, ahonnan hangot hall. Később ez már tudatossá válik: a hang alapján az irányt is azonosítani tudjuk: nagy valószínűséggel meg tudjuk mondani, ha valaki mellettünk vagy a hátunk mögött beszél, de ezt a készséget használjuk akkor is, ha egy érkező kocsi hangjára figyelünk - bár még nem látjuk, de az irányt már tudjuk. 

A hangok sorrendje is nagy jelentőséggel bír: az egymás utáni hangokból következtetünk automatikusan az események sorrendjére is. Autó hangját halljuk, csapódik a kocsi ajtaja, nyílik a bejárati ajtó -> apa hazaért a munkából. 

Ezeket a képességeket, készségeket együttesen, automatikusan használjuk mind a mindennapi, mind az iskolai munkában egyaránt. Ha valamelyik területen zavar figyelhető meg, az az összes többi teljesítményre hatással van. Hogy az auditív figyelmet hogyan érdemes fejleszteni, a következő posztban írok részletesen.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Jutalmazás sk hűtőmágnesekkel

Ebben a posztban azt szeretném megmutatni, milyen egyszerűen is lehet jutalmazni a gyerekeket, akár otthon is. A jutalom fizikai megjelenítése nagyon fontos, az óvodásoknál, kisiskolásoknál sokkal nagyobb súllyal esik latba, mint egy egyszerű ügyes vagy! frázis. A jutalmazás fontosságáról és a differenciálásról ebben a posztban olvashatsz bővebben.

A  vizuális visszajelzés különösen fontos azoknak a gyerekeknek, akik tanulási, magatartási vagy egyéb fejlődési zavar miatt (ADHD, autizmus spektrum zavar, stb.) nehezen sajátítják el a szabálykövető magatartást.

A hűtőmágnesekhez néhány dolgot kell csupán beszereznünk: 

• kartonpapírt (de a kisebb műszaki rajzlap is elég, a lényeg, hogy merevebb papír legyen), 
• mágnescsíkot (ezt papír-írószer üzletben vettem, egy csík 200 Ft, ollóval darabolható és öntapadós)
• sárga filc anyagot 
• ragasztható szemeket (ez elhagyható, mert a filcre lehet rajzolni is a szemeket).
• hagyományos ragasztó és olló, filctoll.

Az elkészítés menete: 

1. Rajzoljunk körbe egy poharat a kartonon és a filcen egyaránt, majd vágjuk ki! Kivágás után ragasszuk össze őket!

2. Ragasszuk fel a szemeket és filctollal rajzoljuk meg a száj vonalát, majd színezzük ki!

3. Vágjunk egy kb 1,5-2 cm-es darabot a mágnescsíkból és ragasszuk fel a hűtőmágnes hátuljára!

4. A hűtőmágnes készen áll a bevetésre!

Miért jó ez a módszer? 

1. Mert a gyerekeknek azonnali visszajelzést ad viselkedésükről, teljesítményükről. 

2. Mert lehet gyűjteni valamilyen nagyobb jutalomért.

3. Mert mindig szem előtt van és emlékezteti őket arra, miért kapták.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Feladattartás és feladattudat

A feladattartás és -tudat kialakítása önmagában nem igényel teendőt. Amikor egy gyermek iskolaéretté válik, nem okoz gondot számára, hogy egy-egy feladatot elejétől kezdve a végéig elvégezzen. Egy kiscsoportos óvodás még nem tudatosan gyakorolja ezt: kizárólag a feladatban rejlő örömért csinálja és csak addig, amíg kedve van. Egy nagycsoportostól viszont elvárás már, hogy tudatosan végezze el a feladatokat. De mi történik, ha ez bizony nem jellemző a gyerekre?

Éretlen az idegrendszere annak a gyermeknek, akin az alábbi tüneteket észleli a pedagógus és a szülő:

• jó értelmi képességei ellenére alulteljesít feladathelyzetben
• nehéz számára az egyensúlyozás
• ügyetlen, finommotorikus mozgása fejletlen
• képolvasási szintje nem elégséges, tőmondatokat használ
• figyelme könnyen elterelhető a környezeti ingerekkel
• feladathelyzetből kilép vagy el sem kezdi azokat
• szorong, ijedős, nehezen barátkozik
• új helyzetekre rosszul reagál
• téri orientációja bizonytalan (keveri az előtt-mögött, alatt-felett stb. névutókat)
• dominanciája kialakulatlan (összekeveri jobb és bal kezét)
• emberrajza kezdetleges (testrészek hiányoznak)

A fentieken túl számos egyéb tünet fordulhat még elő, amely az éretlen idegrendszerre utalhat. Ha a pedagógus huzamos ideig észleli a fenti problémákat, a szülő egyetértésével a gyereket a helyi pedagógiai szakszolgálathoz irányíthatja állapotfelmérésre és a fejlesztendő területek meghatározására.

Amiben a pedagógus maga is segíteni tud, az a támogató, elfogadó hozzáállás a feladattudat és -tartás kialakítása érdekében. A feladattudat kialakítása következetes, szigorú munkát igényel. Apróbb lépésekkel kell kezdeni: 

• kérjük meg a gyereket egy-egy részlet megrajzolására a közös munkában
• adjunk gyakorlati feladatot neki (például vigye ki a tányért, papírt, szemetet, stb., majd ellenőrizzük, hogy valóban jól csinálta-e)
• jutalmazással igyekezzünk a kívánt viselkedésformát rögzíteni: ha valamit megcsinál, azt mindig kövesse dicséret, lehetőleg olyan formában, amelynek nyoma marad
• igyekezzünk időt szakítani az egyéni elfoglaltságra (ez még nagy létszám mellett is megoldható!)
• a gyereket lehetőleg minél többször hagyjuk egyedül egy feladattal néhány percre, majd ellenőrizzük munkáját
• ha azt mondja, nincs kedve csinálni, ne fogadjuk el: tűzzünk ki elé konkrét célt/időpontot, amikor a feladatot el kell végeznie. Tudatosítsuk, hogy a feladat elvégzése után lesz szabadideje. Ha az időpont eljött, ne adjunk engedményt!
• próbáljuk ki a mikrocsoportos foglalkozási formát: 2-4 gyereknek adjunk külön feladatot és annak végrehajtását ellenőrizzük
• igyekezzünk szerialitást fejlesztő feladatokat adni: vizuális ritmus ismétlése, mozgásformák gyakorlása (lép-zár-ugrás; lép-zár-fordul-hátrafelé lép-zár és újra fordul). A szerialitásról itt olvashatsz bővebben.

Ne feledjük: mindenkinek érdeke a szabálykövető, feladattudatos magatartás kialakítása. Egy szülő otthon hiába szoktatja gyermekét az önállóságra, ha az ehhez szükséges támogatást a közösségtől nem kapja meg. Természetesen ez fordítva is igaz: nem működhet a nevelői munka sem megfelelően, ha a szülő nem támogatja a közösségi munkát.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Használati utasítás

A minap találkoztam Mártonffy András kiváló írásával. A cikk nagyon jól összefoglalja, hogyan célszerű egy-egy problémás gyerekkel bánni, mennyire fontos számukra a folyamatos szeretet és türelem.

A poszt olvasása közben jutott eszembe, milyen nehézségekkel szembesülhet - ha még nem is tudatosan - egy gyerek, ha sehol nem kapja a feltétel nélküli elfogadást és meleg légkört, amelyre vágyik. Milyen tünetek jelentkezhetnek, ha egy gyerek figyelemre áhítozik? Egy idő után elbizonytalanodik, minden egy hatalmas kérdőjellé válik körülötte. Egy talajvesztett gyerek viselkedése mindig torzul: hangoskodik, kiabál, panaszkodik, a nagyobbak hazugságokba bonyolódhatnak. Ellenkezhet, dacol az utasításokkal, nem hajlandó azt csinálni, amit a többiek. A pedagógus pedig egy ellenkező, kellemetlen magaviseletű, elviselhetetlen gyereket lát, aki megnehezíti mind a pedagógus, mind a csoport életét, aki bármikor robbanhat. Kevesen hajlandóak arra, hogy valós megoldást keressenek a problémára, ne hárítással próbálkozzanak.

Mártonffy cikke szerint a megoldás a PCIT-módszer alkalmazása. "A szeretet és a törődés viszonzása abban áll, hogy a gyerek legyőzze a viselkedészavar által diktált impulzivitást, és ő is gyakoroljon önkontrollt."  

A módszer szerint a gyerek agresszív reakciói nem kapnak visszajelzést. Meg kell értenie, hogy amíg nem tanul meg uralkodni magán, addig a család vagy a közösség nem foglalkozik vele. Minden kommunikációs helyzetben a kívánatos magatartásformát kell erősíteni ahhoz, hogy valóban mélyreható változást lehessen elérni. A jutalmazás és a motiválás nagyon fontos: minél több a pozitív megerősítés, annál látványosabb a változás. A pedagógusnak mindig szem előtt kell tartania, hogy a gyerek önmagához képest fejlődik: a jutalmazást is ennek megfelelően kell adnia. Felesleges más gyerekhez hasonlítani, hiszen senki sem egyforma. A differenciált bánásmód megvalósítása nem függ a csoport létszámától: ha a pedagógus hajlandó próbálkozni, akkor eredmény is várható. Nem megoldás az, ha a csoportvezető szabadulni igyekszik a gyerektől; az inkluzív nevelés elvei ennek gyökeresen ellentmondanak. Súlyosan etikátlan azt sugalmazni, hogy a gyereknek máshol lenne a helye, olyan helyen, ami jobban megfelel neki. Ha a pedagógus elfogadja a diákot, ha tudomásul veszi, hogy viselkedése markánsan eltér a többiekétől, vagy átmenetileg nehezebb periódusban van, már megtette az első lépést egy jobb, kiegyensúlyozottabb környezet megteremtéséért, amely mind a saját, mind a gyerek érdeke.

Forrás:http://www.martonffyandras.hu/viselkedeszavar-es-szeretet

Ha agresszív a gyerek....

Az agresszivitás bizony megkeserítheti életünket. Befolyásolja a gyerek közösségi megítélését, beilleszkedését, teljesítményét...és persze a család életét is nehezíti, hiszen ezen keresztül ítélik meg a szülőket, nevelési módszerüket.

Ne feledjük el, hogy agresszió valaminek a tünete. Állhat a háttérben szorongás, otthoni probléma, figyelemzavar, kirekesztettség, védekezés, hogy csak néhány példát említsünk. Az agresszió azért is jelenthet problémát, mert így a gyerek könnyen megszabadulhat belső feszültségétől, dühétől, így a különböző büntetések, megvonások hatástalanok maradnak.

Megnyilvánulhat fizikailag (egymás bántása), lelkileg (megszégyenítés, szidalmazás), verbálisan (csúnya szavak használata) és tárgyakon keresztül (rombolás). A szülőt minden esetben tájékoztatni kell az agresszív megnyilvánulásokról, ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a közösségi élet zavartalansága miatt megoldása csak a pedagógusok és a szülők együttműködésével történhet. Ha szükséges, be kell vonni nevelési tanácsadó, pszichológus segítségét, aki különböző terápiák segítségével igyekszik a helyes viselkedésmintát kialakítani és erősíteni. A terápiák során játékos formában felelevenítik a történteket és próbálják úgy alakítani a játék kimenetelét, hogy a gyermek saját maga döbbenjen rá, hogyan is kellett volna helyesen viselkednie. Segíthet a bábozás, amikor az agresszív gyerek kerül a gyengébbik helyzetbe, a meseolvasás, mely ilyen témákkal foglalkozik. Nem szabad elfeledkezni a differenciált foglalkozás fontosságáról sem! Ha a pedagógus igyekszik a gyerekkel személyre szabottan akár néhány percet foglalkozni minden egyes nap, észrevehető változásnak lesz tanúja: a gyerek megnyílik, elhozza valamilyen apróságát megmutatni, iskolások megkeresik a pedagógust, beszélgetést kezdeményeznek. Nélkülözhetetlen, hogy a gyerekben tudatosítsák: mi is a helyes viselkedésforma és ezt megfelelően jutalmazzák is, ezzel is segítve be- és visszailleszkedését a csoportba.  A jutalmazásról bővebben ebben a posztban lehet olvasni.

Különleges gyerekek differenciálása 4 lépésben

A legtöbb gondot egy ADHD-s gyerek kezelésénél talán az okozza, hogy reakciói több esetben nem egyeznek meg más gyerekekével. Erősebb, gyengébb reakciót mutathatnak, attól függően, mi, mennyire éri el ingerküszöbüket.

Nagyobb létszámú közösségben fokozott nehézséget jelent a differenciálás megvalósítása, amely próbára teszi a pedagógusok türelmét és figyelmét. A differenciálásról bővebben itt lehet olvasni.

Az alábbiakban néhány gyakorlati tippet szeretnék megosztani, amely megkönnyítheti a gyerekekkel való bánásmódot.

1. Óvodai csoportokban foglalkozás, iskola-előkészítés esetén az óvodapedagógus ültesse maga mellé a gyermeket. Ez nem zárja ki azt, hogy a többi gyermekkel is foglalkozzon, mégis, szinte észrevétlenül valósulhat meg a fokozott odafigyelés, amelyre az óvodásnak szüksége van. Iskolásoknál célszerűbb az első padba ültetni a nebulót, a tanári asztal elé, ugyanezen okból. A gyerek nem érzi kirekesztettnek magát, nem okoz szorongást számára az, ha lassabban halad, mint a többiek.
2. Minél színesebben: akármilyen feladatról van szó, igyekezzünk színeket alkalmazni. A figyelemzavaros gyerek figyelme jobban felkelthető és leköthető, ha különböző színeket használhat. Sorminta esetén (például, rajzoljon adott sorrendben köröket, különböző formákat), színezéskor, festés esetén kiváló módszer. A változatosság tetten érhető énektanulásban, mondókázás esetén is: ha mozdulatokkal kötjük össze a sorokat, a figyelem is megsokszorozódik.
3. Próbáljunk külön feladatot adni neki: például, festésnél ő ossza ki az ecseteket, ő legyen a ceruzafelelős, szóljon a hasonló korúaknak, az iskolában ő mossa ki a szivacsot, készítse elő a krétát, stb.
4. Használjuk ki a gyerek egyediségét: egy figyelemzavaros gyerek egyszerre tud több dologra figyelni. Ragyogóan felhasználható a rajzolási idő arra, hogy közben verset mondjunk, énekeljünk, vagy a rajz témájához illő halmazalkotásra is (háziállatok rajzolása esetén mindenki mondjon egy-egy állatot) de akár arra is, hogy logopédiai gyakorlatokkal bombázzuk. (Ugyanazt mondtam: olló-holló, sas-kas?).

+ 1: A csoport többi tagjának el kell magyarázni, hogy az érintett gyereknek többet kell mozognia, futkároznia. A gyermekek szintjének megfelelően, mesével vagy rövid magyarázattal célszerű megértetni, hogy a hiperaktív gyerek NEM AKAR rosszat, de neki többször kell elmondani, hogyan viselkedjen helyesen. A megfelelő, normakövető magatartást a pedagógusnak el kell ismernie.  (A jutalmazásról bővebben ebben a posztban lehet olvasni.) A pedagógus feladata és felelőssége, hogy a gyerek ne szoruljon perifériára, társai ne közösítsék ki. Az életkor előrehaladtával a tünetek mérséklődnek, ugyanakkor a meleg, elfogadó és türelmes, toleráns légkör megkönnyíti a gyerek csoportba illeszkedését vagy visszailleszkedését társai közé.

Differenciálás? Differenciálás!

Ez a poszt szervesen kapcsolódik az előző, inkluzív nevelésről szóló írásomhoz. Itt lehet elolvasni.

A differenciálás maga különböző módon kezelést jelent. Mindannyian mások vagyunk, ezért mindenkinek joga van olyan bánásmódban részesülni, amely segítségével képességei a legjobban kibontakozhatnak. Egyfajta szemléletmód is, ösztönösség a nevelő részéről, amellyel keresi azokat a pontokat, amellyel a leginkább kapcsolódhat neveltjéhez.

A differenciálás során rendkívül fontos a tudatos tervezés. A tervezés időtartama alatt a pedagógus számba veszi a gyermek képességeit és megtervezi a fejlesztés menetét. Nélkülözhetetlen, hogy a pedagógus ne aggasson címkét a gyermekre! A gyengébb teljesítményt, lassabb feladatteljesítést nem szabad negatívan minősíteni, inkább próbálja  a gyereket biztatni, hogy itt bizony még kell egy kis gyakorlás, de már jó úton haladsz! A pedagógusnak ösztönöznie kell a gyereket, dicsérettel, elismeréssel és időt kell szakítania a kommunikációra. Iskolában, óvodában nehéznek tűnik kivitelezni, de úgy vélem, mégis megoldható, mert eredményes és hosszú távon a gyermek megbízik nevelőjében. A gyerek fejlődését, igyekezetét társai előtt is el kell ismerni! Semmi sem hat jobban, mint a nyilvános dicséret! Nem szabad fukarkodni az elismeréssel. (Sokszor nem tudom hová tenni azokat az írásokat, amelyek a dicséret ellen szólnak, vagy legalábbis erősen korlátozzák azok mennyiségét. Egy óvodás, kisiskolás gyereket nem fogja motiválni, ha hátbaveregetjük elismerésünk jeleként. A dicséret tényleges teljesítményért, munkáért jár. De ha jár, akkor ne spóroljunk vele! Egy piros pont, csillag, matrica a gyermek egész napját beragyoghatja....)

Hogyan lehet differenciálni? Próbálkozhatunk változtatni az időtartamon, többletidőt biztosítani egy-egy feladatra. Változtatható a technika: ha egy gyerek a művészetek irányába mutat érdeklődést, akkor próbáljunk olyan feladatot találni, amely során megcsillanthatja ezen képességeit. A kedvenc téma akár jutalomként is szóba jöhet: a sikeres feladatteljesítés után jöhet egy kis festés, színezés. Lehet variálni az eszközökkel: ma zsírkréta, holnap festék, azután ceruza....

Akármilyen módszer mellett döntünk, nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógus elsődleges szerepe az aktiválás: ösztönözze neveltjét az önálló gondolkodásra, segítse ennek kialakulását, de csak addig, míg a gyerek igényli.

Forrás:http://docplayer.hu/2640321-A-differencialas-es-a-szemelyes-banasmod-fontossaga-az-ovodas-gyermek-eleteben.html