Fessünk neki Kicsik!

A fejlődés során valamennyi gyerekre jellemző, hogy szeret nyomot hagyni maga után: ennek legjobb eszköze a festés és rajzolás. Mint mindenben, ebben is különböző szakaszok figyelhetőek meg, a nagyobb, kidolgozatlan mozgásoktól haladunk a finomabb mozdulatok felé.

A festés az egyik legjobb technika a gyerekek érdeklődésének felkeltésére, figyelmük lekötésére. Már a legkisebbek is szeretnek a festékkel pacsmagolni, kevergetni, nyomdázni. Ösztönözzük őket részt venni ezekben a ténykedésekben, hiszen ezzel alapozzuk meg a későbbi rajz- és íráskészséget.

Hogyan lehet hatékonyan segíteni őket ezekben?

• ujj- és tenyérfestéssel lenyomatok készítése. Lehet akár talplenyomat is, de ezt a legnehezebb kivitelezni anélkül, hogy mindent festéknyomok borítsanak. Készülhet gomba, virág, fa.

• vastag ecsettel egyenes felület kitöltése.
• ruhacsipeszbe fogjunk vattagömböket és próbáljunk azzal alakzatokat festeni, napot, virágot, felhőt, fát.
• az előző módszert kipróbálhatjuk szivaccsal is, a cél ugyanaz.
• előre kivágott sablonokat is festhetünk, pl. gyümölcsöket. Ebben az esetben a szókincs és tudásanyag is bővíthető.

• gumizzunk össze 3-4 fültisztító pálcikát és használjuk ecset helyett. A pálcák megfogása és helyes tartása segíti a megfelelő ceruzafogás kialakítását.

• csíkozzunk fel papírgurigák széleit és mártsuk festékbe, így készítsünk virágmintákat.
• nagyméretű vastag papírra alkossunk képeket, így a munkában a csoport valamennyi tagja részt vehet.
• papírtányérba nyomjunk temperát és mosogatókefével keverjük össze. 
• ujjunkkal fessünk egyszerű geometriai formákat: háromszöget, kört, négyzetet, téglalapot.
• építsünk várat: rajzoljuk meg a sablont (minél nagyobb méretben lehetőleg) és a téglákat töltsük ki más-más színekkel. A végeredmény olyan lesz, mint az építőkockából épített vár. 
• papírtányért vágjunk ketté, majd fessük ki és díszítsük ujjnyomattal vagy parafadugók segítségével. Száradás után ragasszunk rá kampót és készen vannak az esernyők. 
• Esernyőt készíthetünk muffinpapírból is, minél színesebb, annál jobb. Utána ujjnyomdával festhetünk esőcseppeket is.

A Fessünk Neki sorozat következő részében a nagyobb gyerekeknek szóló technikákról írok bővebben.

Jó szórakozást kívánok! 😊

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Őszi kreatívkodás - egy kis finommotorikával

Itt az ősz és ez az évszak tengernyi lehetőséget kínál a változatos foglalkozásokhoz. Az alábbiakban szeretnék néhány olyan ötletet mutatni, amelyet örömmel végez kicsi-nagy, mégis hangsúlyozottan segíti a finommotorikus fejlesztést. A finommotorika játékos fejlesztéséről két korábbi posztban már írtam, ezeket itt és itt találod.

Miért így? - kérdezhetik sokan, miért nem elég, ha a gyerek önmaga tevékenykedik? Fordítsuk inkább meg a kérdést: miért NE így? A kézműves tevékenységet célszerű úgy alakítani, hogy a résztvevő gyerekek minél többet nyerjenek általa és ennek az alábbi játékok tökéletes eszközei.

1. Préseljünk faleveleket, majd kérjük meg a gyerekeket, rajzolják körbe, majd színezzék ki zsírkrétával, színes ceruzával.

2. Szárított falevelet ragasszunk gyurmaragasztóval papírra,
majd fessük körbe és száradás után szedjük fel.

Az eredmény nagyon látványos lesz. :)

3. Kisebbek díszítsenek fa sablont festékbe mártott parafadugók segítségével. Fa helyett lehet galagonyabokor is.

4. Készíthetünk tenyérlenyomatból fát-bokrot, majd ujjnyomokkal díszíthetjük. Vigyázzunk, extra maszatolással jár! Ha nem akarjuk, hogy ujjbeggyel nyomdázzanak, akkor használhatunk itt is parafadugót.

6. Ötvözhetünk technikákat: festett vagy rajzolt fához színes papírdarabokból vágjanak levelet. Ha a legkisebbek kezébe még nem szívesen adunk ollót, dolgozhatnak előre elkészített alapanyagokkal, vagy kiszúróval készített falevelekkel.

7. Készítsünk projekttálcát: nem szükséges más hozzá, mint egy  nagyobb papírdoboz, papírgurigák, festék, fa lombjához kivágott sablon és színes papír. A papírgurigák lesznek a fa törzsei, melyeket barnára festünk. A lombkoronákat őszi színekkel díszítjük és száradás után felragaszthatjuk a gurigákra.. Az avart és a földre hullott leveleket a színes papírdarabok jelképezik. Ugyanezt a feladatot akár gyümölcsfákkal is elkészíthetjük.

Hogy miért jók ezek a módszerek? Mert 

• valaminek a körülrajzolása nagyfokú figyelmet és koncentrációt kíván.
• körülrajzolásnál a két agyfélteke együtt dolgozik: egyik kéz tartja, másik kéz rajzolja a kívánt mintát.
• a vágás fejleszti a szem-kéz koordinációt és sikerélményt biztosít a legkisebbeknek is.
• a festés és rajzolás kiválóan segíti a grafomotoros készségek fejlődését.
• a ragasztott mintáknál fejlődik az analízis-szintézis; ez azt jelenti, hogy részekből kell egészet alkotnia. Nem is gondolnánk, milyen hasznos ez a későbbi matematikai műveletek során.
• a projektmódszer során fejlődik a szókincs, bővül a gyermek ismeretanyaga, hiszen közben meg lehet beszélni, melyek az őszi hónapok, őszi gyümölcsök, mi történik ősszel, milyen évszakok következnek ezután, milyen állatok gyűjtögetnek ősszel, hogy télen nyugodtan aludhassanak, stb.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Számolós játék

Ebben a posztban egy nagyon ötletes számolós játékot szeretnék bemutatni. Fillérekbe kerül, az elkészítése is hamar megvan, főleg, ha ügyesebb valaki. :)

Kell hozzá egy kisebb doboz, 2 papírguriga, színes papír, ragasztó és feliratok és gombok.

A doboz tetején akkora lyukat vágunk, hogy a két összeragasztott és színes papírral befedett gurigát rá tudjuk tenni. A doboz elejét is kivágjuk.

Én egy Coldrex dobozt használtam fel a projekthez.

A gurigákat, ha van türelmünk és jól fedő festékünk, le is festhetjük, nekem egyszerűbb volt színes papírral beragasztani őket.               

Ha készen van a "számológép", akkor elkészíthetjük az utasításokat tartalmazó kártyákat. Én kartonra írtam a feladatokat.

Miért jó ez a játék? Mert fejleszti

              a.) a figyelmet

              b.) a mechanikus számolást

              c.) a műveletvégzést eszközzel

              d.) a számképek felismerését és rögzítését

              e.) a feladattartást és feladattudatot

              f.) a matematikai műveletek automatizálását

              

És mert egyaránt szívesen kipróbálja a hat- és a hároméves.😊😊

                                          Jó játékot kívánok mindenkinek!

             

 

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Mit érez a ...? II. rész

Bevallom, nehéz szívvel kezdtem neki ennek a bejegyzésnek, hiszen én is voltam már hasonló helyzetben pedagógusként.

Ebben a posztban megpróbálom végigvenni, milyen érzésekkel szembesülhet egy pedagógus, ha furcsa, valamiben más gyerkőc kerül elé. A sorozat első részét itt olvashatod el.

1. A megfigyelés: amikor egy gyerek bekerül egy közösségbe, jobb esetben nincs róla előre kialakult vélemény. Más a helyzet azonban, ha a gyerek valamilyen közösségből érkezik, mert a kollégáktól szerzett információk torzak, megfigyeléseik nem teljesen objektívak, így saját megítélésünk sem lehet már tárgyilagos. Különösen igaz ez akkor, ha már rossz a híre annak a gyereknek! A megfigyelés hetekig tart és összességében kell vizsgálni a gyermeket:

• viselkedésmódját,
•  kommunikációját, 
• hogyan reagál az új helyzetekre, társakra, 
• milyen gyorsan illeszkedik be a közösségbe
• mennyire tartja be az utasításokat
• mennyire kitartóan végzi a feladatokat
• hogyan válik le a szülőről
• milyen a temperamentuma
• hogyan reagál a konfliktusokra.

A megfigyelésekről érdemes jegyzetet készíteni. Fáradtságos és kimerítő munka, különösen nagy csoportlétszám esetén, azonban nagy segítséget jelent a későbbiek során. Lehet, a jegyzetek által jövünk rá arra, hogy egy bizonyos cselekvésnek mi lehet a mozgatórugója, hogy egy erősebb reakciónak mi lehet az előzménye. A jegyzet segít saját gondolatainkat is formába önteni, az érzések letisztulnak, nem lesznek zavaró tényezők.

2. Találkozás a szülővel és saját érzéseink vizsgálata: ha saját pedagógiai módszereink nem vezettek eredményre, a problémák továbbra is fennállnak, érdemes a szülőt megkérni, hogy jöjjön el egy négyszemközti beszélgetésre. Más szülő előtt, öltözőben, szülői értekezleten, utcán, stb. TILOS a gyerek személyes problémáiról beszélni. Az ilyen beszélgetéseket szigorúan négyszemközt, zárt ajtók mögött kell lebonyolítani. Ez akkor is érvényes, ha más gyereket sérelem ér. A sértett szülők természetesen bosszúért kiáltanak, de ennek nem szabad teret engedni. A legfontosabb, hogy a probléma oka kiderüljön és a gyermek segítséget kapjon. A pedagógusnak fel kell arra készülnie, hogy egy ilyen beszélgetés sosem kellemes élmény: melyik szülő szereti, ha gyermekét kritika éri? A beszélgetés során a pedagógusnak tárgyilagosnak kell maradnia, akkor is, ha ez nehezére esik. Feltétlenül ki kell emelnem, hogy a szülő NEM KÖTELES a pedagógusnak gyermeke papírjait bemutatni: hogy mit oszt meg, az ő döntése, melyet a pedagógusnak tiszteletben kell tartania. A szülő az intézményvezetőt tájékoztatja a gyermekét érintő diagnózisokról, aki saját hatáskörében dönt arról, az érintetteknek mit kell feltétlenül tudniuk. Kérem a pedagógusokat, bármilyen tünetet vélnek felfedezni a gyereken, 

NE DIAGNOSZTIZÁLJANAK! Diagnózis felállítása orvosi feladat. Az ettől a szabálytól eltérő pedagógus nem számíthat a szülői őszinteségre, hiszen a találgatás, pletykázás minden érintettnek kárára van. Ne ötleteljünk: fogadjuk el, amit a szülő mond. A szülői bizalom nagy kincs, hiba visszaélni vele: a számára legdrágábbat, a gyermekét bízta ránk: próbáljuk megértetni vele, hogy szándékaink tiszták, segíteni szeretnénk a gyermeken. Hallgassuk meg a szülő ötleteit, lehet, hasznosak lesznek a közösségi élet során. Sokat segít, ha empátiával fordulunk a gyermek felé: higgyék el, egyik gyermek sem akar szándékosan 'más' lenni: ki kéri magának a diszlexiát, autizmust, szorongást, figyelemzavart? 

Kedves Pedagógusok! Tegyék a szívükre a kezüket: ha a testi fogyatékosságot, sérülést jobban el tudják fogadni (mert pl. egy végtaghiánnyal született gyermek van a csoportjukban, de a végtaghiány helyett természetesen bármilyen egyéb fogyatékosságot lehetne írni), akkor az agyi funkciók sérülését miért megy nehezebben? A testi fogyatékkal élőket próbáljuk segíteni, akadálymentesítéssel, földszinti teremmel, stb. és ez természetes dolog: viszont ugyanez jár azoknak a gyerekeknek is, akik más jellegű problémával küzdenek. Ha egy gyerek szorongó, akkor jobban igényli a bátorítást, ha ADHD-s, akkor a szabályok nagyon következetes betartatását. Ugyanazt igénylik: a segítségünket!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Nagymozgásos játékok

Ősz van, egyre többször hűvös van, szeles idő, amikor nem biztos, hogy az ovis csoportok kint játszhatnak az udvaron. Mozgásigényük viszont továbbra is van, amit célszerű valamilyen formában levezetniük. Miért vagyok lelkes híve a benti mozgásos feladatoknak? Mert

• inkább szervezett formában mozogjanak, mint egymás és az óvó nénik, dajka nénik fején táncolva.
• a közös mozgás erősíti a közösséget.
• mozgásuk ügyesedik, finomodik.
• jobban alkalmazkodnak a felnőttek utasításaihoz.
• a csoport bármelyik tagja részt vehet a foglalkozáson.
• koncentrációs képességük, figyelmük a mozgás hatására ugrásszerűen növekszik. (Jól mondják, hogy a sport önfegyelemre nevel!)
• Nem igényel nagy beruházást, inkább némi elszántságot és találékonyságot a pedagógusok részéről.
• a mozgás után könnyebben pihennek, nyugodtabban játszanak.

Az alábbiakban szeretnék néhány játékot mutatni, amely tényleg csak minimális befektetést igényel mégis jól szórakozik rajta a csoport apraja-nagyja.

Már egy korábbi posztban bemutattam a Mozgáskotta módszert. Ahhoz, hogy elkezdhessük, szükségünk lesz talpikra, melyeket filcből, kartonból vagy habszivacsból lehet elkészíteni. Az eredeti módszerhez természetesen más eszközök is társulnak, ezt a verziót a fejlesztő foglalkozások kiegészítőjeként készítettem el. Az eredeti módszerről ezen a linken lehet további információhoz jutni. Milyen játékokat lehet vele játszani?

1. Irányok gyakorlása: olyan irányba kell ugrani, amelyre a talpak mutatnak. A sorozatot visszafelé is végeztethetjük, hiszen így az irányok is fordulnak. Nagyfokú figyelmet kíván a gyermektől, különösen akkor, amikor hátraugrás közben is irányt kell változtatnia.
2. Különböző színű talpakat helyezzünk egymás mellé, majd kérjük meg a gyermeket, hogy keresztezve lépkedjen rajtuk végig. Meg fogunk lepődni, hogy akár pár sorozat után milyen magabiztosan fognak keresztbe lépkedni.

             

3. Az előző feladatot a kezecskékkel is megpróbálhatjuk elvégezni, a cél ugyanúgy a keresztező mozgások gyakorlása és elsajátítása.

4. A kisebbek is játszhatnak ugróiskolát, ezt rendszerint nagy lelkesedéssel próbálgatják. :)

5. Ha az összes talpit letesszük egymás mellé, gyakorolhatjuk a színeket. Ugorj át a pirosra, keresd meg a világoszöldet, lépj a narancssárgára!

6. Ugrókötelet fektessünk a padlóra, majd a talpakat tegyük a kötél két oldalára úgy, hogy a gyermek csak átlós ugrással tudjon előrehaladni. Ha ez jól megy, kérhetjük, hogy visszafelé is próbálkozzon az ugrásokkal.

7. A lefektetett ugrókötélen sétáljanak végig lábujjhegyen,, tyúklépésben. Ugráljanak a kötél mentén először egyik, majd másik lábukon. Kisebbeknek elég, ha végigugrálnak a kötél mentén páros lábbal.

Jó szórakozást kívánok!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.


https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/