Számolás az ovisokkal

Az iskolába lépő gyerekek szüleinek egyik nagy félelme, hogy hogyan fog csemetéjük boldogulni a matematika rejtelmeivel. Szerencsére, a gyerekek többsége jól veszi az akadályt és a kisebb-nagyobb zökkenőket leszámítva, ügyesen elsajátítja a számolás tudományát.

Ahhoz, hogy segítsünk gyermekünknek, nincs szükség nagy kunsztokra. A matematika alapjaival az óvodában már megismerkednek a gyerekek és szépen fokozatosan bele is rázódnak, anélkül, hogy tudnák, ők bizony már matekoznak. ;)

Az első osztályos matematika alapjai a következők:

• az irányok
• a formák
• az összehasonlítás
• a számképek és műveleti jelek ismerete és leírása
• számolás először ötös, majd tízes, végül húszas számkörben

 Szülőként az alábbiakat tehetjük meg, hogy segítsünk nekik:

• ha autóval megyünk, kérjük meg, hogy mondja az irányt (előre, jobbra, balra, hátra)
• pontosan nevezzük meg az alapvető formákat. Tegyünk különbséget a testek és a síkbeli formák között: tehát a papíron lévő négyzetet ne nevezzük kockának. Ne essünk túlzásba, tényleg csak az alapokkal ismerkedjünk, mint a háromszög, négyzet, téglalap, kör, semmi szükség arra, hogy a paralelopipedont is felismerje. ;) Útközben ezt is gyakorolhatjuk a táblák formájának felismerésével.
• hasonlítsuk össze a különböző formákat: melyik a kisebb, melyik a nagyobb; tegyük sorrendbe őket a legkisebbtől előre, aztán a legnagyobbtól visszafelé haladva. Alkossunk halmazokat az egyforma dolgokból: pl. nap, labda, óra -> körforma.
• a számokat kössük először az ujjainkhoz. Vigyázzunk, ha számolunk, akkor a gyerekek ne nyissák hamarabb az ujjukat, mint ahogy a számot megnevezik. Erre a célra ragyogóan alkalmas az Egy, megérett a meggy című mondóka.  Számoljuk meg otthon, hány plüssmackó van, hány labda, stb. A számképeket utána összekapcsolhatjuk a dobókocka pöttyeivel. Számoljunk együtt, közösen előre, utána visszafelé haladva. Nem az a cél, hogy a gyerek ötévesen már elszámoljon 100-ig, hanem az, hogy egyelőre a tízes számkörben biztonságosan elboldoguljon.
• a műveleti jeleket pontosan nevezzük meg: a kisiskolásoknak még -ból, -ből és meg van, nem plusz és mínusz.

Ami a legfontosabb az viszont az, hogy ne siettessük a gyereket. Ha látjuk, hogy valami még nem megy, akkor azt ne erőltessük egy darabig. Minden új ismeretnek ülepednie kell, míg biztosan használhatóvá válik és inkább szánjunk rá több időt, amíg csemeténk megérti és feldolgozza az új ismereteket. Mint mindennek, ennek is a kulcsa a rendszeresség: ami minden egyes nap felmerül, azt a gyerekek nagyon gyorsan megértik és elsajátítják. :)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Elhatározás

Nagy fába vágom a fejszémet.....ugyanis eldöntöttem, hogy itt az ideje szintet lépni a fejlesztésben, ezért jelentkezem fejlesztőpedagógus képzésre. Most elég lelkes vagyok, bár azt nem tudom, hogy fogom összehangolni a mindenféle teendőimet. Nyilván, kőkemény logisztikával, mindent felírással és úgy, hogy egy lépést sem teszek a naptáram nélkül....igaz, az már eddig is a táskám állandó lakója volt. Nem tudom, hogy fog menni....de bízom benne, hogy jól és miért ne menne jól? Érdekel, benne vagyok, folyamatosan erről olvasok....miért ne sikerülne? Hosszú távon is ezzel szeretnék foglalkozni, nem csak fellángolás....akkor vajon hol is vagyok jelenleg a Maslow-féle piramis szerint?;)

Ma kaptunk egy levelet, jövő héten mennünk kell logopédiai vizsgálatra....elmegyünk, bár nem igazán tetszik az időpont, ugyanis délre kell mennünk. A gyerek valószínűleg fáradt lesz és éhes.....jó, persze, az éhségen tudok segíteni, de a fáradtságon aligha.:( Már voltunk egyszer, felemás sikerrel. Amikor figyelt, akkor ragyogóan teljesített....de amikor nem - és ez volt túlsúlyban sajnos -, akkor átlag alatt produkált. Igyekeztem vele gyakorolni ilyen feladatokat, téri orientációt, szótagolást (ami a logopédus szerint is túl nehéz egy ötéves gyereknek), reprodukciót, stb.-t....de mindenre rányomja a bélyegét, hogy milyen fázisban kapom el. Az utóbbi két napban még a szokásostól is figyelmetlenebb és szétszórtabb volt, még azokat a feladatokat sem tudta megoldani, amiket eddig kisujjból kirázott. Remélem, gyorsan átlendül rajta....Azt hiszem az óvoda zavarja leginkább, egyre jobban foglalkoztatja, hogy megint menni kell. Próbálom, azért szépen lassan készítgetni, mert muszáj barátkoznia a gondolattal....

Próbálkozás

Nagyon nehéz volt szembenézni azzal, hogy a kisfiamnak gondjai vannak. Sosem volt átlagos gyerek, mindig kicsit kilógott a sorból, bár ez sosem volt látványos. Az első óvodát rémálomként éltük meg....másfél évig járt oda. Pontosan tudtam, hogy bajok vannak. Próbáltam minden nap beszélni az óvónőkkel, de egy idő után elkopott a kedvem. A gyerek a maga zárkózott módján jelezte, hogy gyűlöli azt a helyet, és a jelek egyre látványosabbá váltak. Nem akart részt venni semmiben, megtagadta az evést, egyre többször sírva fakadt. Amikor sírt, akkor vagy kiküldték a folyosóra, vagy sarokba állították. Egy idő után nagyon elfajultak a dolgok. Majd később leírom, kiírom magamból, most nem megy. A mai napig lelkiismeret-furdalásom van, ha eszembe jut, hogy hagytam szenvedni, hogy ahelyett, hogy a saját ösztönömre hallgattam volna, megbíztam valakiben, aki nem érdemelte meg. Nem állítom, hogy a gyerek hibátlan, sőt. Ha valaki, hát én tudom, hogy nehezebb kezelni, mint a többi egykorút. Viszont kicsit olyan érzésem is van, mint a Süsüben. Hogy olyan, mint a Bűvös Virág. "Ha szereted, viszont szeret. Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán..."