Az ADHD III.

Az ADHD-ról szóló sorozatunk utolsó részében arról olvashattok, milyen eszközökkel lehet megkönnyíteni mind a szülők, mind a pedagógusok és legfontosabbként az érintett gyerekek közösségbe illeszkedését.

Prognózis szempontjából minél hamarabb diagnosztizálják az ADHD-t, annál könnyebb segítséget nyújtani a gyermeknek és környezetének. A figyelemzavaros-hiperaktív gyermekek kezelésének kulcsa a szülők oktatása, felvilágosítása. Ha a szülő megtanulja, hogyan bánjon gyermekével, akkor áttételesen, a gyermek is megtanulja a szülőtől, mire is van szüksége. Például: az ADHD-s gyerekek anyagcseréje gyorsabb, mint a többieké. Ha vércukorszintjük leesik, változatos tüneteket produkálhatnak: lehetnek álmosak, teljesen szétesettek, de akár olyannyira ingerültté is válhatnak, hogy alig lehet megfékezni őket. Ha a szülő felismeri ezeket a jeleket és igyekszik ezt gyermekének is megtanítani, akkor megelőzhetőek a kellemetlenségek is.

Az ADHD-s gyermekek esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a dicséretre és biztatásra: ez nem azt jelenti, hogy állandóan ajnározni kell, hanem azt, hogy egy félmondattal észre kell venni, ha valamit jól, a szabályoknak megfelelően csinál. Nekik ez nagy pluszt jelent, hiszen nehezített pályán mozognak. Kissé költőien megfogalmazva, az ADHD folyamatos küzdelem a test és az agy között: tudom, hogy nem lenne szabad mozognom, de egyszerűen muszáj. Sokat segít, ha látja is a dicséret nyomát (piros pont, füzet napi értékeléssel, figyelem-mérő, stb.). Minden esetben törekedni kell az objektív bánásmódra, akkor is, ha a gyerek viselkedése kiborító, a jót még ilyenkor is észre kell venni! Vannak olyan időszakok, amikor a figyelemzavaros gyerekek jól funkcionálnak, ilyenkor több sikerrel követik a szabályokat, oldják meg a feladatokat, azonban a fokozott figyelem rendkívül kimerítő számukra, így a "jó" időszakot törvényszerűen hullámvölgy követi.

Nem használ a tiltás és büntetés. A negatív szankciók egy idő után visszájukra fordulnak: a gyerekből csak dacos, opponáló magatartást vált ki, semmit nem akar csinálni és elkönyveli magában, hogy ő ezt a feladatot úgysem tudja megcsinálni.

 Az iskolai, óvodai beválást könnyíti, ha a gyerek rövid, egyértelmű utasítást kap: ne cicerói körmondatokat használjunk, hanem minél rövidebben és egyértelműen fogalmazzunk.  Minden olyan helyzetben jobban teljesítenek, ahol van szemkontaktus, ezért törekedjünk rá. Ha nagy létszámú csoport előtt kérünk valamit, utána kérdezzük meg tőle külön (ÉS HALKAN!), hogy érti-e a feladatot, ha szükséges ismételjük meg az instrukciókat. A rutint igénylő feladatokat nehezebben sajátítják el, mint mások, akár több hét különbség is lehet egy átlagos és egy ADHD-s gyerek között, mire megtanul egy-egy új szabályt. Ennek az az oka, hogy figyelmük folyamatosan hullámzik, ezért a tevékenységek mindig új információkat jelentenek számukra. Sokat segít, ha megtanítjuk a listázásra a gyermekeket: így nyomon tudja követni, melyik feladatot oldotta már és melyik van még hátra.

Az ADHD-s gyerek helye elől van az osztályban, így könnyebb visszatéríteni a feladatokhoz. Óvodában hatékonyabb a kiscsoportos tevékenység. A fenti tippek olyan gyermekek esetében is beválnak, akik nem szenvednek ADHD-ban. Minden figyelemzavaros-hiperaktív gyermeknek fontos a megfelelő mennyiségű alvás, a rendszeres étkezés és a mozgás. Az ADHD-s gyerekek számára a napi háromszori félóráig tartó mozgás az ideális, de ez a jelenlegi oktatási rendszerben kivitelezhetetlen, ezért a napi testnevelés óra és az iskolán kívüli testmozgás is bizonyítottan jó hatású.

Előfordulhat azonban, hogy a legjobb szándék és igyekezet ellenére, a problémák ugyanolyan súlyosak maradnak. A nagy létszámú osztályokban, csoportokban a figyelemzavaros gyerekek halmozottan nehezített pályán mozognak: 
- próbálnak megfelelni és figyelni a feladatokra
- ellen kell állniuk saját késztetéseiknek
- próbálnak barátkozni, de társaikkal szemben minduntalan elveszítik a fonalat
- szoronganak, mert legjobb igyekezetük ellenére sem tudnak úgy teljesíteni, ahogy elvárják tőlük
- a szorongás miatt még kevésbé tudnak figyelni....és máris egy ördögi körben találják magukat.

Ha semmilyen más módszer nem segít lényeges mértékben és a gyermek teljesítménye folyamatosan elmarad a tőle elvárhatótól, fontolóra kell venni a gyógyszeres segítséget is. Az ADHD kezelésére alkalmazott gyógyszerek úgy hatnak, hogy az agy figyelmi funkcióit serkentik. Paradox módon, amely más gyermeknél felpörgést váltana ki, az ő esetükben a figyelem növekedésével a viselkedés rendeződését segíti elő. Sok szülő tart a gyógyszeres kezeléstől, de a megfelelően adagolt és szabályozott mennyiség miatt a várható előnyök és a javuló életminőség felülírják ezt. Egészen más helyzetbe kerülnek azok a gyerekek, akik kapnak gyógyszeres megsegítést, mint azok, akik nem. A kamaszkor közepére, végére, a kezeletlen gyerekek 60-80%-nál alakul ki valamilyen másodlagos pszichológiai kórkép: szorongás, depresszió, stb. 

Összességében azonban, bár az ADHD nehezítheti gyermekünk életét, vannak olyan területei, ahol a természet kompenzálja a hiányosságokat:
- mindenre, mindenhol tudnak figyelni
- brilliáns hosszú távú memória, amely a legapróbb részletekre is vonatkozik
- kíváncsiság újdonságokra
- érzékenység mások problémái iránt

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az ADHD II.

A sorozat előző részében arról volt szó, melyek a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, vagyis az ADHD tünetei, ebben a posztban arról lesz szó, hogyan mutatkoznak meg jelei a napi foglalkozások során.

Az ADHD-s gyerekek legnagyobb részét az iskoláskor kezdetén diagnosztizálják. Ennek az az oka, hogy az iskolában szembesülnek először olyan kötöttségekkel, szabályokkal, amelyekkel az óvodáskorban még nem találkoztak.

Mind a túlmozgásnak, mind a szétesett figyelmi funkcióknak vannak olyan jelei, amelyek néhány alkalommal beleférnek még az elfogadott keretbe, de folyamatában nézve már túlzott, zavarja a nevelőt, a társakat és nem utolsó sorban a szülőket. Az ADHD-s gyerek mellett nagyon nehéz jó szülőnek vagy pedagógusnak lenni: ezek a gyerekek akkor "működnek" jól, ha nem engednek teret szerteágazó igényeiknek. Mindezt azonban csak úgy lehet elérni, ha a gyermek érdekében a nevelők és a szülők egyaránt rendkívül következetesek: amit egyszer nem szabad, azt később sem szabad, vagy, a feladatokat akkor is be kell fejezni, ha nem tetszik.

Az ADHD-s gyerek túlmozgásos, hiperaktív jellemzői leginkább abban nyilvánulnak meg, hogy órán egyszerűen feláll, sétálni kezd, állandóan csörög-zörög valamivel, folyton babrálja dolgait. Az impulzív viselkedés megnyilvánulásai közé soroljuk, ha mindig bekiabál, félbeszakítja a tanárt, türelmetlenkedik, nem bírja a sorban állást. A túlzott figyelmetlenség miatt nehezebben szokja meg az új helyzeteket, elveszíti a fonalat. Leginkább ahhoz hasonlítható, amikor a villanykapcsolót le-fel kapcsolják: ami a fókuszba kerül (és érdekli), az megmarad, amit nem vesz észre, az olyan, mintha nem is létezne. Általában véve, képességeik igen jók, azonban folyamatos segítséget igényelnek abban, hogy megmaradjanak az adott csapásirányon. Ez dolgozat közben is megnyilvánulhat: ezeket a gyerekeket folyamatosan figyelmeztetni kell, hogy dolgozzanak: nem a jó megoldást kell megmondani nekik, hanem segíteni őket abban, hogy megmaradjanak a feladathelyzetben. Sajnos, sok pedagógus ezt kivételezésként értékeli, holott, a közösségnek (különösen a gyerekeknek) meg lehet és meg is kell magyarázni, miért szólnak társuknak jóval gyakrabban az átlagtól. Ha a pedagógus toleráns, a közösség is jobban képes nyitni.

A sorozat harmadik részében arról lesz szó, hogyan lehet saját eszközeinkkel segíteni az ADHD-val küzdő gyermekeket, hogy jobban boldoguljanak a közösségi életben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az ADHD I.

Biztosan sokszor hallottuk már ez a kifejezést: ADHD. Annál kevesebben vannak tisztában vele, mit is jelent valójában ez a mozaikszó. Az ADHD egyszerre jelöli az aktivitás és figyelmi funkciók zavarait, az érzelmek szabályozásának nehezítettségét és a végrehajtási funkciók zavart működését.

Néhányan úgy tartják, az ADHD a modern kor eredménye, de ez nem így van. Régen, amikor a gyerekeknek kemény fizikai munkát kellett otthon végezniük, jóval többet mozoghattak, ezért az ADHD tünetei nem nyilvánultak meg ilyen kifejezetten, mint napjainkban. Sokszor nevelési hibának tartják a tünetegyüttest, de ez az elgondolás sem igaz. Lehet genetikus oka (80%) és okozhatja káros külső környezeti hatás is. Nem véletlenül a terhesség és szülés körülményeivel kezdik felvenni az anamnézist a szakemberek. Ilyen káros hatás lehet a születéskori oxigénhiány, a vákuumos szülés, a nyakra csavarosodott köldökzsinór, a dohányzás, stb. 

Az ADHD sokféle változatos tünettel jár együtt: lehet a figyelmetlenség a vezető jele, lehet, hogy a túlmozgás és lehet, hogy mindkettő egyszerre jelen van. 

A túlzott figyelmetlenség jelei a következők:

• nehezen tud egyszerre egy helyre koncentrálni
• figyelmüket a külső ingerek könnyen elvonják
• a monoton feladatokat nem végzik kitartóan
• a figyelmetlenség miatt nehezebben boldogulnak társas helyzetekben
• mivel folyamatosan kilépnek a feladathelyzetekből, ezért nehezebben sajátítanak el új ismereteket, holott értelmi képességeik átlagosak vagy átlagon felettiek
• rövid távú memóriájuk átlagon aluli, azonban hosszú távú memóriájuk brilliáns, egészen apró részletekre is kitűnően emlékeznek
• nem tudnak a feladatok között sorrendet felállítani, mindenbe csak belekapnak
• játékhelyzetben sem figyelnek, ezért társaikkal nehezebben találják meg a hangot

A túlmozgás, vagy másnéven hiperaktivitás jelei a következők:

• fokozott beszédkészség (hiszen a beszéd is egyfajta mozgás)
• nem tudnak nyugton maradni olyan helyzetben, amikor ez indokolt lenne
• főleg kisebb korban állandóan veszélyes helyzetbe keverednek akár több felnőtt felügyeletét igénylik
• a mozgásfejlődés jellemzően gyorsan zajlik, ezek a gyerekek az átlagtól hamarabb átesnek a mozgásfejlődési szakaszokon, sokszor nem is sétálnak, szinte csak rohannak

Az impulzivitás jelei:

• türelmetlenség mindenféle olyan helyzetben, ahol nem rögtön történik meg, amire várnak
• órákon bekiabálnak
• félbeszakítanak másokat (nem egyszer-kétszer, hanem mindig!)
• hamarabb mondja a választ, mint ahogy a kérdés elhangzik

A sorozat következő részében az ADHD igazolódása esetén javasolt nevelési eszközökkel foglalkozom majd.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Hogyan jutalmazzunk?

Egy olyan gyermeknek, akinek gondot okoz a mindennapos feladatok teljesítése, kiemelten fontos, hogyan próbáljuk meg motiválni. Széles körben elismert tény, hogy a pozitív megerősítés serkenti a helyes viselkedésformák kialakulását, megnöveli a részvételi kedvet a foglalkozásokon és a gyermek sikertelenség esetén sem csügged el egyhamar, hanem újra és újra próbálkozni kezd.

Gondoljunk bele: egy ADHD-val küzdő gyermeknek a szellemi munka rendkívül kimerítő. Hogy miért? A figyelemzavaros gyermeknek egy helyre, egy feladatra koncentrálni nehéz, nem azért, mert nem akarja, hanem mert nem képes rá. A rengeteg környezetből érkező inger elvonja figyelmét és nem tudja kiszűrni a lényeges információkat. Számára nélkülözhetetlen, hogy amikor sikerül koncentrálnia, kapjon személyre szóló, azonnali visszajelzést az elvégzett munkáról! Az általános és kissé üres "ügyes vagy" formula itt nem elég. Ugyanez vonatkozik egy diszlexiával, diszgráfiával vagy diszkalkuliával küzdő gyerekre is: mindenáron arra kell serkentenünk, hogy olyan közegben próbáljon helyt állni, ahol számára eleve nehezített a pálya. Az alábbiakban néhány olyan ötletet szeretnék leírni, amelyek személyre szabhatóak és még a feladat tökéletlen teljesítése esetén sem bántóak, hanem a haladásra fókuszálnak:

• gratulálok a szép munkához!
• büszke lehetsz, mert nagyon sokat dolgoztál!
• sokat fejlődtél!
• ügyesen dolgoztál!
• egyre kitartóbb vagy!
• nagyszerű teljesítmény!
• örülök, hogy egyedül dolgoztál!
• egyre jobban tudsz figyelni!
• örülök, hogy megpróbáltad!
• tudom, hogy képes vagy rá!

Az elismerésen kívül használhatunk más eszközt is, amely személyre szabott motivációként funkcionálhat. Készítsünk napi magatartás-jelző táblát. Nem kell hozzá más, mint 3 kör alakú karton: egy piros, egy sárga és egy zöld. Mindháromra rajzoljunk egy-egy szmájlit: a pirosra mosolygósat, a sárgára közömböset és a zöldre szomorút. A gyerekek neveit írjuk fel egy-egy fa ruhaszárító csipeszre (nem kerül sokba, néhány száz forint egy csomag) és a foglalkozások végén beszéljük meg, kinek hová kerül a csipesze. A hatás nagyon hamar látható lesz: aki nem kerül a a pirosra, legközelebb sokkal jobban fog igyekezni. :) 

Készíthetünk táblát is hasonló célzattal: a gyerekek fényképét fel kell ragasztanunk rá és mellé jelölhetjük az előzőhöz hasonlóan, hogyan viselkedett. Megoldható úgy is, hogy minden gyermek neve mellé egy csíkot ragasztunk és egy hétig jelöljük rajta, egy-egy napi teljesítményét. A következő héten új csíkot ragasztunk és kezdhetjük elölről.

Ha konkrétan egy-egy gyermekről van szó, a szülő beleegyezésével nyithatunk egy füzetet, melybe naponta fel kell jegyeznünk, 2-3 mondatban, mit csinált jól és miben kellene fejlődni. A jó cselekedetek mellé ragaszthatunk matricát, vagy nyomdázhatunk. A motiváció érdekében ezt a gyerekkel minden nap meg kell beszélni! Ez nem sok idő, még magas csoportlétszám mellett is sort lehet rá keríteni. Vigyázat, a füzet csak akkor éri el célját, ha valóban erre használjuk! Ha lépten-nyomon azzal fenyegetik a gyereket, hogy beírják a különböző kihágásokat, nagyon gyorsan elveszíti érdeklődését és egyáltalán nem fogja érdekelni, mi áll benne.

Eredményes munkát és kitartást kívánok!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még   hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Képek forrása: Pinterest.

Mit érez a ...? II. rész

Bevallom, nehéz szívvel kezdtem neki ennek a bejegyzésnek, hiszen én is voltam már hasonló helyzetben pedagógusként.

Ebben a posztban megpróbálom végigvenni, milyen érzésekkel szembesülhet egy pedagógus, ha furcsa, valamiben más gyerkőc kerül elé. A sorozat első részét itt olvashatod el.

1. A megfigyelés: amikor egy gyerek bekerül egy közösségbe, jobb esetben nincs róla előre kialakult vélemény. Más a helyzet azonban, ha a gyerek valamilyen közösségből érkezik, mert a kollégáktól szerzett információk torzak, megfigyeléseik nem teljesen objektívak, így saját megítélésünk sem lehet már tárgyilagos. Különösen igaz ez akkor, ha már rossz a híre annak a gyereknek! A megfigyelés hetekig tart és összességében kell vizsgálni a gyermeket:

• viselkedésmódját,
•  kommunikációját, 
• hogyan reagál az új helyzetekre, társakra, 
• milyen gyorsan illeszkedik be a közösségbe
• mennyire tartja be az utasításokat
• mennyire kitartóan végzi a feladatokat
• hogyan válik le a szülőről
• milyen a temperamentuma
• hogyan reagál a konfliktusokra.

A megfigyelésekről érdemes jegyzetet készíteni. Fáradtságos és kimerítő munka, különösen nagy csoportlétszám esetén, azonban nagy segítséget jelent a későbbiek során. Lehet, a jegyzetek által jövünk rá arra, hogy egy bizonyos cselekvésnek mi lehet a mozgatórugója, hogy egy erősebb reakciónak mi lehet az előzménye. A jegyzet segít saját gondolatainkat is formába önteni, az érzések letisztulnak, nem lesznek zavaró tényezők.

2. Találkozás a szülővel és saját érzéseink vizsgálata: ha saját pedagógiai módszereink nem vezettek eredményre, a problémák továbbra is fennállnak, érdemes a szülőt megkérni, hogy jöjjön el egy négyszemközti beszélgetésre. Más szülő előtt, öltözőben, szülői értekezleten, utcán, stb. TILOS a gyerek személyes problémáiról beszélni. Az ilyen beszélgetéseket szigorúan négyszemközt, zárt ajtók mögött kell lebonyolítani. Ez akkor is érvényes, ha más gyereket sérelem ér. A sértett szülők természetesen bosszúért kiáltanak, de ennek nem szabad teret engedni. A legfontosabb, hogy a probléma oka kiderüljön és a gyermek segítséget kapjon. A pedagógusnak fel kell arra készülnie, hogy egy ilyen beszélgetés sosem kellemes élmény: melyik szülő szereti, ha gyermekét kritika éri? A beszélgetés során a pedagógusnak tárgyilagosnak kell maradnia, akkor is, ha ez nehezére esik. Feltétlenül ki kell emelnem, hogy a szülő NEM KÖTELES a pedagógusnak gyermeke papírjait bemutatni: hogy mit oszt meg, az ő döntése, melyet a pedagógusnak tiszteletben kell tartania. A szülő az intézményvezetőt tájékoztatja a gyermekét érintő diagnózisokról, aki saját hatáskörében dönt arról, az érintetteknek mit kell feltétlenül tudniuk. Kérem a pedagógusokat, bármilyen tünetet vélnek felfedezni a gyereken, 

NE DIAGNOSZTIZÁLJANAK! Diagnózis felállítása orvosi feladat. Az ettől a szabálytól eltérő pedagógus nem számíthat a szülői őszinteségre, hiszen a találgatás, pletykázás minden érintettnek kárára van. Ne ötleteljünk: fogadjuk el, amit a szülő mond. A szülői bizalom nagy kincs, hiba visszaélni vele: a számára legdrágábbat, a gyermekét bízta ránk: próbáljuk megértetni vele, hogy szándékaink tiszták, segíteni szeretnénk a gyermeken. Hallgassuk meg a szülő ötleteit, lehet, hasznosak lesznek a közösségi élet során. Sokat segít, ha empátiával fordulunk a gyermek felé: higgyék el, egyik gyermek sem akar szándékosan 'más' lenni: ki kéri magának a diszlexiát, autizmust, szorongást, figyelemzavart? 

Kedves Pedagógusok! Tegyék a szívükre a kezüket: ha a testi fogyatékosságot, sérülést jobban el tudják fogadni (mert pl. egy végtaghiánnyal született gyermek van a csoportjukban, de a végtaghiány helyett természetesen bármilyen egyéb fogyatékosságot lehetne írni), akkor az agyi funkciók sérülését miért megy nehezebben? A testi fogyatékkal élőket próbáljuk segíteni, akadálymentesítéssel, földszinti teremmel, stb. és ez természetes dolog: viszont ugyanez jár azoknak a gyerekeknek is, akik más jellegű problémával küzdenek. Ha egy gyerek szorongó, akkor jobban igényli a bátorítást, ha ADHD-s, akkor a szabályok nagyon következetes betartatását. Ugyanazt igénylik: a segítségünket!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Figyelj már!

Ha van gyakori felszólítás, kérés (időnként sóhajtás) a világon, ez az egyszerű mondat bizonyosan benne van abban az első ötben, amit egy pedagógus használni szokott. De mi van akkor, ha a gyerek figyelme bizony alig-alig köthető le, amikor minduntalan elkalandozik, kikapcsol, ha órán, foglalkozáson egyre-másra beszél, fészkelődik, mozog?

Akár kisgyermek, akár kamasz, sokféle lehet a válasz. Mindenki életében vannak "zizegősebb" időszakok, amikor nyugtalan, feszült, nem találja a helyét. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a periódusok egy idő után csendesednek. Ha viszont nem, akkor a pedagógusnak résen kell lennie: mi van, ha figyelemzavar van a háttérben? Érdemes alaposan megfigyelni a gyermek, diák magatartását.

Mennyire látjuk impulzívnak? Képes a nyugodt, magányos játékra, tevékenységre? Jellemző lehet, ha meggondolatlan megjegyzéseket tesz, ha mindenhez van hozzáfűznivalója. Ő lehet az, aki állandóan be van sózva, mindig menne, indulna valahová. Türelmetlen, nehezen várja meg, míg sorra kerül (ha megvárja egyáltalán).

Ha a másik oldal kerül előtérbe, akkor figyeljük meg, hogyan dolgozik. Mennyi ideig képes koncentrálni? Befejezi a feladatot? Képes csendben dolgozni? Előfordulhat, hogy elfelejti a feladatokat, vagy csak az utasítások egy részét teljesíti. Rendetlenség veszi körül, feledékeny, rövid távú memóriája csapnivaló. Azonban vigyázat: bár pillanatnyilag nem figyel, később viszont kiválóan emlékszik a legapróbb részletekre is.

A megfigyelés nem lehet felületes: legjobb, ha a pedagógus jegyzeteket készít benyomásairól, igyekszik rendszerezni tapasztalatait. Benyomásairól külön, négyszemközt tájékoztatnia kell a szülőt. A diszkréció fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni! Ugyanez vonatkozik a diagnózis felállítására is. Próbáljuk úgy irányítani a beszélgetés fonalát, hogy a szülő érezze: segíteni szeretnénk.

 Mindenki érdeke a segítségnyújtás, de elsősorban a gyermeké!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

A kezdetek....

Amikor kiderült, hogy a kisfiam figyelmével, koncentrálóképességével gondok vannak, sok minden helyre került. Diagnózis ugyan nincs, de az ADHD szinte összes tünetét produkálja....vagyis, inkább a figyelemzavarét, a hiperaktivitás és az impulzivitás nem jellemző. Beleástam magam a témába, órákat töltöttem különböző honlapok böngészésével. Elmentem a helyi nevelési tanácsadóba, mert úgy éreztem, ehhez egyedül én kevés vagyok....így kezdődött. Mivel a gyerkőcnek nagyon gyenge a tartós figyelme, ezért a feladatok többségét nem érti meg és mivel nem érti, ezért nem is tudja teljesíteni. A folyamatos rossz teljesítményből pedig egyenesen következik az egyre erősödő szorongás....Megvettem egy könyvet, az a címe, hogy Játékos nevelés (Lawrence J. Cohen), ebben találtam pár sort, ami megragadott: "Amikor pedig egy gyermek félénk, arra van szüksége, hogy szintén a játékon keresztül kicsalogassuk a csigaházából. Lehet, hogy néhányszor le kell vele csúsznunk a csúszdán, mielőtt egyedül is meg merné próbálni, mert a jól ismert 'dobjuk be a mély vízbe' módszer nem válik be, de az sem szolgálja igényeit, ha hagyjuk, hogy minden félelmetes helyzetben behúzódjon a sarokba.....A megszabadulás egyik legjobb módja a művészi kifejezés, legyen az éneklés, festés, tánc, rajzolás, írás....Vannak, akik a gyermekeket a széltől is óvnák, s ez nem szerencsés. Inkább fel kell vérteznünk őket azzal az erővel, önbizalommal, ügyességgel, mely lehetővé teszi, hogy túltegyék magukat félelmeiken...." Így fordultam a különböző kreatív tevékenységek felé. Bármilyen alkotótevékenység segíti a koncentráció elmélyítését, a finommotorikát....és közben megnyílik, jobban elmeséli a vele történteket.

Az első hetek alkotásai kínkeservesen születtek meg. Olyan renyhe volt a kéztartása, hogy a ceruza folyton kiesett a kezéből. Képtelen volt megtartani pár perctől tovább. A gyógypedagógus javaslatára igyekeztem mindenbe bevonni....tésztagyúrás, szaggatás, ruhacsipeszelés, zoknipárosítás....pár hét múlva szemmel látható volt a fejlődés.