Bevallom, nehéz szívvel kezdtem neki ennek a bejegyzésnek, hiszen én is voltam már hasonló helyzetben pedagógusként.
Ebben a posztban megpróbálom végigvenni, milyen érzésekkel szembesülhet egy pedagógus, ha furcsa, valamiben más gyerkőc kerül elé. A sorozat első részét itt olvashatod el.
1. A megfigyelés: amikor egy gyerek bekerül egy közösségbe, jobb esetben nincs róla előre kialakult vélemény. Más a helyzet azonban, ha a gyerek valamilyen közösségből érkezik, mert a kollégáktól szerzett információk torzak, megfigyeléseik nem teljesen objektívak, így saját megítélésünk sem lehet már tárgyilagos. Különösen igaz ez akkor, ha már rossz a híre annak a gyereknek! A megfigyelés hetekig tart és összességében kell vizsgálni a gyermeket:
- viselkedésmódját,
- kommunikációját,
- hogyan reagál az új helyzetekre, társakra,
- milyen gyorsan illeszkedik be a közösségbe
- mennyire tartja be az utasításokat
- mennyire kitartóan végzi a feladatokat
- hogyan válik le a szülőről
- milyen a temperamentuma
- hogyan reagál a konfliktusokra.
A megfigyelésekről érdemes jegyzetet készíteni. Fáradtságos és kimerítő munka, különösen nagy csoportlétszám esetén, azonban nagy segítséget jelent a későbbiek során. Lehet, a jegyzetek által jövünk rá arra, hogy egy bizonyos cselekvésnek mi lehet a mozgatórugója, hogy egy erősebb reakciónak mi lehet az előzménye. A jegyzet segít saját gondolatainkat is formába önteni, az érzések letisztulnak, nem lesznek zavaró tényezők.
2. Találkozás a szülővel és saját érzéseink vizsgálata: ha saját pedagógiai módszereink nem vezettek eredményre, a problémák továbbra is fennállnak, érdemes a szülőt megkérni, hogy jöjjön el egy négyszemközti beszélgetésre. Más szülő előtt, öltözőben, szülői értekezleten, utcán, stb. TILOS a gyerek személyes problémáiról beszélni. Az ilyen beszélgetéseket szigorúan négyszemközt, zárt ajtók mögött kell lebonyolítani. Ez akkor is érvényes, ha más gyereket sérelem ér. A sértett szülők természetesen bosszúért kiáltanak, de ennek nem szabad teret engedni. A legfontosabb, hogy a probléma oka kiderüljön és a gyermek segítséget kapjon. A pedagógusnak fel kell arra készülnie, hogy egy ilyen beszélgetés sosem kellemes élmény: melyik szülő szereti, ha gyermekét kritika éri? A beszélgetés során a pedagógusnak tárgyilagosnak kell maradnia, akkor is, ha ez nehezére esik. Feltétlenül ki kell emelnem, hogy a szülő NEM KÖTELES a pedagógusnak gyermeke papírjait bemutatni: hogy mit oszt meg, az ő döntése, melyet a pedagógusnak tiszteletben kell tartania. A szülő az intézményvezetőt tájékoztatja a gyermekét érintő diagnózisokról, aki saját hatáskörében dönt arról, az érintetteknek mit kell feltétlenül tudniuk. Kérem a pedagógusokat, bármilyen tünetet vélnek felfedezni a gyereken,
NE DIAGNOSZTIZÁLJANAK! Diagnózis felállítása orvosi feladat. Az ettől a szabálytól eltérő pedagógus nem számíthat a szülői őszinteségre, hiszen a találgatás, pletykázás minden érintettnek kárára van. Ne ötleteljünk: fogadjuk el, amit a szülő mond. A szülői bizalom nagy kincs, hiba visszaélni vele: a számára legdrágábbat, a gyermekét bízta ránk: próbáljuk megértetni vele, hogy szándékaink tiszták, segíteni szeretnénk a gyermeken. Hallgassuk meg a szülő ötleteit, lehet, hasznosak lesznek a közösségi élet során. Sokat segít, ha empátiával fordulunk a gyermek felé: higgyék el, egyik gyermek sem akar szándékosan 'más' lenni: ki kéri magának a diszlexiát, autizmust, szorongást, figyelemzavart?
Kedves Pedagógusok! Tegyék a szívükre a kezüket: ha a testi fogyatékosságot, sérülést jobban el tudják fogadni (mert pl. egy végtaghiánnyal született gyermek van a csoportjukban, de a végtaghiány helyett természetesen bármilyen egyéb fogyatékosságot lehetne írni), akkor az agyi funkciók sérülését miért megy nehezebben? A testi fogyatékkal élőket próbáljuk segíteni, akadálymentesítéssel, földszinti teremmel, stb. és ez természetes dolog: viszont ugyanez jár azoknak a gyerekeknek is, akik más jellegű problémával küzdenek. Ha egy gyerek szorongó, akkor jobban igényli a bátorítást, ha ADHD-s, akkor a szabályok nagyon következetes betartatását. Ugyanazt igénylik: a segítségünket!
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.
https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/
