Az ADHD III.

Az ADHD-ról szóló sorozatunk utolsó részében arról olvashattok, milyen eszközökkel lehet megkönnyíteni mind a szülők, mind a pedagógusok és legfontosabbként az érintett gyerekek közösségbe illeszkedését.

Prognózis szempontjából minél hamarabb diagnosztizálják az ADHD-t, annál könnyebb segítséget nyújtani a gyermeknek és környezetének. A figyelemzavaros-hiperaktív gyermekek kezelésének kulcsa a szülők oktatása, felvilágosítása. Ha a szülő megtanulja, hogyan bánjon gyermekével, akkor áttételesen, a gyermek is megtanulja a szülőtől, mire is van szüksége. Például: az ADHD-s gyerekek anyagcseréje gyorsabb, mint a többieké. Ha vércukorszintjük leesik, változatos tüneteket produkálhatnak: lehetnek álmosak, teljesen szétesettek, de akár olyannyira ingerültté is válhatnak, hogy alig lehet megfékezni őket. Ha a szülő felismeri ezeket a jeleket és igyekszik ezt gyermekének is megtanítani, akkor megelőzhetőek a kellemetlenségek is.

Az ADHD-s gyermekek esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a dicséretre és biztatásra: ez nem azt jelenti, hogy állandóan ajnározni kell, hanem azt, hogy egy félmondattal észre kell venni, ha valamit jól, a szabályoknak megfelelően csinál. Nekik ez nagy pluszt jelent, hiszen nehezített pályán mozognak. Kissé költőien megfogalmazva, az ADHD folyamatos küzdelem a test és az agy között: tudom, hogy nem lenne szabad mozognom, de egyszerűen muszáj. Sokat segít, ha látja is a dicséret nyomát (piros pont, füzet napi értékeléssel, figyelem-mérő, stb.). Minden esetben törekedni kell az objektív bánásmódra, akkor is, ha a gyerek viselkedése kiborító, a jót még ilyenkor is észre kell venni! Vannak olyan időszakok, amikor a figyelemzavaros gyerekek jól funkcionálnak, ilyenkor több sikerrel követik a szabályokat, oldják meg a feladatokat, azonban a fokozott figyelem rendkívül kimerítő számukra, így a "jó" időszakot törvényszerűen hullámvölgy követi.

Nem használ a tiltás és büntetés. A negatív szankciók egy idő után visszájukra fordulnak: a gyerekből csak dacos, opponáló magatartást vált ki, semmit nem akar csinálni és elkönyveli magában, hogy ő ezt a feladatot úgysem tudja megcsinálni.

 Az iskolai, óvodai beválást könnyíti, ha a gyerek rövid, egyértelmű utasítást kap: ne cicerói körmondatokat használjunk, hanem minél rövidebben és egyértelműen fogalmazzunk.  Minden olyan helyzetben jobban teljesítenek, ahol van szemkontaktus, ezért törekedjünk rá. Ha nagy létszámú csoport előtt kérünk valamit, utána kérdezzük meg tőle külön (ÉS HALKAN!), hogy érti-e a feladatot, ha szükséges ismételjük meg az instrukciókat. A rutint igénylő feladatokat nehezebben sajátítják el, mint mások, akár több hét különbség is lehet egy átlagos és egy ADHD-s gyerek között, mire megtanul egy-egy új szabályt. Ennek az az oka, hogy figyelmük folyamatosan hullámzik, ezért a tevékenységek mindig új információkat jelentenek számukra. Sokat segít, ha megtanítjuk a listázásra a gyermekeket: így nyomon tudja követni, melyik feladatot oldotta már és melyik van még hátra.

Az ADHD-s gyerek helye elől van az osztályban, így könnyebb visszatéríteni a feladatokhoz. Óvodában hatékonyabb a kiscsoportos tevékenység. A fenti tippek olyan gyermekek esetében is beválnak, akik nem szenvednek ADHD-ban. Minden figyelemzavaros-hiperaktív gyermeknek fontos a megfelelő mennyiségű alvás, a rendszeres étkezés és a mozgás. Az ADHD-s gyerekek számára a napi háromszori félóráig tartó mozgás az ideális, de ez a jelenlegi oktatási rendszerben kivitelezhetetlen, ezért a napi testnevelés óra és az iskolán kívüli testmozgás is bizonyítottan jó hatású.

Előfordulhat azonban, hogy a legjobb szándék és igyekezet ellenére, a problémák ugyanolyan súlyosak maradnak. A nagy létszámú osztályokban, csoportokban a figyelemzavaros gyerekek halmozottan nehezített pályán mozognak: 
- próbálnak megfelelni és figyelni a feladatokra
- ellen kell állniuk saját késztetéseiknek
- próbálnak barátkozni, de társaikkal szemben minduntalan elveszítik a fonalat
- szoronganak, mert legjobb igyekezetük ellenére sem tudnak úgy teljesíteni, ahogy elvárják tőlük
- a szorongás miatt még kevésbé tudnak figyelni....és máris egy ördögi körben találják magukat.

Ha semmilyen más módszer nem segít lényeges mértékben és a gyermek teljesítménye folyamatosan elmarad a tőle elvárhatótól, fontolóra kell venni a gyógyszeres segítséget is. Az ADHD kezelésére alkalmazott gyógyszerek úgy hatnak, hogy az agy figyelmi funkcióit serkentik. Paradox módon, amely más gyermeknél felpörgést váltana ki, az ő esetükben a figyelem növekedésével a viselkedés rendeződését segíti elő. Sok szülő tart a gyógyszeres kezeléstől, de a megfelelően adagolt és szabályozott mennyiség miatt a várható előnyök és a javuló életminőség felülírják ezt. Egészen más helyzetbe kerülnek azok a gyerekek, akik kapnak gyógyszeres megsegítést, mint azok, akik nem. A kamaszkor közepére, végére, a kezeletlen gyerekek 60-80%-nál alakul ki valamilyen másodlagos pszichológiai kórkép: szorongás, depresszió, stb. 

Összességében azonban, bár az ADHD nehezítheti gyermekünk életét, vannak olyan területei, ahol a természet kompenzálja a hiányosságokat:
- mindenre, mindenhol tudnak figyelni
- brilliáns hosszú távú memória, amely a legapróbb részletekre is vonatkozik
- kíváncsiság újdonságokra
- érzékenység mások problémái iránt

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az ADHD II.

A sorozat előző részében arról volt szó, melyek a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, vagyis az ADHD tünetei, ebben a posztban arról lesz szó, hogyan mutatkoznak meg jelei a napi foglalkozások során.

Az ADHD-s gyerekek legnagyobb részét az iskoláskor kezdetén diagnosztizálják. Ennek az az oka, hogy az iskolában szembesülnek először olyan kötöttségekkel, szabályokkal, amelyekkel az óvodáskorban még nem találkoztak.

Mind a túlmozgásnak, mind a szétesett figyelmi funkcióknak vannak olyan jelei, amelyek néhány alkalommal beleférnek még az elfogadott keretbe, de folyamatában nézve már túlzott, zavarja a nevelőt, a társakat és nem utolsó sorban a szülőket. Az ADHD-s gyerek mellett nagyon nehéz jó szülőnek vagy pedagógusnak lenni: ezek a gyerekek akkor "működnek" jól, ha nem engednek teret szerteágazó igényeiknek. Mindezt azonban csak úgy lehet elérni, ha a gyermek érdekében a nevelők és a szülők egyaránt rendkívül következetesek: amit egyszer nem szabad, azt később sem szabad, vagy, a feladatokat akkor is be kell fejezni, ha nem tetszik.

Az ADHD-s gyerek túlmozgásos, hiperaktív jellemzői leginkább abban nyilvánulnak meg, hogy órán egyszerűen feláll, sétálni kezd, állandóan csörög-zörög valamivel, folyton babrálja dolgait. Az impulzív viselkedés megnyilvánulásai közé soroljuk, ha mindig bekiabál, félbeszakítja a tanárt, türelmetlenkedik, nem bírja a sorban állást. A túlzott figyelmetlenség miatt nehezebben szokja meg az új helyzeteket, elveszíti a fonalat. Leginkább ahhoz hasonlítható, amikor a villanykapcsolót le-fel kapcsolják: ami a fókuszba kerül (és érdekli), az megmarad, amit nem vesz észre, az olyan, mintha nem is létezne. Általában véve, képességeik igen jók, azonban folyamatos segítséget igényelnek abban, hogy megmaradjanak az adott csapásirányon. Ez dolgozat közben is megnyilvánulhat: ezeket a gyerekeket folyamatosan figyelmeztetni kell, hogy dolgozzanak: nem a jó megoldást kell megmondani nekik, hanem segíteni őket abban, hogy megmaradjanak a feladathelyzetben. Sajnos, sok pedagógus ezt kivételezésként értékeli, holott, a közösségnek (különösen a gyerekeknek) meg lehet és meg is kell magyarázni, miért szólnak társuknak jóval gyakrabban az átlagtól. Ha a pedagógus toleráns, a közösség is jobban képes nyitni.

A sorozat harmadik részében arról lesz szó, hogyan lehet saját eszközeinkkel segíteni az ADHD-val küzdő gyermekeket, hogy jobban boldoguljanak a közösségi életben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Hinta-palinta

Sok helyen olvashatunk róla, milyen jótékony hatású a hintázás a gyerekek számára. A hintázás, futás, ugrálás, fára mászás, függeszkedés nagy kiterjedésű mozgások, amelyek a test egészét megmozgatják és serkentik a vesztibuláris idegrendszer működését.

A himbáló mozgás már a méhen belül megjelenik, hiszen a magzat édesanyja valamennyi mozdulatát érzi, ezért is nyugtatja meg a nyugtalan babát a ringatás. A hintázás, himbálózás pont ezeket a mozgásokat reprodukálja, segíti az idegrendszer érését, a mozgások összerendezését. Gondoljunk csak bele, mennyi izmot kell az agynak irányítania, hogy le ne repüljünk a hintáról! Megfeszíteni, elengedni, kinyújtani, behúzni, előre- és hátradőlni....

A hintázás ugyanolyan összetett mozgássor, mint a futás és az ugrálás. A sokat hintázó, egyensúlyozó gyerek nagymozgásai ugrásszerűen összerendeződnek, térbeli tájékozódása javul, koncentráló képessége növekszik, könnyebben megismeri saját testrészeit.

A hintázás során valamennyi érzékszervünk aktívan működik: érezzük bőrünkön a levegőt, a láncot vagy kötelet, amit fogunk, különböző helyről halljuk a hangokat, változik a perspektíva.

Hogy melyik hinta jó a fejlesztéshez? Bármelyik. A kisebbeknek természetesen babahinta javasolt, a nagyobbak szabadon válogathatnak a laphinta, tányérhinta, csepphinta közül. Lelkes híve vagyok a beltéri hintáknak, így abban az időszakban sem kell lemondani áldásos hatásairól, amikor nem barátságosak a kinti körülmények. A hintázás mellett a különböző egyensúlyfejlesztő gyakorlatok is hatékonyan stimulálják a vesztibuláris idegrendszer működését. Kutatások alátámasztják, hogy az egyensúlyra ható mozgások jótékony hatással vannak a tanulási zavarok megelőzésére és kezelésére is. A hinta mellett ugyanolyan hasznosak a fitballok, gördeszkák, görgők, ugrálólabdák, trambulinok is.

Az egyensúlyról ebben a posztban olvashatsz részletesebben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Nagymozgásos játékok

Ősz van, egyre többször hűvös van, szeles idő, amikor nem biztos, hogy az ovis csoportok kint játszhatnak az udvaron. Mozgásigényük viszont továbbra is van, amit célszerű valamilyen formában levezetniük. Miért vagyok lelkes híve a benti mozgásos feladatoknak? Mert

• inkább szervezett formában mozogjanak, mint egymás és az óvó nénik, dajka nénik fején táncolva.
• a közös mozgás erősíti a közösséget.
• mozgásuk ügyesedik, finomodik.
• jobban alkalmazkodnak a felnőttek utasításaihoz.
• a csoport bármelyik tagja részt vehet a foglalkozáson.
• koncentrációs képességük, figyelmük a mozgás hatására ugrásszerűen növekszik. (Jól mondják, hogy a sport önfegyelemre nevel!)
• Nem igényel nagy beruházást, inkább némi elszántságot és találékonyságot a pedagógusok részéről.
• a mozgás után könnyebben pihennek, nyugodtabban játszanak.

Az alábbiakban szeretnék néhány játékot mutatni, amely tényleg csak minimális befektetést igényel mégis jól szórakozik rajta a csoport apraja-nagyja.

Már egy korábbi posztban bemutattam a Mozgáskotta módszert. Ahhoz, hogy elkezdhessük, szükségünk lesz talpikra, melyeket filcből, kartonból vagy habszivacsból lehet elkészíteni. Az eredeti módszerhez természetesen más eszközök is társulnak, ezt a verziót a fejlesztő foglalkozások kiegészítőjeként készítettem el. Az eredeti módszerről ezen a linken lehet további információhoz jutni. Milyen játékokat lehet vele játszani?

1. Irányok gyakorlása: olyan irányba kell ugrani, amelyre a talpak mutatnak. A sorozatot visszafelé is végeztethetjük, hiszen így az irányok is fordulnak. Nagyfokú figyelmet kíván a gyermektől, különösen akkor, amikor hátraugrás közben is irányt kell változtatnia.
2. Különböző színű talpakat helyezzünk egymás mellé, majd kérjük meg a gyermeket, hogy keresztezve lépkedjen rajtuk végig. Meg fogunk lepődni, hogy akár pár sorozat után milyen magabiztosan fognak keresztbe lépkedni.

             

3. Az előző feladatot a kezecskékkel is megpróbálhatjuk elvégezni, a cél ugyanúgy a keresztező mozgások gyakorlása és elsajátítása.

4. A kisebbek is játszhatnak ugróiskolát, ezt rendszerint nagy lelkesedéssel próbálgatják. :)

5. Ha az összes talpit letesszük egymás mellé, gyakorolhatjuk a színeket. Ugorj át a pirosra, keresd meg a világoszöldet, lépj a narancssárgára!

6. Ugrókötelet fektessünk a padlóra, majd a talpakat tegyük a kötél két oldalára úgy, hogy a gyermek csak átlós ugrással tudjon előrehaladni. Ha ez jól megy, kérhetjük, hogy visszafelé is próbálkozzon az ugrásokkal.

7. A lefektetett ugrókötélen sétáljanak végig lábujjhegyen,, tyúklépésben. Ugráljanak a kötél mentén először egyik, majd másik lábukon. Kisebbeknek elég, ha végigugrálnak a kötél mentén páros lábbal.

Jó szórakozást kívánok!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.


https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Finommotorikát fejlesztő játék

Ebben a posztban egy újabb filléres játékot szeretnék bemutatni: nem kell hozzá más, mint szívószálak, olló és fonal.

A játék lényege, hogy a szívószálakat vágassuk a gyerekekkel szét. Próbáljuk őket kisebb darabok vágására ösztönözni. Érdemes tálcán dolgozni, hogy ne repüljenek annyira el a darabkák.

Mivel apró dolgokról van szó, ne hagyjuk magára a gyerekeket tevékenység közben!

Ha kész a faragás, válogassák szét színek szerint. Lehet kézzel vagy ügyesebbek csipesszel is próbálkozhatnak.:)

A válogatás után készíthetünk sorozatokat, fűzhetünk nyakláncot, karkötőt, felragaszthatjuk képnek, használhatjuk dekorációként....a sornak csak fantáziánk szab határt.

Hogy miért jó ez a játék? Mert:

• segíti a megfelelő ceruzafogás kialakulását, hiszen muszáj a hüvelyk- és a mutatóujjal megfogni a darabkákat.
• fejleszti a szem-kéz koordinációt (próbáljuk csak meg mi is felcsipegetni! Garantáltan lesz olyan, amikor mellényúlunk....).
• segíti a szerialitást a sorozatok kirakásával.
• a vizuális megtámogatás hatékonyabbá teszi a koncentrációt, elmélyültebb lesz a figyelem.
• a vágás még az ügyetlenebb gyerekeknek is sikerélményt biztosít.
• a fűzés szintén a szem-kéz koordinációért felelős. 
• a halmazalkotás az egyik legalapvetőbb matematikai művelet, amelyet már az egészen kicsik is el tudnak végezni
• a szétválogatást megpróbálhatjuk mondás után is csináltatni a gyermekkel, ezáltal gyorsabb váltásokra késztetni. Nagyon fontos, ha úgy látjuk, hogy munkatempója lassabb, figyelme szórt, mivel így kénytelen a tényleges pillanatnyi tevékenységre koncentrálni. Gondolkodása rugalmasabbá válik, pásztázó figyelme fejlődik.
• a sok színes apróság segíti a feladathelyzetben maradást, a gyerek kitartóbban végzi tevékenységét.

Jó játékot kívánok mindenkinek!

Egy filléres játék

Szeretnék Nektek mutatni egy filléres játékot. 

Ami szükséges hozzá: megmaradt, színes fonaldarabok, ragasztható műanyag szem, karton.

A papírra rajzoljunk kígyókat és vágjuk ki. A fejrészre ragasszuk fel a szemeket, majd a fonaldarabokat tekerjük fel a kígyókra. Minél színesebb, annál jobb!:) Ha nincs műanyag szem kéznél, az sem gond, elég, ha egyszerűen megrajzoljuk.

Hogy miért jó játék? Mert nagyszerűen fejleszti a finommotorikus mozgásokat, segíti a mozgáskoordináció kialakulását, a koncentrációt, a kitartást és a keresztmozgásokat....

Játékra fel!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

A számolási készség fejlesztése

A számolási nehézségekről, tüneteiről már korábban írtam egy posztot. Ez az írás az előző folytatásának tekinthető: próbáltam olyan ötleteket, játékokat gyűjteni, amelyek segítségével a számolási készség fejleszthető és a lemaradás mértéke csökkenthető. 

A számolás összetett gondolkodási folyamat eredménye: a gyerkőcnek figyelnie kell a számra, műveletre, sorrendre, meg kell tanulnia transzformálnia a hallott vagy látott számot, emlékeznie kell számsorozatokra, fel kell ismernie síkidomokat, testeket, stb.. A számolási készség fejlesztését már óvodáskorban el kell kezdeni: aki itt lemarad, nagyon nehezen tudja behozni hátrányát. Az iskolába lépő gyerekek közül összehasonlíthatatlanul könnyebb dolga van azoknak, akik magabiztosan számolnak legalább 10-es számkörben.

Ahogy maga a számolás is összetett folyamat, a fejlesztés is akkor lesz hatékony, ha minél több csatornán keresztül zajlik. 

A számképek, formák bevésését segítheti, ha a taktilis érzékelésre alapozunk. Kartonból vágjunk ki különböző formákat és kössük be a gyermek szemét. Tapintás alapján találja ki, milyen forma van a kezében. Játszhatjuk ezt a játékot úgy is, hogy duplán készítjük el a különböző formákat. A játékosnak ki kell tapogatnia a zsákban a húzott formát, majd a többi közül meg kell mutatnia, melyiket húzta. (Természetesen, ennél a verziónál már nem kell bekötni a szemét.) Mutatás után ellenőrizzük, helyes volt-e a megfejtés. Vigyázzunk, nem szabad hangosan kimondania! Ugyanezt számokkal is lehet játszani.

A legkisebbeknek nagy mókát jelent a formabedobó játék. Dobja be és nevezzük meg együtt a formát.

A kinesztetikus érzékelés is segítheti a bevésést: mit rajzoltam a hátadra? Milyen számot írtam a hátadra? Megmondás helyett a gyerek le is írhatja, megmutathatja az adott számot, formát. Próbálhatjuk mozgással is egybekötni: tapsolj/szökdelj annyit, amilyen számot írtam a hátadra!:)

A látási emlékezet is segítségünkre lehet: a gyerekek mindig szívesebben figyelnek arra, ami színes. Írjunk fel számokat különböző színű papírra. Hagyjuk, hogy nézze egy darabig, majd vegyük el és kérdezzük meg: emlékszel, milyen szám volt a kék papíron?

A manipulatív számolás az óvodáskorban fejlődik a legintenzívebben,  ezért a műveletek elvégzését segíthetjük eszközökkel, színes pálcákkal, korongokkal, kupakokkal. Próbáljuk a feladatokat a mese köntösébe öltöztetni, pl.:

Plútó kutya és Mickey egér elment vásárolni. Plútó vett 3 csontot, Mickey kettőt.  Összesen hány csontot vettek? 

Az összeadást, kivonást segíthetjük számolós színezővel. A Pinteresten rengeteg közül válogathatunk, ha beírjuk a coloring by adding numbers kulcsszavakat.

Ideális esetben a számok sorrendje automatizálódik: egy szám látása vagy hallása után automatikusan felidéződik a következő vagy az előző szám. Előfordulhat, hogy a gyerek ragyogóan számol növekvő sorrendben, azonban visszafelé nehezen megy számára. Segíthetjük a rögzítést, ha abakusszal vagy más eszközzel támogatjuk a gyakorlást. 

A számolási készségek minél tudatosabb fejlesztése elengedhetetlen az óvodáskorban. A készségek fejlesztésének elhanyagolása több évnyi különbséget okozhat egy korcsoporton belül is. A tudatosan tervezett iskolai-óvodai munka sikeresen készítheti fel a gyerekeket a további fejlődésre és elősegítheti a hátrányok leküzdését.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Ha nehéz a számolás...

A számolás képessége nem születik velünk: az életkor előrehaladtával alakul ki. Már egészen kicsik is élvezettel mondogatják, sorolják a számokat, különösen, ha közösségben is hallják. A számolás az analógiás gondolkodáshoz kötődik, a logikai készséggel együtt fejlődik. De mi van, ha a gyerek egyáltalán nem akar számolni?

Feltűnhet a pedagógusnak, ha a gyereknek gondot okoz:

1.  a számok jelentésének megértése, 
2. ha a számképhez nem tud mennyiséget társítani, 
3. ha nem tudja megjegyezni a számok sorrendjét,
4. ha összekeveri a műveletek sorrendjét,
5. ha nem képes visszafelé számolni,
6. nem ismeri fel vagy összekeveri a műveleti jeleket,
7. nem képes értelmezni a több-kevesebb, ugyanannyi fogalmát,
8. nem figyel az utasításokra,
9. nem ismeri fel a számképet.
10. nem tudja a síkidomokat és a testeket megkülönböztetni egymástól
11. pontalakhoz nem tud mennyiséget társítani
12. gondot okoz számára a  sorrend tartása
13. nem tud csoportosítani, halmazt alkotni
14. bizonytalanul tájékozódik térben és időben

Az óvodában a számolási nehézségek jelei már jelentkezhetnek. A gondok észlelését az okozza, hogy a megfigyelt problémák nem kizárólag erre utalhatnak, hanem egyéb részképesség zavarokra is. 

Mindezek a gyanújelek indokolják azt, hogy a pedagógus és az óvodapedagógus felhívja a szülő figyelmét a problémára. Az idejében elkezdett fejlesztő, felzárkóztató foglalkozás megakadályozhatja a gyermek túlzott lemaradását és segítheti, hogy felzárkózzon kortársaihoz. A számolási készség fejlesztéséről a következő posztban fogok írni bővebben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Feladattartás és feladattudat

A feladattartás és -tudat kialakítása önmagában nem igényel teendőt. Amikor egy gyermek iskolaéretté válik, nem okoz gondot számára, hogy egy-egy feladatot elejétől kezdve a végéig elvégezzen. Egy kiscsoportos óvodás még nem tudatosan gyakorolja ezt: kizárólag a feladatban rejlő örömért csinálja és csak addig, amíg kedve van. Egy nagycsoportostól viszont elvárás már, hogy tudatosan végezze el a feladatokat. De mi történik, ha ez bizony nem jellemző a gyerekre?

Éretlen az idegrendszere annak a gyermeknek, akin az alábbi tüneteket észleli a pedagógus és a szülő:

• jó értelmi képességei ellenére alulteljesít feladathelyzetben
• nehéz számára az egyensúlyozás
• ügyetlen, finommotorikus mozgása fejletlen
• képolvasási szintje nem elégséges, tőmondatokat használ
• figyelme könnyen elterelhető a környezeti ingerekkel
• feladathelyzetből kilép vagy el sem kezdi azokat
• szorong, ijedős, nehezen barátkozik
• új helyzetekre rosszul reagál
• téri orientációja bizonytalan (keveri az előtt-mögött, alatt-felett stb. névutókat)
• dominanciája kialakulatlan (összekeveri jobb és bal kezét)
• emberrajza kezdetleges (testrészek hiányoznak)

A fentieken túl számos egyéb tünet fordulhat még elő, amely az éretlen idegrendszerre utalhat. Ha a pedagógus huzamos ideig észleli a fenti problémákat, a szülő egyetértésével a gyereket a helyi pedagógiai szakszolgálathoz irányíthatja állapotfelmérésre és a fejlesztendő területek meghatározására.

Amiben a pedagógus maga is segíteni tud, az a támogató, elfogadó hozzáállás a feladattudat és -tartás kialakítása érdekében. A feladattudat kialakítása következetes, szigorú munkát igényel. Apróbb lépésekkel kell kezdeni: 

• kérjük meg a gyereket egy-egy részlet megrajzolására a közös munkában
• adjunk gyakorlati feladatot neki (például vigye ki a tányért, papírt, szemetet, stb., majd ellenőrizzük, hogy valóban jól csinálta-e)
• jutalmazással igyekezzünk a kívánt viselkedésformát rögzíteni: ha valamit megcsinál, azt mindig kövesse dicséret, lehetőleg olyan formában, amelynek nyoma marad
• igyekezzünk időt szakítani az egyéni elfoglaltságra (ez még nagy létszám mellett is megoldható!)
• a gyereket lehetőleg minél többször hagyjuk egyedül egy feladattal néhány percre, majd ellenőrizzük munkáját
• ha azt mondja, nincs kedve csinálni, ne fogadjuk el: tűzzünk ki elé konkrét célt/időpontot, amikor a feladatot el kell végeznie. Tudatosítsuk, hogy a feladat elvégzése után lesz szabadideje. Ha az időpont eljött, ne adjunk engedményt!
• próbáljuk ki a mikrocsoportos foglalkozási formát: 2-4 gyereknek adjunk külön feladatot és annak végrehajtását ellenőrizzük
• igyekezzünk szerialitást fejlesztő feladatokat adni: vizuális ritmus ismétlése, mozgásformák gyakorlása (lép-zár-ugrás; lép-zár-fordul-hátrafelé lép-zár és újra fordul). A szerialitásról itt olvashatsz bővebben.

Ne feledjük: mindenkinek érdeke a szabálykövető, feladattudatos magatartás kialakítása. Egy szülő otthon hiába szoktatja gyermekét az önállóságra, ha az ehhez szükséges támogatást a közösségtől nem kapja meg. Természetesen ez fordítva is igaz: nem működhet a nevelői munka sem megfelelően, ha a szülő nem támogatja a közösségi munkát.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Játék kupakokkal

Kicsi, színes és könnyű...mi az? Persze, hogy a kupak! Nem csupán gyűjtögetni lehet, hanem használni is.

Nagyon egyszerű játékról van szó: szükség van hozzá 9 vagy 12 darab üres gyufásdobozra (lehet ettől több és kevesebb is), ugyanennyi - lehetőleg más-más színű - kupakra és ragasztóra. A dobozokból három egyforma nagyságú oszlopot kell építeni, majd ezeket összeragasztani. Én színes szigetelő szalagot használtam. Amikor kész volt a kis "komód", a fiókokat teleraktam a kupakokkal. A játék menete a következő volt: megmondtam, melyik fiókot kell keresni, például bal oldalon az alsót vagy középen a felsőt, stb.. Meg kellett találnia a megfelelőt és megnézni, milyen kupakot dugtunk bele. Ha megnézte, akkor mondunk újabbakat. Amikor már mindet megnézte, kérdezzük meg, hogy jól megjegyezte-e, hol melyik kupak van. 

Mit is fejleszt ez a pár perces játék? A téri orientációt, hiszen fel kell ismernie, a jobb és bal oldalt, a középső oszlopot és meg kell találnia az alsó-felső-középső fiókok közül a megfelelőt. Javítja a rövid távú memóriát és segíti a koncentrálóképességet, mert nagyon kell figyelni ahhoz, hogy a játék végén megtalálja a kért kupakot.

Játékra fel!:) Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes

Művészetterápia

Sokszor olvastam már, hogyan hasznosítható a művészet a fejlesztésben, milyen pozitív hatásokat vált ki a terápiában résztvevőkből. Talán az a legfontosabb, hogy nincs szükség tehetségre: a legfontosabb a kreativitás szabad áramlása.

A művészetterápia során bármelyik művészeti ág választása előnyös lehet: szóba jöhet a zene, a tánc, a képzőművészet, a dramatizálás. A terápiás hatást leginkább az alkotási folyamatban való aktív részvétel váltja ki. Készülhet rajz, kollázs, festmény, vegyes technikával készített alkotások. Lehet szabadon választott önkifejezési forma, vagy a foglalkozásvezető által meghatározott téma. Az alkotási folyamat elősegíti a koncentrációt, oldja a szorongást, fegyelmezettséget ad a résztvevőknek. A lépésről lépésre történő előrehaladás, a tervezés visszavetül a lelki problémákra is: segít, hogy a gondokat néhány lépés távolságból, nyugodtabban szemléljék. 

A művészetterápiát kiegészítő fejlesztési lehetőségként vagy pszichológiai terápia részeként lehet igénybe venni. Preventív egészségmegőrző hatása jelentős, segíti a mélyebb önismeret kialakulását, az ellazulást.

Gyerekek esetében különösen jótékony hatása lehet a művészi tevékenységnek: alkalmas a lelki traumák feldolgozására és az állandósult szorongás oldására. Segíti a feladattudat kialakítását és a feladathelyzetben való megmaradást. Csoportos tevékenység esetén jótékonyan befolyásolja a beilleszkedési nehézségekkel küzdő gyerekek magatartását, enyhülnek a viselkedési zavarok tünetei. Fontos, hogy a terápia csak folyamatos tevékenység esetén fejti ki hatását; néhány alkalomtól nem szabad csodákat várni. Célszerű a gyermeket segítségkéréssel bevonni a munkafolyamatba: kérlek, segíts nekem ezt kiszínezni, megrajzolni, vagy hozd ide a festéket, ecsetet. Az alkotási folyamatba mindenkit be lehet és be is kell vonni! Lehet, nem sikerül rögtön, azonban nem szabad feladni a próbálkozást! Nem kell a gyermekre ráhagyni az ellenkezést. A művészi tevékenységben rejlő lehetőségek mindenki számára előnyösek: a gyermeknek, a csoportnak, a nevelőknek és a családnak.

Mozgás!

A múltkori bejegyzésben írtam a Mozgáskotta módszerről. Nagyon jónak találtam és találom azóta is, bár az otthoni, egyéni fejlesztéshez az ára egy kicsit magas (nekem legalábbis).

Mindazonáltal, maga a módszer nagyon ésszerű és a gyerekek rajonganak érte....ami érthető, hiszen színes, vicces és zenéhez, mozgáshoz kötődik.

Itthon mi is kipróbáltuk a saját, kissé fapados verziónkat, most próbálom rendszerezni az eddig tapasztaltakat.

• A talpakat filcből készítettem, összesen 24 darabot. Bár én vágtam ki, a körberajzolásnál természetesen volt segítségem.:)
• Igyekeztem mindenféle feladattal kipróbáltatni a gyerekekkel: 

- séta a talpakon.

- séta énekléssel, mondókával és tapssal összekötve.

- séta színekhez kötött utasításokkal: piros talpnál guggolás, lilánál megállás, sárgánál ugrás. Mindegyiknél tapsra indulhat tovább. Először mindig egy-egy utasítást kellett két-három körben teljesíteni, majd a legvégén az összesre emlékezni és természetesen betartani.

- séta mértani formák mentén: volt téglalap, négyzet, háromszög....

- szökdelés a talpaknak megfelelően.

- ugrás a megnevezett színű talpakra, lehetőleg minél gyorsabban.

Mivel a gyerekek nagyon élvezték, ezért mindenképpen gyakran sort fogunk rá keríteni. Hogy miért volt olyan jó?

Egyrészről azért, mert mozoghattak.:)

Másrészről azért, mert nagyon sokoldalú módszerről van szó. Fejleszti a szerialitást, mozgáskoordinációt, ritmusérzéket. A figyelemre való hatása pedig lenyűgöző volt: látni a feszült, sokáig tartó összpontosítást....:)

Pár példa a feladatokból.

Figyelj már!

Ha van gyakori felszólítás, kérés (időnként sóhajtás) a világon, ez az egyszerű mondat bizonyosan benne van abban az első ötben, amit egy pedagógus használni szokott. De mi van akkor, ha a gyerek figyelme bizony alig-alig köthető le, amikor minduntalan elkalandozik, kikapcsol, ha órán, foglalkozáson egyre-másra beszél, fészkelődik, mozog?

Akár kisgyermek, akár kamasz, sokféle lehet a válasz. Mindenki életében vannak "zizegősebb" időszakok, amikor nyugtalan, feszült, nem találja a helyét. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a periódusok egy idő után csendesednek. Ha viszont nem, akkor a pedagógusnak résen kell lennie: mi van, ha figyelemzavar van a háttérben? Érdemes alaposan megfigyelni a gyermek, diák magatartását.

Mennyire látjuk impulzívnak? Képes a nyugodt, magányos játékra, tevékenységre? Jellemző lehet, ha meggondolatlan megjegyzéseket tesz, ha mindenhez van hozzáfűznivalója. Ő lehet az, aki állandóan be van sózva, mindig menne, indulna valahová. Türelmetlen, nehezen várja meg, míg sorra kerül (ha megvárja egyáltalán).

Ha a másik oldal kerül előtérbe, akkor figyeljük meg, hogyan dolgozik. Mennyi ideig képes koncentrálni? Befejezi a feladatot? Képes csendben dolgozni? Előfordulhat, hogy elfelejti a feladatokat, vagy csak az utasítások egy részét teljesíti. Rendetlenség veszi körül, feledékeny, rövid távú memóriája csapnivaló. Azonban vigyázat: bár pillanatnyilag nem figyel, később viszont kiválóan emlékszik a legapróbb részletekre is.

A megfigyelés nem lehet felületes: legjobb, ha a pedagógus jegyzeteket készít benyomásairól, igyekszik rendszerezni tapasztalatait. Benyomásairól külön, négyszemközt tájékoztatnia kell a szülőt. A diszkréció fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni! Ugyanez vonatkozik a diagnózis felállítására is. Próbáljuk úgy irányítani a beszélgetés fonalát, hogy a szülő érezze: segíteni szeretnénk.

 Mindenki érdeke a segítségnyújtás, de elsősorban a gyermeké!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/