A szerialitás fejlesztése I. rész

A szerialitásról már volt szó egy korábbi posztban. Nagyon röviden, a sorrendiséget foglalja magába, beleértve a motoros, vizuális, akusztikus szabályszerűségek, ismétlődések felismerését és betartását. Ez a poszt a vizuális sorrendiségről szól.

A látási szerialitáshoz kapcsolódik minden olyan sorozat, amelyet látásunkkal észlelünk. Mi kapcsolódhat a vizualitáshoz? A

•  szín,
• a forma,
• a szín és a forma egyidejűleg,
• számok,
• betűk,
• számok és betűk egyidejűleg.

Szerencsére, a szerialitás és a sorrendiség felismerése nagyon hatékonyan fejleszthető, kevés eszközt, viszont egy kis találékonyságot igényel. A gyerekek számára is szórakoztató tevékenységek ezek, mert látványos sikerrel járnak, ezért szívesen végzik ezeket a feladatokat. A fejlesztő foglalkozások ebben az esetben a finommotorikát is fejlesztik, hiszen a tevékenységet el is kell végezni...:)

Nézzünk néhány játékot, mely a vizuális ritmus felismerését, a szabályok követését segítik!

• Fűzzünk gombokat meghatározott sorrendben! A szabály lehet szín szerint, méret szerint, vagy a kettő kombinációjával.
• Alkossunk sorozatokat Legoból! Itt is lehet kombinálni a különböző jellemzőket.
• Készítsünk kukacot papírból! A kukac gyűrűi és lábai is lehetnek különböző színűek.
• Rajzoljunk kígyót és szelvényeit különböző formákkal díszítsük.
• Mosogatókendőből vágjunk ki formákat és teregessük ki őket!
• Használjuk a logikai készletet! Fillérekért megvásárolható és az egyik legjobb fejlesztő eszköz.
• Készítsünk nyak- vagy karláncot szívószálakból! A gyerekek szétvághatják (vigyázat, röpülni fog!), majd felfűzhetik megfelelő sorrendben.
• Rajzoljunk nyakláncot és díszítsük színes gyöngyökkel!
  

  
  Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.
• https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Feladattartás és feladattudat

A feladattartás és -tudat kialakítása önmagában nem igényel teendőt. Amikor egy gyermek iskolaéretté válik, nem okoz gondot számára, hogy egy-egy feladatot elejétől kezdve a végéig elvégezzen. Egy kiscsoportos óvodás még nem tudatosan gyakorolja ezt: kizárólag a feladatban rejlő örömért csinálja és csak addig, amíg kedve van. Egy nagycsoportostól viszont elvárás már, hogy tudatosan végezze el a feladatokat. De mi történik, ha ez bizony nem jellemző a gyerekre?

Éretlen az idegrendszere annak a gyermeknek, akin az alábbi tüneteket észleli a pedagógus és a szülő:

• jó értelmi képességei ellenére alulteljesít feladathelyzetben
• nehéz számára az egyensúlyozás
• ügyetlen, finommotorikus mozgása fejletlen
• képolvasási szintje nem elégséges, tőmondatokat használ
• figyelme könnyen elterelhető a környezeti ingerekkel
• feladathelyzetből kilép vagy el sem kezdi azokat
• szorong, ijedős, nehezen barátkozik
• új helyzetekre rosszul reagál
• téri orientációja bizonytalan (keveri az előtt-mögött, alatt-felett stb. névutókat)
• dominanciája kialakulatlan (összekeveri jobb és bal kezét)
• emberrajza kezdetleges (testrészek hiányoznak)

A fentieken túl számos egyéb tünet fordulhat még elő, amely az éretlen idegrendszerre utalhat. Ha a pedagógus huzamos ideig észleli a fenti problémákat, a szülő egyetértésével a gyereket a helyi pedagógiai szakszolgálathoz irányíthatja állapotfelmérésre és a fejlesztendő területek meghatározására.

Amiben a pedagógus maga is segíteni tud, az a támogató, elfogadó hozzáállás a feladattudat és -tartás kialakítása érdekében. A feladattudat kialakítása következetes, szigorú munkát igényel. Apróbb lépésekkel kell kezdeni: 

• kérjük meg a gyereket egy-egy részlet megrajzolására a közös munkában
• adjunk gyakorlati feladatot neki (például vigye ki a tányért, papírt, szemetet, stb., majd ellenőrizzük, hogy valóban jól csinálta-e)
• jutalmazással igyekezzünk a kívánt viselkedésformát rögzíteni: ha valamit megcsinál, azt mindig kövesse dicséret, lehetőleg olyan formában, amelynek nyoma marad
• igyekezzünk időt szakítani az egyéni elfoglaltságra (ez még nagy létszám mellett is megoldható!)
• a gyereket lehetőleg minél többször hagyjuk egyedül egy feladattal néhány percre, majd ellenőrizzük munkáját
• ha azt mondja, nincs kedve csinálni, ne fogadjuk el: tűzzünk ki elé konkrét célt/időpontot, amikor a feladatot el kell végeznie. Tudatosítsuk, hogy a feladat elvégzése után lesz szabadideje. Ha az időpont eljött, ne adjunk engedményt!
• próbáljuk ki a mikrocsoportos foglalkozási formát: 2-4 gyereknek adjunk külön feladatot és annak végrehajtását ellenőrizzük
• igyekezzünk szerialitást fejlesztő feladatokat adni: vizuális ritmus ismétlése, mozgásformák gyakorlása (lép-zár-ugrás; lép-zár-fordul-hátrafelé lép-zár és újra fordul). A szerialitásról itt olvashatsz bővebben.

Ne feledjük: mindenkinek érdeke a szabálykövető, feladattudatos magatartás kialakítása. Egy szülő otthon hiába szoktatja gyermekét az önállóságra, ha az ehhez szükséges támogatást a közösségtől nem kapja meg. Természetesen ez fordítva is igaz: nem működhet a nevelői munka sem megfelelően, ha a szülő nem támogatja a közösségi munkát.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Együtt-működés?

Minden pedagógus találkozott már pályafutása során olyan gyermekkel, akinek nehézséget okozott a beilleszkedés kortársai közé. Az óvodai évek alatt a problémák markánsabban nyilvánulnak meg, mint a későbbiek során. Jellemző, hogy az iskolában a félénkség, visszahúzódás jelentkezik inkább.

A beilleszkedési nehézség sokféle tünetet produkálhat: a feladat megtagadásától, verbális-fizikai agresszión át, a szorongásig. A pedagógus sokszor nehéz helyzetben találja magát: hogyan próbáljon egyensúlyozni a nehézséggel küzdő gyerek és a csoport között? Nem jó választás, ha az adott gyereket megpróbálják a csoportból kizárni. A pedagógus feladata, hogy megpróbálja a gyerekek közötti különbséget csökkenteni, lehetőséget adni a csoporthoz való visszatérésre és a toleráns magatartást erősíteni. Ahhoz, hogy a gyerek visszakerüljön a csoport közösségi életébe és ne szoruljon perifériára, a pedagógusnak olyan tevékenységeket kell szerveznie, amely erősíti a csoporton belüli társas kapcsolatokat. Ennek eszköze a csapatépítő, együttműködést segítő játékok.

Az együttműködés fejlesztése sokrétű hatással jár: erősíti a feladattudatot, segíti a szabálykövető magatartás kialakulását, fejleszti a csoporttagok közötti kapcsolatot. A sikeres feladatvégzés eredményeként a gyerek szorongása csökken, önbizalma erősödik. Nagyon fontos a feladatban való részvétel következetes, szigorú kérése és a feladat elvégeztetése. A feladat teljesítése után a csoporttagok kapjanak jutalmat. A dicséret sokkal nagyobb jelentőségű, mint maga az egész cselekmény. A jutalmazásról ebben a posztban olvashatsz bővebben. Tartsuk szem előtt, hogy a csapatmunkán alapuló játék nem lehet versengő jellegű, mert ezzel pont a csoportépítő hatást veszíti el.

Mi is lehet csapatépítő játék?

• Projektek készítése: különböző eseményekhez kapcsolódva lehet projektnapokat tartani: Föld napja, Víz világnapja. A projektek előkészítésnél lehetőleg adjunk mindenkinek külön feladatot: elég akár egy színezés kérése, segítség a projekt-tálca összeállításánál, díszek feltétele, ragasztása. A projekt készítésénél a csoporttagok egy helyen üljenek, a pedagógus köztük foglaljon helyet. Fontos, hogy ne fogadjuk a nemleges választ. Segítsünk, ha látjuk, hogy igényli.
• Építsünk pókhálót, akár a szabadban, akár a csoportszobában. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég fák vagy bent bútorok közé zsineget kifeszíteni és azok között bujkálni.
• Nagyobbak megpróbálkozhatnak a twisterrel. Garantált szórakozás és kacagás.
• Egyensúlyon alapuló játékokat is kipróbálhatunk. A csoporttagok álljanak sorba és mindenki hasához tegyünk egy-egy léggömböt. Úgy kell haladniuk, hogy ne essen le és ne is pukkanjon ki.
• Két egyforma hosszúságú léc alá tegyünk köteleket. A csoporttagok álljanak rá, fogják meg a kötelet és próbáljanak haladni. Csak akkor fog sikerülni, ha mindenki egyszerre lép és emeli fel.
• Egy nagyobb karton 4 oldalára fúrjunk lyukakat, amelybe zsineget hurkolunk. A kartonra vágjunk 3-4 nagyobb nagyobb lyukat. A gyerekek a zsinór segítségével felemelik a kartont és egy ráhelyezett labdát próbálnak úgy irányítani, hogy egyik lyukba se essen bele.
• Régi pokrócot is felhasználhatunk játékra: a plédet hosszában hasítsuk fel és a két végét varrjuk össze, így egy kört kapunk. Ezután kérjük meg a gyerekeket, hogy álljanak a kerékbe és próbáljanak együtt elindulni.
• Apróbbak próbálkozhatnak  kisebb labdáknak pályát építeni csövek segítségével.
• Ovisokkal, iskolásokkal egyaránt készíthetünk feliratokat is. Mindenki kap egy-egy A4-es lapra felragasztott betűt (ezt foglalkozás keretében is megcsinálhatják), majd állítsuk be őket egy-egy formának megfelelő helyre. Tapsra szétszóródnak, újabb tapsra gyülekeznek. Például, a Víz világnapján lehet hullámvonal, a Föld napján kör, virág, fa, stb.. 

A fenti játékokat ötletindítónak szántam. Valamennyi fejleszti a figyelmet és koncentrálóképességet, az együttműködést. A közös vidám élmények erősítik a csoporthoz tartozás érzését. A pedagógus saját kreativitásán, elszántságán múlik, ezek közül mit fog bevetni a foglalkozások során. Ne fogadjuk el, ha egy gyerek teljesen ki akar maradni vagy a csoport összezár előtte. A pedagógus egyik legfontosabb kötelessége, hogy a közösségi életre felkészítse a gyerekeket és a játékon keresztül segítse ennek megélését és gyakorlását.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Használati utasítás

A minap találkoztam Mártonffy András kiváló írásával. A cikk nagyon jól összefoglalja, hogyan célszerű egy-egy problémás gyerekkel bánni, mennyire fontos számukra a folyamatos szeretet és türelem.

A poszt olvasása közben jutott eszembe, milyen nehézségekkel szembesülhet - ha még nem is tudatosan - egy gyerek, ha sehol nem kapja a feltétel nélküli elfogadást és meleg légkört, amelyre vágyik. Milyen tünetek jelentkezhetnek, ha egy gyerek figyelemre áhítozik? Egy idő után elbizonytalanodik, minden egy hatalmas kérdőjellé válik körülötte. Egy talajvesztett gyerek viselkedése mindig torzul: hangoskodik, kiabál, panaszkodik, a nagyobbak hazugságokba bonyolódhatnak. Ellenkezhet, dacol az utasításokkal, nem hajlandó azt csinálni, amit a többiek. A pedagógus pedig egy ellenkező, kellemetlen magaviseletű, elviselhetetlen gyereket lát, aki megnehezíti mind a pedagógus, mind a csoport életét, aki bármikor robbanhat. Kevesen hajlandóak arra, hogy valós megoldást keressenek a problémára, ne hárítással próbálkozzanak.

Mártonffy cikke szerint a megoldás a PCIT-módszer alkalmazása. "A szeretet és a törődés viszonzása abban áll, hogy a gyerek legyőzze a viselkedészavar által diktált impulzivitást, és ő is gyakoroljon önkontrollt."  

A módszer szerint a gyerek agresszív reakciói nem kapnak visszajelzést. Meg kell értenie, hogy amíg nem tanul meg uralkodni magán, addig a család vagy a közösség nem foglalkozik vele. Minden kommunikációs helyzetben a kívánatos magatartásformát kell erősíteni ahhoz, hogy valóban mélyreható változást lehessen elérni. A jutalmazás és a motiválás nagyon fontos: minél több a pozitív megerősítés, annál látványosabb a változás. A pedagógusnak mindig szem előtt kell tartania, hogy a gyerek önmagához képest fejlődik: a jutalmazást is ennek megfelelően kell adnia. Felesleges más gyerekhez hasonlítani, hiszen senki sem egyforma. A differenciált bánásmód megvalósítása nem függ a csoport létszámától: ha a pedagógus hajlandó próbálkozni, akkor eredmény is várható. Nem megoldás az, ha a csoportvezető szabadulni igyekszik a gyerektől; az inkluzív nevelés elvei ennek gyökeresen ellentmondanak. Súlyosan etikátlan azt sugalmazni, hogy a gyereknek máshol lenne a helye, olyan helyen, ami jobban megfelel neki. Ha a pedagógus elfogadja a diákot, ha tudomásul veszi, hogy viselkedése markánsan eltér a többiekétől, vagy átmenetileg nehezebb periódusban van, már megtette az első lépést egy jobb, kiegyensúlyozottabb környezet megteremtéséért, amely mind a saját, mind a gyerek érdeke.

Forrás:http://www.martonffyandras.hu/viselkedeszavar-es-szeretet

BTMN?

Mostanában nagyon sokszor hallhatunk a címben szereplő rövidítésről, de nagyon kevesen tudják, mit is jelent valójában.

A BTMN rövidítés a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget jelölő gyűjtőfogalom. A BTMN-es gyerek értelmi képességei normál tartományba esnek, esetleg átlag alatti IQ-val rendelkeznek.

A gyermek nehézségei megfigyelhetőek tanulási és társas helyzetekben egyaránt: problémát jelent számára a feladathelyzet megtartása, a kitartás, az elmélyült és koncentrált munka elvégzése. Kibújik a feladatelvégzés alól, a számára nehézséget jelentő szituációkat igyekszik elkerülni. Tart a sikertelenségtől, ezért egy ilyen gyerek esetében a motiválás és a pozitív megerősítés valódi kihívást jelent a pedagógusok számára.Nem csak a feladatok jelentenek nehézséget: a mindennapi kommunikáció is gátolt. A gyerek félénk, kifejezetten szorongó lehet, igyekszik megőrizni saját szféráját. Nehezen viseli, ha ebbe betolakodnak, ha nagy körülötte a ricsaj, ha számára erőszakosan próbálják valamire rávenni. A pedagógusnak nem szabad feladnia a próbálkozást: a gyerek vágyódik a társaságra, szeretne a közösség részesévé válni, vágyódik az elfogadásra; a nevelőnek tudomásul kell vennie, hogy az ő esetükben ez valódi problémát jelent. A tiltakozások dühkitörésekbe is torkollhatnak, azonban szem előtt kell tartani: ezek segélykiáltások. A gyerek segítségére lehet fejlesztőpedagógus és pszichológus is. A foglalkozások célja a prevenció és a felzárkóztatás a kortársakhoz: a teendőkből az óvodapedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak is ki kell venni részüket: a gyerek fejlődése csak összehangolt munka eredményeként indulhat meg.

A BTMN-t szakértői bizottság állapítja meg, melyet évente felülvizsgálnak. Akár BTMN-es egy gyerek, akár nem, a legfontosabb a támogató környezet. Ha meleg, elfogadó, bátorító környezetben és megfelelően körülhatárolt szabályok szerint éli mindennapjait, a fejlődés is megindul.

Néhány gondolat a szorongásról

A gyerekek (és környezetük) életét megkeserítheti a szorongás. De mi is ez valójában?

Definíció szerint a személy által érzékelt fenyegetésre adott válaszreakció. Minden ember szorong, fél valamitől, amely normálisnak tekintendő, addig a pontig, amíg nem akadályozza az egyén életszervezését. Velejárhat a pánik is, amikor az egyén hirtelen kitöréssel próbálja a veszélyesnek érzett helyzetet megoldani.

Mikor gondolhat a szülő arra, hogy valami nincs rendben?

• Ha a gyerek nem azt nyújtja, amit képességei alapján várhatnánk. A teljesítményromlás minden területen érzékelhető, nem csupán egy-egy tárgy vagy tevékenység esetén.
• A szorongó gyerek fáradt, nyűgös. Jellemző, hogy órán egyfolytában ásítozik. Képtelen feladatait befejezni, vagy felületesen oldja meg. Ovisokra ugyanez érvényes! Nem akar beállni a többiek közé, nem vesz részt a foglalkozásokon. Inkább kifogásokat keres, retteg a kudarctól, ezért gyakran hallhatjuk tőle: nincs kedvem.
• A fáradtság oka az alvászavarokban keresendő: hogyan tudná magát egy gyermek rendesen kipihenni, ha még álmában is a szorongás oka kísérti? Nyugtalanul, felületesen alszik, felriad éjszaka, vagy órákon át heverhet álmatlanul.
• A szorongó gyerek ingerlékeny, olyan, mint a sarokba szorított állat: minden vélt vagy valós sérelemre ugrik, reakciói túlzottak, esetenként agresszívak. Az agresszió irányulhat mások ellen, de akár önmaga ellen is fordulhat. Az agresszióról ebben a posztban írtam bővebben.
• Felfigyelhet a szülő, pedagógus arra, ha a gyerek folyamatosan a mellékhelyiséget járja, ha túlzottan izzadékony, ha fájdalomra panaszkodik, látszólag ok nélkül.
• Előfordulhat, hogy a napközbeni feszültség esti/éjszakai sírás formájában tör utat magának. A gyermeket nehéz lecsillapítani, de megpróbálhatjuk ilyenkor rábírni, mondja el bánata okát. A szorongó gyerek számára minden sokszorosan esik latba: ha kiküldték a csoportszobából, ha kinevették, ha bántalmazták (fizikailag és verbálisan egyaránt lehet), ha gúnyolták, ha levegőnek nézték...Gondoljunk csak bele, mit jelenthet egy félénk, szorongó alkatú gyereknek, ha kiküldik a csoportszobából és egyedül kuksol valahol? (Sajnos, megtörtént eset). 

A szorongást a szülő, pedagógus és ha szükséges, pszichológus vagy pszichiáter segítségével kell megoldani. Hónapokig tartó folyamat, mire a gyermek megnyugszik, félelmeit sikerül elengednie vagy megtanulnia, hogyan kezelje a stresszhelyzeteket. Nem használ, ha a szülő és a pedagógus folyamatosan csügg a gyereken, hiszen minden problémától nem lehet megvédeni. Ugyanakkor, ha éreztetjük vele, hogy számíthat ránk, többször megkérdezzük, hogy érzi magát, mi történt vele, esetleg valamilyen külön megbízást adunk neki, könnyíthetünk életén legalább annyival, hogy elviselhetőbbnek érezze félelmeit. A szorongástól legkönnyebben akkor lehet megszabadulni, ha a gyerek erősségeit helyezzük előtérbe. Ha szeret rajzolni, akkor csinálja azt. Ha nagyon megy a számolás, akkor adjunk külön feladatot, azzal, hogy szeretném, ha megpróbálnád. Jó hatású a mozgás, mert oldja a stresszt, nyugtat és ellazít. A mozgásról ebben a posztban találsz összefoglalót.

A sikerektől, próbálkozásoktól épül az önbizalom és oldódik fokozatosan a szorongás.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Kép forrása:http://stresszdoki.com/

Különleges gyerekek differenciálása 4 lépésben

A legtöbb gondot egy ADHD-s gyerek kezelésénél talán az okozza, hogy reakciói több esetben nem egyeznek meg más gyerekekével. Erősebb, gyengébb reakciót mutathatnak, attól függően, mi, mennyire éri el ingerküszöbüket.

Nagyobb létszámú közösségben fokozott nehézséget jelent a differenciálás megvalósítása, amely próbára teszi a pedagógusok türelmét és figyelmét. A differenciálásról bővebben itt lehet olvasni.

Az alábbiakban néhány gyakorlati tippet szeretnék megosztani, amely megkönnyítheti a gyerekekkel való bánásmódot.

1. Óvodai csoportokban foglalkozás, iskola-előkészítés esetén az óvodapedagógus ültesse maga mellé a gyermeket. Ez nem zárja ki azt, hogy a többi gyermekkel is foglalkozzon, mégis, szinte észrevétlenül valósulhat meg a fokozott odafigyelés, amelyre az óvodásnak szüksége van. Iskolásoknál célszerűbb az első padba ültetni a nebulót, a tanári asztal elé, ugyanezen okból. A gyerek nem érzi kirekesztettnek magát, nem okoz szorongást számára az, ha lassabban halad, mint a többiek.
2. Minél színesebben: akármilyen feladatról van szó, igyekezzünk színeket alkalmazni. A figyelemzavaros gyerek figyelme jobban felkelthető és leköthető, ha különböző színeket használhat. Sorminta esetén (például, rajzoljon adott sorrendben köröket, különböző formákat), színezéskor, festés esetén kiváló módszer. A változatosság tetten érhető énektanulásban, mondókázás esetén is: ha mozdulatokkal kötjük össze a sorokat, a figyelem is megsokszorozódik.
3. Próbáljunk külön feladatot adni neki: például, festésnél ő ossza ki az ecseteket, ő legyen a ceruzafelelős, szóljon a hasonló korúaknak, az iskolában ő mossa ki a szivacsot, készítse elő a krétát, stb.
4. Használjuk ki a gyerek egyediségét: egy figyelemzavaros gyerek egyszerre tud több dologra figyelni. Ragyogóan felhasználható a rajzolási idő arra, hogy közben verset mondjunk, énekeljünk, vagy a rajz témájához illő halmazalkotásra is (háziállatok rajzolása esetén mindenki mondjon egy-egy állatot) de akár arra is, hogy logopédiai gyakorlatokkal bombázzuk. (Ugyanazt mondtam: olló-holló, sas-kas?).

+ 1: A csoport többi tagjának el kell magyarázni, hogy az érintett gyereknek többet kell mozognia, futkároznia. A gyermekek szintjének megfelelően, mesével vagy rövid magyarázattal célszerű megértetni, hogy a hiperaktív gyerek NEM AKAR rosszat, de neki többször kell elmondani, hogyan viselkedjen helyesen. A megfelelő, normakövető magatartást a pedagógusnak el kell ismernie.  (A jutalmazásról bővebben ebben a posztban lehet olvasni.) A pedagógus feladata és felelőssége, hogy a gyerek ne szoruljon perifériára, társai ne közösítsék ki. Az életkor előrehaladtával a tünetek mérséklődnek, ugyanakkor a meleg, elfogadó és türelmes, toleráns légkör megkönnyíti a gyerek csoportba illeszkedését vagy visszailleszkedését társai közé.

Differenciálás? Differenciálás!

Ez a poszt szervesen kapcsolódik az előző, inkluzív nevelésről szóló írásomhoz. Itt lehet elolvasni.

A differenciálás maga különböző módon kezelést jelent. Mindannyian mások vagyunk, ezért mindenkinek joga van olyan bánásmódban részesülni, amely segítségével képességei a legjobban kibontakozhatnak. Egyfajta szemléletmód is, ösztönösség a nevelő részéről, amellyel keresi azokat a pontokat, amellyel a leginkább kapcsolódhat neveltjéhez.

A differenciálás során rendkívül fontos a tudatos tervezés. A tervezés időtartama alatt a pedagógus számba veszi a gyermek képességeit és megtervezi a fejlesztés menetét. Nélkülözhetetlen, hogy a pedagógus ne aggasson címkét a gyermekre! A gyengébb teljesítményt, lassabb feladatteljesítést nem szabad negatívan minősíteni, inkább próbálja  a gyereket biztatni, hogy itt bizony még kell egy kis gyakorlás, de már jó úton haladsz! A pedagógusnak ösztönöznie kell a gyereket, dicsérettel, elismeréssel és időt kell szakítania a kommunikációra. Iskolában, óvodában nehéznek tűnik kivitelezni, de úgy vélem, mégis megoldható, mert eredményes és hosszú távon a gyermek megbízik nevelőjében. A gyerek fejlődését, igyekezetét társai előtt is el kell ismerni! Semmi sem hat jobban, mint a nyilvános dicséret! Nem szabad fukarkodni az elismeréssel. (Sokszor nem tudom hová tenni azokat az írásokat, amelyek a dicséret ellen szólnak, vagy legalábbis erősen korlátozzák azok mennyiségét. Egy óvodás, kisiskolás gyereket nem fogja motiválni, ha hátbaveregetjük elismerésünk jeleként. A dicséret tényleges teljesítményért, munkáért jár. De ha jár, akkor ne spóroljunk vele! Egy piros pont, csillag, matrica a gyermek egész napját beragyoghatja....)

Hogyan lehet differenciálni? Próbálkozhatunk változtatni az időtartamon, többletidőt biztosítani egy-egy feladatra. Változtatható a technika: ha egy gyerek a művészetek irányába mutat érdeklődést, akkor próbáljunk olyan feladatot találni, amely során megcsillanthatja ezen képességeit. A kedvenc téma akár jutalomként is szóba jöhet: a sikeres feladatteljesítés után jöhet egy kis festés, színezés. Lehet variálni az eszközökkel: ma zsírkréta, holnap festék, azután ceruza....

Akármilyen módszer mellett döntünk, nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógus elsődleges szerepe az aktiválás: ösztönözze neveltjét az önálló gondolkodásra, segítse ennek kialakulását, de csak addig, míg a gyerek igényli.

Forrás:http://docplayer.hu/2640321-A-differencialas-es-a-szemelyes-banasmod-fontossaga-az-ovodas-gyermek-eleteben.html