Ha tudtam volna...

Sokszor nekifutottam ennek a bejegyzésnek, hogyan is próbáljam összefogni azokat a korai jeleket, amelyek a szokásostól eltérő fejlődésről árulkodnak. Először azt szeretném tisztázni, mit jelent az átlagos, vagy tipikus fejlődés. 

Az átlagnak megfelelő fejlődés sokféle lehet: mozgás szempontjából, érzelmi szempontból, neurológiai szempontból is szokták vizsgálni. Az átlagos fejlődés mindig egy adott - viszonylag tág - tartományban mozog, az ettől a tartománytól való eltérést szoktuk vizsgálni. 

Mégis, a legelső dolog a szülői gyanú. Miért nem fordul meg ez a gyerek, pedig már 8 hónapos? Miért borul fel még mindig ülés közben? Miért nem szól egy kukkot sem, pedig már két éves?! Nem tud megülni egy percre sem! Folyton csak eldobálja a játékait! Sosem néz a szemembe...

Nagyon sokszor előfordul, hogy a környezet a szülői gyanút próbálja elbagatellizálni, vagy éppen a szülő törekszik kissé homokba dugott fejjel a probléma felismerésének és tudomásul vételének elodázására. Ilyenkor találkozhatunk a lusta ez a gyerek!, majd kinövi!, én sem tudtam figyelni!, én is ilyen ügyetlen voltam! - hoz hasonló megjegyzésekkel. Az átlagostól eltérő fejlődésmenet azonban csak kevés esetben változik magától. Jellemző, hogy az egyes problémákra továbbiak rakódnak, így az elmaradottság rövidesen a tágabb környezet számára is nyilvánvalóvá válik. Az első gyanújelektől számítva több év is eltelhet, mire kiderül, mi is a gyerek gondja, hogyan, milyen eszközökkel lehet segíteni rajta.

Az alábbiakban szeretném a leggyakrabban felmerülő gyanús jeleket bemutatni. Ha a szülő akár többféle gondot is azonosít, célszerű a helyi pedagógiai szakszolgálatokhoz, illetve gyógytornászhoz és házi gyermekorvoshoz fordulnia, minél hamarabb.

A mozgással kapcsolatos tünetek:

• túl későn kezdődő mozgásfejlődés 
• kimaradó mozgásformák (kúszás, mászás)
• túl gyors mozgásfejlődés
• a kezek folyamatosan ökölbe szorítva vannak
• hipotón izomzat (ezt gyengeségként vesszük észre)
• fennmaradó primitív reflexek
• kitárt karokkal repülőzik hason fekve, esetleg a lábát is felemeli hozzá
• lábaival nem rugózik, ha szilárd felületet ér
• asszimetrikusan mozog
• tárgyakért nem nyúl 
• nem áll fel 1 éves koráig
• nem képes nyugton maradni, rövid ideig sem
• mozgása nem nyugodt, állandóan rohan
• lábujjhegyen közlekedik
• repetitív mozgás (hintázás, repkedő kezek, különösen izgatott állapotban)

A szociális-kommunikációs területen jelentkező korai tünetek:

• nem reagál a felé hajoló felnőttre
• nem viszonozza a mosolyt (ez már néhány hét alatt jelentkezhet, az egészen piciknél)
• nagyon nehezen lehet megnyugtatni
• válogatós, csak néhány típusú ételt hajlandó fogyasztani
• nehezen lehet játékba bevonni (nem játszik utánzós játékot, nem vagy alig lehet közös tevékenységbe bevonni)
• nem figyel fel környezete érzelmi reakcióira 
• nem tart szemkontaktust
• későn induló beszédfejlődés
• egyes szám 3. személyben beszél magáról
• visszhangként utánozza, amit hall, ragokat, toldalékokat téveszt
• nem beszélget másokkal, inkább saját gondolatait monologizálja
• sajátos érdeklődési kör
• beszűkült érdeklődés
• furcsa hanghordozású beszéd
• saját nevére nem figyel oda
• ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, a változásokat nehezen viseli
• nem kötik le a játékok, nem mélyed el semmilyen tevékenységben
• csak a játékok egy bizonyos részletére figyel (kerékre, apróságokra)

Ezek a tünetek korántsem teljeskörűek. A legfontosabb az, ha a szülő ezek közül többet azonosítani tud gyermeke viselkedésében, fejlődésében, akkor kövesse megérzéseit és kérjen segítséget. Próbálja egy kis távolságról szemlélni a felmerülő tüneteket és mérlegelje, mióta állnak fenn. A szülő ösztönét nem lehet becsapni, ezért ne hallgasson az elbagatellizáló "tanácsokra", megjegyzésekre. A gyerek érdeke a minél gyorsabb problémafelismerés és a célzott fejlesztés megindítása.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

A fejlesztő foglalkozásról

Az utóbbi időben többen fordultak hozzám azzal a kérdéssel, hogy mi is történik valójában egy fejlesztő foglalkozáson?

Sokan úgy gondolják, hogy a fejlesztés egyenlő a korrepetálással és felzárkóztatással, ahol egyfolytában csak gyakorlunk a gyerekekkel, egészen kifulladásig. Ez nem így van!

A fejlesztő azokat az alapkészségeket erősíti, segíti, amelyek később a tanulási képességek alapjául szolgálnak. Például, nem tanítom meg egyik tanítványomat sem írni, sem olvasni, de rengeteg olyan íráselemet, formát begyakorlunk, amelyek a későbbi írásmozgáshoz és az olvasáshoz nélkülözhetetlenek. Vagy, ha nehezen megy az olvasás, akkor nem fogunk orrvérzésig olvasni, hanem feltérképezzük, hol lehet az elakadás és azokat a problémákat fogjuk megoldani. Ilyen elakadás lehet, ha nem mennek az irányok, ha a figyelme szórtabb az átlagtól, stb.. A fejlesztő feladata a tanító és tanár munkájának támogatása, segítése azzal, hogy az alapkészségek megfelelő szintre emelésével lehetővé teszi a gyerek számára a közösséggel való haladást. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor elmondhatjuk, hogy a munka eredményes, akkor is, ha nem látványos, hiszen a gyerek több-kevesebb sikerrel, de együtt tud fejlődni kortársaival és nem marad le, nem érzi másnak magát. 

A fejlesztő számára a legnagyobb öröm, ha tanítványa azt meséli a foglalkozás után a szülőknek, hogy csak játszott és tornázott, mert ez azt jelenti, hogy úgy sikerült megvalósítani az óra célját, hogy a gyermek csupán játéknak vette a különböző feladatokat. Előfordulhat, hogy a fejlesztőpedagógus különös házi feladatot ad otthonra, például kérheti, hogy törölgessen egy kicsit a gyerkőc minden nap! Ennek nem az a célja, hogy nagyobb tisztaság legyen otthon, hanem az, hogy a kéz darabos, esetlen mozgását oldjuk, hogy megtanulja a csuklóját elkülönítve használni a vállától és a könyökétől. ;)

Összegezve, a fejlesztőhöz járni egyáltalán nem szégyen, ahogy azt sokan sajnos még mindig feltételezik. Sokkal inkább tudatosságot mutat a szülők részéről, hogy próbálják gyermeküket segíteni egy számukra játékos, olykor mulatságos módon annak érdekében, hogy megkönnyítsék számukra a megfelelést az iskola által kívánt szintnek.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

BTMN-es gyermekek segítése

Ha egy gyermek megkapja a BTMN minősítést, a pedagógusnak érdemes konzultálnia a szülőkkel, gyógypedagógusokkal, pszichológusokkal, hogyan próbálják meg a gyermek és a közösség érdekében minél hatékonyabban elősegíteni a viselkedés rendezését és a lemaradás csökkentését. A BTMN-ről ebben a posztban olvashatsz bővebben.

A beilleszkedési, viselkedési zavarokkal küzdő gyermekek nagy része perifériára szorul: a közösség nem nézi jó szemmel; sem a társak szülei, sem maguk a pedagógusok. A problémák állandósulnak: a pedagógusok - akár tanító, tanár vagy óvodapedagógus - nincsenek felkészülve egy problémás gyermek kezelésére, segítésére; ezért két út közül választhatnak: vagy saját maguk próbálnak megoldást találni vagy megpróbálják a többi szülő támogatásával az adott gyereket valamilyen úton-módon kizárni a közösségből. Sajnálatos módon, ez utóbbi felé szokott billenni a mérleg nyelve: a régi beidegződések működnek, ezért általában a könnyebb megoldást próbálják választani. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a BTMN minősítés önmagában nem jelenti azt, hogy a gyereket el lehet távolítani a közösségből, különösen akkor nem, ha integráló intézményről van szó. Nagyon kevés az olyan elhivatott pedagógus, aki megpróbálja a gyermek közösségi életét valóban könnyebbé tenni; persze ennek vannak olyan feltételei is, amelyek nem állnak rendelkezésére, ez azonban egy másik poszt témája már.

Vekerdy Tamás azt írja Jól szeretni című könyvében, hogy annál a gyermeknél, akinél megállapítottak valamilyen nehézséget, hatványozottabban működnek az önbeteljesítő jóslatok. Egy ilyen gyerek mást sem hall, mint a szidást, a megszólást, a hasonlítgatást. A nevelőnek határozottnak ÉS elfogadónak kell lennie: tudomásul kell vennie, hogy Pistike sosem lesz olyan, mint Zolika, de segíthet neki egészen apró eszközökkel is, hogy közösségi életét jótékonyan befolyásolja. Mik lehetnek ezek?

Ha dühöng a gyermek, csapkod, agresszív:

• igyekezzünk nyugodtak maradni, akkor is, ha szívünk szerint kiabálnánk. A kiabálás rendszerint olaj a tűzre. Kérjük meg a gyermeket, hogy próbálja meg nekünk elmondani, mi bántja, esetleg megkérhetjük, hogy mossa meg arcát a mosdóban. A mozgás, pár perces egyedüllét máris segít a gyermeket megnyugtatni, így könnyebb megbeszélni vele, mit, hogyan kellett volna tennie. Ne feledjük, hogy a dühöngés segélykiáltás! Egy nyugodt, elfogadó, melegszívű nevelő serkenti a viselkedés rendeződését, hiszen a gyermek felismeri, ha jó szívvel közelítenek hozzá. Kezet emelni tilos a gyerekre! Egy dühöngő gyermeknek lekanyarítani egy nyugtató célzatú pofont a legrosszabb választás. Persze, van olyan, amikor elszakad a cérna a pedagógusnál is: utána viszont nem lehet és kell csodálkozni azon, ha a gyerek uram bocsá' vissza is adja! Sajnos, ilyen példát is ismerek.

Ha a gyermek nem kitartó, figyelmetlen:

• úgy adjunk utasítást, hogy kérjük meg a gyereket, nézzen a szemünkbe. Röviden, lépésről lépésre mondjuk el, mit kérünk tőle. Amennyiben kilép a feladathelyzetből, egy érintéssel térítsük vissza hozzá. A kezdetekkor ez nehéz lesz, de megéri energiát fordítani rá. Nagyon fontos, hogy ne engedjük kilépni belőle. Meg lehet próbálkozni azzal is, hogy egy skálát készítünk a gyermeknek, amelyen óra végén közösen kiszínezzük, meddig is tudott figyelni, az órán vagy a foglalkozáson aktívan részt venni. Minél többet tudunk színezni, annál hatékonyabb a munka is! Ez a gyereknek sikerélményt biztosít, motiválni fogja, hogy a legközelebb is jobban teljesítsen.

Ha a gyerek túl impulzív:

• az impulzivitás a gyakorlatban azt jelenti, hogy valaki túl hamar cselekszik, gondolkodás nélkül feláll, bekiabálja a megoldást, másokat félbeszakít, egyik feladatból kap a másikba. Mondanom sem kell, mennyire zavaró ez egy idő után: meg kell kérnünk rá, hogy várjon türelemmel. Ha tudja a választ, először mindig nyújtsa fel a kezét. Segíthet az is, hogy foglalkozás elején erre szánunk néhány percet. A sok ismétlésnek látható hatása lesz. Lesz olyan, hogy mégis bekiabál, félbeszakít másokat, de ha nem szidást kap érte (ennyit sem tudsz megjegyezni?!), a fejlődés is megindul.

Ne felejtsük el: minden gyermekhez vezet út. Elsősorban a felnőtteken múlik, megtalálják-e azt vagy sem.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még   hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

A gondolkodás fejlődése

A gondolkodás fejlődésének egyik alapja, hogy a gyermek 3 éves korától kezdődően próbálja megoldani problémáit. A gondolkodási műveletek felépülése több szintet foglal magába:

• az analízis - szintézist 
• az összehasonlítást
• az általánosítást

Az analízis - szintézis a rész-egész kapcsolatának felismerését jelenti. A gyermeknek fel kell bontania a már ismert alakzatokat részeire és meg kell próbálnia újra egészet alkotnia. A legnagyobb nehézséget az jelenti, hogy a az összeállítás során a sorrend kötött. Pl.: egy ház ábrázolásához szükség van háromszögre, nagy négyzetre, kisebb négyzetekre. Ezeket az elemeket csak egy adott sorrendben lehet felépíteni, ahhoz, hogy az egész létrejöjjön. A fejlődés során először mindig az egészet ismerjük fel, majd ezután bontunk részekre. Ahhoz, hogy a visszaadás megfelelően működjön,  az ábrázolt alak egészét  figyelemmel kell kísérni. Azt a jelenséget, amikor egy alakzat valamennyi részét egyszerre, egészében látjuk, Gestalt látásnak nevezzük. Ha érzékeljük, felismerjük az adott ábrát, utána mélyedhetünk el a részletekben.

Összehasonlíthatjuk a látott formákat: melyik a kisebb-nagyobb; csoportosíthatjuk színek szerint; megfigyelhetjük, melyik van közel, melyik távol; észlelhetjük a hiányzó részeket, az eltérő részeket; rendszerezhetjük a látottakat különböző halmazokba; következtetéseket vonhatunk le a látottakból. Az általánosítás jóval fejlettebb gondolkodást kíván, mint a rész-egész felismerése, ennek megfelelően későbbi életkorra tehető kialakulása.

A legkönnyebben óvodáskorban lehet fejleszteni az analízis-szintézis felismerését. Néhány játékötlet a foglalkozásokhoz:

• készítsünk fát színes papírdarabokból, gombokból, előre elkészített sablonokból.
• gyümölcsök sablonját töltsük ki színes papírdarabokból, nyomdázással
• állítsunk össze robotot filcből készült darabokból.
• készítsünk nagyméretű képeket: akváriumot, tengeri élővilágot.
• préselt falevelekből őszi képet, állatokat mintázhatunk.
• újságpapírcsíkokból téli képet is készíthetünk.
• papírtányérokból készíthetünk madarakat,esernyőket, gombákat.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/