Az egyensúlyi észlelés

Az észlelés, vagyis az ingerek felvétele környezetünkből, az agy különböző területeit érinti. Az egyensúlyi helyzet érzékelése és fenntartása több szerv összehangolt működését kívánja meg. A különböző beérkező információkat az agy rendszerezi és igyekszik optimális választ adni rá azért, hogy testhelyzet ne változzon vagy a helyzetnek megfelelően változzon.

Ha az egyensúlyi észlelés megbomlik, az változatos tüneteket okozhat. Ha a gyermek agya a beérkező ingereket változó intenzitással dolgozza fel és továbbítja, akkor arra figyelhetünk fel, hogy

• kerüli a kisebb magasságokat is (pl. alacsony mászókára sem hajlandó felmászni, vagy sámlira felállni)
• nem tud életkorának megfelelően a lépcsőn járni - mellélépéssel halad, mikor már váltott lábbal kellene vagy görcsösen kapaszkodik a korlátba
  

Az egyensúlyi észlelés felborulása okozhat túl- és alulműködést egyaránt. A szülő arra lehet figyelmes, hogy gyermeke kifejezetten kerüli a hintát, a ringatást, azonnal szédülésre panaszkodik, ha olyan helyzetbe kerül, ami kibillenti az egyensúlyból, vagy éppen ezek ellenkezője tűnik fel: sosem szédül el, nem érzi a veszélyhelyzetet, és emiatt sokszor baleset éri.

Az egyensúlyi észlelés szerencsére játékosan jól fejleszthető, erről a következő részben olvashattok bővebben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az észlelés

Az észlelés, vagy másik nevén percepció a tanulási folyamat alapja. Az észlelést megelőzi az érzékelés, ez azt jelenti, hogy érzékszerveinkkel információkat veszünk fel környezetünkből. Az észlelés már azt jelenti, hogy az érzékelt dolgokhoz konkrét tartalmat is rendelünk, például felismerjük, amit látunk. Az agy fejlődésével a felismerés egyre gyorsabbá és automatikusabbá válik.

Az észlelésnek több típusa van, ezek fejlettsége nagyban befolyásolja a megismerő folyamatokat és a tanulási képességeket. Beszélhetünk:

• látási,
• alaklátási,
• hallási észlelésről.

Mindezekhez szorosan kapcsolódik a testséma, a téri tájékozódás és az időészlelés fejlődése is. Az észlelésben fokozatosan a látás veszi át a vezérlő szerepet, így a gyerekek egyre hatékonyabban fedezik fel a különbségeket a tárgyak, ábrák között. Az óvodások észlelési képességeinek fejlesztését célszerű az alapvető tulajdonságokkal kezdeni, ilyen a forma megnevezése, a méret, a nagyság, az anyag jellege, a szín felismerése.

Általánosságban véve elmondható, hogy minél több ingerrel találkozik egy gyermek, annál könnyebben fejlődnek az észlelés területei is. Ha egy gyermek biztosan felismeri a formákat, ki tudja emelni több elem közül, akkor az olvasás és írás elsajátítása sem okoz számára vélhetően gondot. 

A testséma a saját test ismeretét és a környezethez való viszonyulását jelenti. Megismerik a tárgyak térbeli elhelyezkedését, észleli ezek távolságát, helyzetét, sorrendjét. Ezeket a különböző információkat az agy egyesíti, majd fokozatosan megtanulja használni a síkban is, így válik lehetővé a írás-olvasás elsajátítása is.



Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/