Néhány gondolat a szorongásról

A gyerekek (és környezetük) életét megkeserítheti a szorongás. De mi is ez valójában?

Definíció szerint a személy által érzékelt fenyegetésre adott válaszreakció. Minden ember szorong, fél valamitől, amely normálisnak tekintendő, addig a pontig, amíg nem akadályozza az egyén életszervezését. Velejárhat a pánik is, amikor az egyén hirtelen kitöréssel próbálja a veszélyesnek érzett helyzetet megoldani.

Mikor gondolhat a szülő arra, hogy valami nincs rendben?

• Ha a gyerek nem azt nyújtja, amit képességei alapján várhatnánk. A teljesítményromlás minden területen érzékelhető, nem csupán egy-egy tárgy vagy tevékenység esetén.
• A szorongó gyerek fáradt, nyűgös. Jellemző, hogy órán egyfolytában ásítozik. Képtelen feladatait befejezni, vagy felületesen oldja meg. Ovisokra ugyanez érvényes! Nem akar beállni a többiek közé, nem vesz részt a foglalkozásokon. Inkább kifogásokat keres, retteg a kudarctól, ezért gyakran hallhatjuk tőle: nincs kedvem.
• A fáradtság oka az alvászavarokban keresendő: hogyan tudná magát egy gyermek rendesen kipihenni, ha még álmában is a szorongás oka kísérti? Nyugtalanul, felületesen alszik, felriad éjszaka, vagy órákon át heverhet álmatlanul.
• A szorongó gyerek ingerlékeny, olyan, mint a sarokba szorított állat: minden vélt vagy valós sérelemre ugrik, reakciói túlzottak, esetenként agresszívak. Az agresszió irányulhat mások ellen, de akár önmaga ellen is fordulhat. Az agresszióról ebben a posztban írtam bővebben.
• Felfigyelhet a szülő, pedagógus arra, ha a gyerek folyamatosan a mellékhelyiséget járja, ha túlzottan izzadékony, ha fájdalomra panaszkodik, látszólag ok nélkül.
• Előfordulhat, hogy a napközbeni feszültség esti/éjszakai sírás formájában tör utat magának. A gyermeket nehéz lecsillapítani, de megpróbálhatjuk ilyenkor rábírni, mondja el bánata okát. A szorongó gyerek számára minden sokszorosan esik latba: ha kiküldték a csoportszobából, ha kinevették, ha bántalmazták (fizikailag és verbálisan egyaránt lehet), ha gúnyolták, ha levegőnek nézték...Gondoljunk csak bele, mit jelenthet egy félénk, szorongó alkatú gyereknek, ha kiküldik a csoportszobából és egyedül kuksol valahol? (Sajnos, megtörtént eset). 

A szorongást a szülő, pedagógus és ha szükséges, pszichológus vagy pszichiáter segítségével kell megoldani. Hónapokig tartó folyamat, mire a gyermek megnyugszik, félelmeit sikerül elengednie vagy megtanulnia, hogyan kezelje a stresszhelyzeteket. Nem használ, ha a szülő és a pedagógus folyamatosan csügg a gyereken, hiszen minden problémától nem lehet megvédeni. Ugyanakkor, ha éreztetjük vele, hogy számíthat ránk, többször megkérdezzük, hogy érzi magát, mi történt vele, esetleg valamilyen külön megbízást adunk neki, könnyíthetünk életén legalább annyival, hogy elviselhetőbbnek érezze félelmeit. A szorongástól legkönnyebben akkor lehet megszabadulni, ha a gyerek erősségeit helyezzük előtérbe. Ha szeret rajzolni, akkor csinálja azt. Ha nagyon megy a számolás, akkor adjunk külön feladatot, azzal, hogy szeretném, ha megpróbálnád. Jó hatású a mozgás, mert oldja a stresszt, nyugtat és ellazít. A mozgásról ebben a posztban találsz összefoglalót.

A sikerektől, próbálkozásoktól épül az önbizalom és oldódik fokozatosan a szorongás.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Kép forrása:http://stresszdoki.com/

Mozgás!

A múltkori bejegyzésben írtam a Mozgáskotta módszerről. Nagyon jónak találtam és találom azóta is, bár az otthoni, egyéni fejlesztéshez az ára egy kicsit magas (nekem legalábbis).

Mindazonáltal, maga a módszer nagyon ésszerű és a gyerekek rajonganak érte....ami érthető, hiszen színes, vicces és zenéhez, mozgáshoz kötődik.

Itthon mi is kipróbáltuk a saját, kissé fapados verziónkat, most próbálom rendszerezni az eddig tapasztaltakat.

• A talpakat filcből készítettem, összesen 24 darabot. Bár én vágtam ki, a körberajzolásnál természetesen volt segítségem.:)
• Igyekeztem mindenféle feladattal kipróbáltatni a gyerekekkel: 

- séta a talpakon.

- séta énekléssel, mondókával és tapssal összekötve.

- séta színekhez kötött utasításokkal: piros talpnál guggolás, lilánál megállás, sárgánál ugrás. Mindegyiknél tapsra indulhat tovább. Először mindig egy-egy utasítást kellett két-három körben teljesíteni, majd a legvégén az összesre emlékezni és természetesen betartani.

- séta mértani formák mentén: volt téglalap, négyzet, háromszög....

- szökdelés a talpaknak megfelelően.

- ugrás a megnevezett színű talpakra, lehetőleg minél gyorsabban.

Mivel a gyerekek nagyon élvezték, ezért mindenképpen gyakran sort fogunk rá keríteni. Hogy miért volt olyan jó?

Egyrészről azért, mert mozoghattak.:)

Másrészről azért, mert nagyon sokoldalú módszerről van szó. Fejleszti a szerialitást, mozgáskoordinációt, ritmusérzéket. A figyelemre való hatása pedig lenyűgöző volt: látni a feszült, sokáig tartó összpontosítást....:)

Pár példa a feladatokból.

Figyelj már!

Ha van gyakori felszólítás, kérés (időnként sóhajtás) a világon, ez az egyszerű mondat bizonyosan benne van abban az első ötben, amit egy pedagógus használni szokott. De mi van akkor, ha a gyerek figyelme bizony alig-alig köthető le, amikor minduntalan elkalandozik, kikapcsol, ha órán, foglalkozáson egyre-másra beszél, fészkelődik, mozog?

Akár kisgyermek, akár kamasz, sokféle lehet a válasz. Mindenki életében vannak "zizegősebb" időszakok, amikor nyugtalan, feszült, nem találja a helyét. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a periódusok egy idő után csendesednek. Ha viszont nem, akkor a pedagógusnak résen kell lennie: mi van, ha figyelemzavar van a háttérben? Érdemes alaposan megfigyelni a gyermek, diák magatartását.

Mennyire látjuk impulzívnak? Képes a nyugodt, magányos játékra, tevékenységre? Jellemző lehet, ha meggondolatlan megjegyzéseket tesz, ha mindenhez van hozzáfűznivalója. Ő lehet az, aki állandóan be van sózva, mindig menne, indulna valahová. Türelmetlen, nehezen várja meg, míg sorra kerül (ha megvárja egyáltalán).

Ha a másik oldal kerül előtérbe, akkor figyeljük meg, hogyan dolgozik. Mennyi ideig képes koncentrálni? Befejezi a feladatot? Képes csendben dolgozni? Előfordulhat, hogy elfelejti a feladatokat, vagy csak az utasítások egy részét teljesíti. Rendetlenség veszi körül, feledékeny, rövid távú memóriája csapnivaló. Azonban vigyázat: bár pillanatnyilag nem figyel, később viszont kiválóan emlékszik a legapróbb részletekre is.

A megfigyelés nem lehet felületes: legjobb, ha a pedagógus jegyzeteket készít benyomásairól, igyekszik rendszerezni tapasztalatait. Benyomásairól külön, négyszemközt tájékoztatnia kell a szülőt. A diszkréció fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni! Ugyanez vonatkozik a diagnózis felállítására is. Próbáljuk úgy irányítani a beszélgetés fonalát, hogy a szülő érezze: segíteni szeretnénk.

 Mindenki érdeke a segítségnyújtás, de elsősorban a gyermeké!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

A szerialitásról

Olyan sokszor belefutunk ebbe a kifejezésbe: szerialitás. De mit is jelent valójában? Komplex fogalom, mert magába foglalja a dolgok egymáshoz való viszonyát és sorrendiségét egyaránt.

A sorrendiség azonban nem csak arra vonatkozik, amit látunk! Több típusa van:

• látási szerialitás: minden olyan sorozat, amelyet látásunkkal észlelünk, ide tartozik. Formák, színek, számok, stb. ismétlődése, melyet a gyereknek ismételnie kell. Gondot jelezhet, ha kimaradnak, felcserélődnek elemek. Természetesen, ha egyszer-egyszer fordul elő hiba, abból nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de érdemes rá nagyobb hangsúlyt fektetni, ha több alkalommal felfigyelünk rá.
• auditív szerialitás: hallott sorrend visszaadását jelenti. Lehetnek véletlenszerűen mondott szavak, számok, mondókák, stb.. Nélkülözhetetlen a beszédértéshez, később az olvasáshoz és az íráshoz.
• motoros szerialitás: mozdulatsorok felismerése és ritmikus visszaadása....nem is gondolnánk, de az olyan mindennapi cselekvés is ide tartozik, mint az öltözködés.:) Iskoláskorban ez a tanulás egyik motorja, hiszen a látott-hallott sorozatokat meg kell jegyezni, majd vissza kell adni!

A szeralitás nagyon jól fejleszthető. Ritmikus mondókákkal, melyeket mozdulatsorokkal kötünk össze (gondoljunk csak az A part alatt c. dalra), vagy ha színes szigetelőszalagot ragasztunk a földre és kérjük a gyerekeket bizonyos mozgásfajtákra. Óvodában akár a Mozgáskotta módszer is beilleszthető a foglalkozások közé. A szükséges talpakat akár a nagycsoportos gyerekek is készíthetik kartonból. Az elkészült tappancsok jelzéseinek megfelelően mozognak. Később beiktathatóak olyan elemek, amikor bizonyos színt látva meg kell állni, vagy át kell ugrani, stb.. Mindezekkel nagyszerűen fejleszthető a figyelem, az észlelés, ügyesebbé válik a mozgás....kell ennél több?:)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Apró segítség

Egyszer beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki óvó néni. Azt mondta, nagyon sokat jelentene, ha legalább valamilyen támpontja lenne, mit is kellene figyelnie a gyerekek munkáin, ami arra utalhat, hogy segítségre van szükségük. Szavai elgondolkodtattak és próbáltam csokorba szedni néhány dolgot.

Formák: iskolákba készülőknél érdemes figyelni a mértani formákra. Ha házikót rajzol a gyerek, nézzük meg, párhuzamosak-e a házfalak, körülbelül egyenlő hosszúak-e az oldalak....és egyáltalán egyenesek-e azok a vonalak. A háztetőn figyeljük meg, hogy a három szög megfelelő-e. Ha a szögek nem hegyesek, hanem sorozatosan tompaként rajzolja a gyerkőc, érdemes célzottan ilyen feladatot is kérni tőle.

Gyakorolhatjuk a formafelismerést, ha különböző formákat vágunk ki kartonból, bedugjuk egy sapkába vagy zsákba. Megkérjük, hogy húzzon egyet, de nem nézheti meg....tapintás alapján találja ki, melyiket tartja a kezében. De játszhatunk olyat is, hogy felmutatjuk a formát és azonnal vágja rá, melyiket látja. Segíthetünk olyan módon is, hogy gyakoroltatjuk, persze játékos formában. Rajzolunk egy nagy téglalapot és megkérjük, segítsen kidíszíteni a szőnyeget körben. Háromszög, négyzet, kör...a feladat azt is elárulja, mekkora a gyermek monotóniatűrése, képes-e a megadott formákat a sorrend szerint folytatni. Ugyanezt a feladatot bújtathatjuk a láncfűzés köntösébe is: különböző színű körök, formák, ugye milyen szép lesz a végeredmény?

Kisiskolásoknál nagyon hasznos eszköz a logikai készlet. Sorozatok képzésére, halmazalkotásra kiváló, mely mind-mind a matematika alapja.

A szerialitás (sorrendiség) a fenti feladatokkal folyamatosan együtt fejlődik. A következő posztban részletesen foglalkozom vele.

Gondolatok az etikáról

Minden olyan munka, hivatás, amellyel emberi sorsokat irányíthatunk, feltétlenül összefügg a munkavégző erkölcsi értékeivel. A nevelésben ez fokozottan érvényesül, hiszen nem csupán az iskola-óvoda zárt világában mutatott kép alapján ítélik meg a szülők, diákok, óvodások a nevelő munkáját. A társadalom feltételezi, hogy az erkölcsi tartásnak az élet minden területén jelentkeznie kell, függetlenül attól, hogy az adott nevelő kikkel és mikor lép kapcsolatba. A pedagógiában az etika három területen jelentkezhet: a pedagógusok egymás közötti viszonylataiban, a szülőkkel, valamint a tanítványokkal való kapcsolattartásban. 

Az, hogy a pedagógusmunka összefügg az egymás közötti kollegalitással, senkinek sem újdonság. A tanítás-nevelés mindig szoros együttműködés eredménye. Szükségszerű, hogy a kollégák nyíltan beszélhessenek egymással, ütköztessék véleményüket, hiszen ez vezethet a megfelelő pedagógiai irány kijelöléséhez, amely mind a gyerek, mind a nevelők érdekeit figyelembe veszi. Ha nincs meg a szabad vélemény-nyilvánítás lehetősége, a viták személyeskedésbe, torzsalkodásba fordulhatnak át.

Horváth Sándor A pedagógusmunka etikája című írásában világosan fogalmaz:

"Jobban oda kell figyelnünk önmagunkra, saját lelkünkre, belső életünkre, mert minden – a jó is, a rossz is – belülről, a szívből jön. Ne mindig csak mást nézzünk és kritizáljunk, hanem saját magunkat is, lehetőleg többször tartsunk önvizsgálatot, különösen mi pedagógusok, akiknek a lelkiismeretére van bízva több száz és több ezer gyermek formálása, nevelése, életbe indítása." 

A fenti gondolatokat minden nevelésben résztvevőnek meg kell fogadnia, akármilyen korosztállyal dolgozik.

"A szülők jelentős társadalmi pozíciója, közéleti tekintélye, értelmiségi rangja válhat másfajta, de nem kevésbé kedvezőtlen elfogultságok szülőanyjává. Holott ebben a vonatkozásban a pedagógusnak nincs erkölcsi joga arra, hogy ítéleteiben, értékeléseiben, bánásmódjában másra is tekintettel legyen, mint a gyermek valóságos teljesítményeire, fejlődésének szükségleteire."

Sajnálatos módon, vannak olyan szülők is, akik tudatosan be is vetik ezt az eszközt, felhasználják saját vagy akár házastársuk, szülőtársuk pozícióját egy-egy probléma rendezése érdekében! 

Csak a pedagógus saját elfogulatlanságán, erkölcsi érzékén és szakmai munkájába vetett hitén múlik, mennyire áll ellen ezeknek a törekvéseknek! Amikor azt nézi, azt adott gyereknek, csoportnak mi az érdeke, hogyan tud mindenki számára megnyugtató megoldást találni egy-egy sérelem esetén....és itt vissza is kanyarodhatunk az önvizsgálat fontosságára.....

Forrás: http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2008/tavasz/07.pdf

Ha agresszív a gyerek....

Az agresszivitás bizony megkeserítheti életünket. Befolyásolja a gyerek közösségi megítélését, beilleszkedését, teljesítményét...és persze a család életét is nehezíti, hiszen ezen keresztül ítélik meg a szülőket, nevelési módszerüket.

Ne feledjük el, hogy agresszió valaminek a tünete. Állhat a háttérben szorongás, otthoni probléma, figyelemzavar, kirekesztettség, védekezés, hogy csak néhány példát említsünk. Az agresszió azért is jelenthet problémát, mert így a gyerek könnyen megszabadulhat belső feszültségétől, dühétől, így a különböző büntetések, megvonások hatástalanok maradnak.

Megnyilvánulhat fizikailag (egymás bántása), lelkileg (megszégyenítés, szidalmazás), verbálisan (csúnya szavak használata) és tárgyakon keresztül (rombolás). A szülőt minden esetben tájékoztatni kell az agresszív megnyilvánulásokról, ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a közösségi élet zavartalansága miatt megoldása csak a pedagógusok és a szülők együttműködésével történhet. Ha szükséges, be kell vonni nevelési tanácsadó, pszichológus segítségét, aki különböző terápiák segítségével igyekszik a helyes viselkedésmintát kialakítani és erősíteni. A terápiák során játékos formában felelevenítik a történteket és próbálják úgy alakítani a játék kimenetelét, hogy a gyermek saját maga döbbenjen rá, hogyan is kellett volna helyesen viselkednie. Segíthet a bábozás, amikor az agresszív gyerek kerül a gyengébbik helyzetbe, a meseolvasás, mely ilyen témákkal foglalkozik. Nem szabad elfeledkezni a differenciált foglalkozás fontosságáról sem! Ha a pedagógus igyekszik a gyerekkel személyre szabottan akár néhány percet foglalkozni minden egyes nap, észrevehető változásnak lesz tanúja: a gyerek megnyílik, elhozza valamilyen apróságát megmutatni, iskolások megkeresik a pedagógust, beszélgetést kezdeményeznek. Nélkülözhetetlen, hogy a gyerekben tudatosítsák: mi is a helyes viselkedésforma és ezt megfelelően jutalmazzák is, ezzel is segítve be- és visszailleszkedését a csoportba.  A jutalmazásról bővebben ebben a posztban lehet olvasni.

Különleges gyerekek differenciálása 4 lépésben

A legtöbb gondot egy ADHD-s gyerek kezelésénél talán az okozza, hogy reakciói több esetben nem egyeznek meg más gyerekekével. Erősebb, gyengébb reakciót mutathatnak, attól függően, mi, mennyire éri el ingerküszöbüket.

Nagyobb létszámú közösségben fokozott nehézséget jelent a differenciálás megvalósítása, amely próbára teszi a pedagógusok türelmét és figyelmét. A differenciálásról bővebben itt lehet olvasni.

Az alábbiakban néhány gyakorlati tippet szeretnék megosztani, amely megkönnyítheti a gyerekekkel való bánásmódot.

1. Óvodai csoportokban foglalkozás, iskola-előkészítés esetén az óvodapedagógus ültesse maga mellé a gyermeket. Ez nem zárja ki azt, hogy a többi gyermekkel is foglalkozzon, mégis, szinte észrevétlenül valósulhat meg a fokozott odafigyelés, amelyre az óvodásnak szüksége van. Iskolásoknál célszerűbb az első padba ültetni a nebulót, a tanári asztal elé, ugyanezen okból. A gyerek nem érzi kirekesztettnek magát, nem okoz szorongást számára az, ha lassabban halad, mint a többiek.
2. Minél színesebben: akármilyen feladatról van szó, igyekezzünk színeket alkalmazni. A figyelemzavaros gyerek figyelme jobban felkelthető és leköthető, ha különböző színeket használhat. Sorminta esetén (például, rajzoljon adott sorrendben köröket, különböző formákat), színezéskor, festés esetén kiváló módszer. A változatosság tetten érhető énektanulásban, mondókázás esetén is: ha mozdulatokkal kötjük össze a sorokat, a figyelem is megsokszorozódik.
3. Próbáljunk külön feladatot adni neki: például, festésnél ő ossza ki az ecseteket, ő legyen a ceruzafelelős, szóljon a hasonló korúaknak, az iskolában ő mossa ki a szivacsot, készítse elő a krétát, stb.
4. Használjuk ki a gyerek egyediségét: egy figyelemzavaros gyerek egyszerre tud több dologra figyelni. Ragyogóan felhasználható a rajzolási idő arra, hogy közben verset mondjunk, énekeljünk, vagy a rajz témájához illő halmazalkotásra is (háziállatok rajzolása esetén mindenki mondjon egy-egy állatot) de akár arra is, hogy logopédiai gyakorlatokkal bombázzuk. (Ugyanazt mondtam: olló-holló, sas-kas?).

+ 1: A csoport többi tagjának el kell magyarázni, hogy az érintett gyereknek többet kell mozognia, futkároznia. A gyermekek szintjének megfelelően, mesével vagy rövid magyarázattal célszerű megértetni, hogy a hiperaktív gyerek NEM AKAR rosszat, de neki többször kell elmondani, hogyan viselkedjen helyesen. A megfelelő, normakövető magatartást a pedagógusnak el kell ismernie.  (A jutalmazásról bővebben ebben a posztban lehet olvasni.) A pedagógus feladata és felelőssége, hogy a gyerek ne szoruljon perifériára, társai ne közösítsék ki. Az életkor előrehaladtával a tünetek mérséklődnek, ugyanakkor a meleg, elfogadó és türelmes, toleráns légkör megkönnyíti a gyerek csoportba illeszkedését vagy visszailleszkedését társai közé.

Differenciálás? Differenciálás!

Ez a poszt szervesen kapcsolódik az előző, inkluzív nevelésről szóló írásomhoz. Itt lehet elolvasni.

A differenciálás maga különböző módon kezelést jelent. Mindannyian mások vagyunk, ezért mindenkinek joga van olyan bánásmódban részesülni, amely segítségével képességei a legjobban kibontakozhatnak. Egyfajta szemléletmód is, ösztönösség a nevelő részéről, amellyel keresi azokat a pontokat, amellyel a leginkább kapcsolódhat neveltjéhez.

A differenciálás során rendkívül fontos a tudatos tervezés. A tervezés időtartama alatt a pedagógus számba veszi a gyermek képességeit és megtervezi a fejlesztés menetét. Nélkülözhetetlen, hogy a pedagógus ne aggasson címkét a gyermekre! A gyengébb teljesítményt, lassabb feladatteljesítést nem szabad negatívan minősíteni, inkább próbálja  a gyereket biztatni, hogy itt bizony még kell egy kis gyakorlás, de már jó úton haladsz! A pedagógusnak ösztönöznie kell a gyereket, dicsérettel, elismeréssel és időt kell szakítania a kommunikációra. Iskolában, óvodában nehéznek tűnik kivitelezni, de úgy vélem, mégis megoldható, mert eredményes és hosszú távon a gyermek megbízik nevelőjében. A gyerek fejlődését, igyekezetét társai előtt is el kell ismerni! Semmi sem hat jobban, mint a nyilvános dicséret! Nem szabad fukarkodni az elismeréssel. (Sokszor nem tudom hová tenni azokat az írásokat, amelyek a dicséret ellen szólnak, vagy legalábbis erősen korlátozzák azok mennyiségét. Egy óvodás, kisiskolás gyereket nem fogja motiválni, ha hátbaveregetjük elismerésünk jeleként. A dicséret tényleges teljesítményért, munkáért jár. De ha jár, akkor ne spóroljunk vele! Egy piros pont, csillag, matrica a gyermek egész napját beragyoghatja....)

Hogyan lehet differenciálni? Próbálkozhatunk változtatni az időtartamon, többletidőt biztosítani egy-egy feladatra. Változtatható a technika: ha egy gyerek a művészetek irányába mutat érdeklődést, akkor próbáljunk olyan feladatot találni, amely során megcsillanthatja ezen képességeit. A kedvenc téma akár jutalomként is szóba jöhet: a sikeres feladatteljesítés után jöhet egy kis festés, színezés. Lehet variálni az eszközökkel: ma zsírkréta, holnap festék, azután ceruza....

Akármilyen módszer mellett döntünk, nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógus elsődleges szerepe az aktiválás: ösztönözze neveltjét az önálló gondolkodásra, segítse ennek kialakulását, de csak addig, míg a gyerek igényli.

Forrás:http://docplayer.hu/2640321-A-differencialas-es-a-szemelyes-banasmod-fontossaga-az-ovodas-gyermek-eleteben.html

Inkluzív nevelés

Többször olvastam már az inkluzív nevelésről és hatásairól. Sokáig nem értettem, mi is az igazi különbség az inkluzív nevelés és az integráció között, míg egy tanulmány olvasása közben végre felfedeztem. Eszerint, az integráló intézmény befogadja a sajátos nevelési igényű gyermeket, de működésén alapvetően nem változtat, míg az inkluzív képzési helyek befogadják a gyermeket és felkészülnek a közös munkára.

A közös munka magába foglalja a tárgyi felszerelés biztosítását és a pedagógiai felkészülést. A pedagógusnak magának is készülnie kell: fokozott empátiával kell a gyermek felé fordulnia, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor ő nem tud átlagos módon reagálni...és fontos kiemelnünk, hogy ez nem akarat kérdése! A pedagógusnak fel kell magát vérteznie, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekkel több elfoglaltsága lesz, körültekintőbb magyarázatot igényel, hogy hamarabb kell neki elmondania, mikor-mit csinálnak majd, hogy legyen ideje felkészülni, stb. Optimális esetben ez a gyógypedagógiai segítséget is magába foglalja....de ez jelenleg kevés helyen valósulhat meg. Ugyanakkor, ha a pedagógus elfogadja, hogy a gyermek differenciált bánásmódot igényel, akkor ő valósággal kivirulhat a nevelő kezében. Meggyőződésem, hogy semmi sem helyettesítheti a helyes nevelői attitűdöt! Egy óvodás számára felemelő lehet, ha óvónéni reggel kedvesen köszönti, megkérdezi, hogy érzi magát és beszélget vele pár percet a napi programról és ezzel meg is nyugtatja, mint ahogy egy iskolásnak is jól esik egy kis többletfigyelem, főleg akkor, ha a pedagógus nem érezteti vele: miatta maradnak le a tananyaggal. A differenciált és egyben elfogadó bánásmódhoz sokszor nem is kell más, mint az, hogy kicsit kilépjünk a megszokott keretek közül....

Forrás: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/sni/1az_integrcirl_ltalban.html#auto_top

A hintázásról

A hintázás sokáig neuralgikus pont volt életünkben. Ha rá is tudtuk venni időnként a játszótéren, már az is nagy eredmény volt. Többször megfigyeltem, hogyhogy nem akarja, miért ódzkodik tőle, mikor tőle kisebbek is magasba szálltak....maguktól. Olvasgattam mindenféle fórumokon, milyen hatása van a hintázásnak az idegrendszerre, - itt találtam egy nagyon jó összefoglalót -, ezért inkább csak a bejárt utat ismertetném. Minden nap nincs lehetőségünk játszótérre menni, ezért vettünk egy beltéri laphintát, a férjem fúrt két lyukat az ajtófélfába, vettünk két akasztót és karabinert....így aztán készen is állt a terep. A nehezebb része mindenképpen az volt, hogy el is kezdje használni. Amikor felült, rögtön kérte, hogy lökjem meg. A legnehezebb pedig az, amikor azt mondtam, hogy nem, próbáld meg egyedül.

Csak ült a hintán és fogalma sem volt róla, mit kellene csinálnia. Hetekig tartott, mire megértette, hogy mikor kell előre és mikor hátra dőlnie. Hogy mindkét kötelet fogja és egyforma magasságban és ne szálljon le rögtön, ha először nem megy. Körülbelül három hónapig tartott, mire a mozdulatsor automatizmussá vált és rögtön sikerült felvennie a ritmust. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a lábát is hozzá tudta volna kapcsolni a már begyakorolt elemekhez. A tanulás újra kezdődött...legalább ennyi ideig tartott, mire megértette, hogyan is kell ténylegesen hintázni, megtanulta a komplett mozdulatsort.....és végre eljutottunk addig, míg önmagától kérte, hogy hintázhasson. 

A viselkedése is másabb lesz hintázás után. Amikor leszáll, láthatóan fegyelmezettebb lesz, rendezettebb a magatartása. Higgadtabb, nem pörög, valahogy kiegyensúlyozottabbá válik. Sosem hittem volna, hogy ennyire látványos lesz a változás.

Hat gondolat a fejlesztésről

Már régóta fogalmazódik bennem, hogy kellene egy használati útmutató a mindennapi fejlesztésről. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy néhány alkalmanként, kampányszerűen kezdenek el foglalkozni ezzel, közben pedig várják a sikert. Sajnos, ez így nem megy. Közgazdász nyelven szólva, a befektetés mindig folyó költség formájában térül meg....és ez fokozottan érvényes a fejlesztésre!

A legfontosabb: a rendszeresség. Akkor várhatunk sikert, megerősítést, ha nem csak egy adott időszakban foglalkozunk a csemetével, hanem folyamatosan. A befektetett munka mindig megtérül, még akkor is, ha ez nem ölt látványos formát....de egyértelműen eredményes tevékenységünk, ha a gyerek egyszer csak közli, hogy egyedül csinálom, ne segíts.:)

Változatosság: próbáljuk meg a napi programot úgy alakítani, hogy minden nap foglalkozzunk valamivel. Néhány számolós feladat, egy kis festés, vagy célbadobás és írássegítő gyakorlatok kombinációja, esetleg koordinációs gyakorlatok és rajzolás....A paletta szinte végtelen. 

Időtartam: ne felejtsük el, hogy gyermekünk koncentrálóképessége véges. Hiszen a saját figyelmünk sem korlátlan! Kinek nem ismerős, amikor egy borzasztóan unalmas megbeszélésen kellett ücsörögnie és alig negyedóra múlva már legszívesebben elaludt volna? Először tizenöt perc, majd fokozatosan lehet növelni, míg nem látjuk, hogy ennyi bizony elég volt.

Önállóság: próbáljuk gyerkőcünket önálló munkavégzésre sarkallni. Néhány percre hagyjuk ott, majd ellenőrizzük a feladatot. Ha nem megy, akkor iránymutatással szolgáljunk, de ne oldjuk meg helyette!

Biztatás és bátorítás: igyekezzünk erősíteni gyermekünk önbizalmát. Nem a sablonos "ügyes vagy" fordulatra gondolok, hanem olyanra, ami a konkrét tevékenységért jár. Például: már sokkal erősebben fogod a ceruzát; vagy: egyre szebben színezel, stb..

Türelem: legyünk türelmesek. Magunkkal és a gyerekkel szemben is. Nem használ, ha elkezdünk kiabálni vele, ha könyörgünk neki, hogy figyelj már. Ha úgy látjuk, elkalandozik, próbáljuk egy érintéssel visszatéríteni, simítsuk meg a karját, fejét és kérdezzük meg, hogy folytathatjuk? Ha ezek nem használnak, mozgassuk meg. Szökdécseljen néhányat, járjon helyben, körözzön a karjával, guggoljon és mindjárt jobban fogja magát érezni.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Elhatározás

Nagy fába vágom a fejszémet.....ugyanis eldöntöttem, hogy itt az ideje szintet lépni a fejlesztésben, ezért jelentkezem fejlesztőpedagógus képzésre. Most elég lelkes vagyok, bár azt nem tudom, hogy fogom összehangolni a mindenféle teendőimet. Nyilván, kőkemény logisztikával, mindent felírással és úgy, hogy egy lépést sem teszek a naptáram nélkül....igaz, az már eddig is a táskám állandó lakója volt. Nem tudom, hogy fog menni....de bízom benne, hogy jól és miért ne menne jól? Érdekel, benne vagyok, folyamatosan erről olvasok....miért ne sikerülne? Hosszú távon is ezzel szeretnék foglalkozni, nem csak fellángolás....akkor vajon hol is vagyok jelenleg a Maslow-féle piramis szerint?;)

Ma kaptunk egy levelet, jövő héten mennünk kell logopédiai vizsgálatra....elmegyünk, bár nem igazán tetszik az időpont, ugyanis délre kell mennünk. A gyerek valószínűleg fáradt lesz és éhes.....jó, persze, az éhségen tudok segíteni, de a fáradtságon aligha.:( Már voltunk egyszer, felemás sikerrel. Amikor figyelt, akkor ragyogóan teljesített....de amikor nem - és ez volt túlsúlyban sajnos -, akkor átlag alatt produkált. Igyekeztem vele gyakorolni ilyen feladatokat, téri orientációt, szótagolást (ami a logopédus szerint is túl nehéz egy ötéves gyereknek), reprodukciót, stb.-t....de mindenre rányomja a bélyegét, hogy milyen fázisban kapom el. Az utóbbi két napban még a szokásostól is figyelmetlenebb és szétszórtabb volt, még azokat a feladatokat sem tudta megoldani, amiket eddig kisujjból kirázott. Remélem, gyorsan átlendül rajta....Azt hiszem az óvoda zavarja leginkább, egyre jobban foglalkoztatja, hogy megint menni kell. Próbálom, azért szépen lassan készítgetni, mert muszáj barátkoznia a gondolattal....

Mostanában

Elég feszült nap volt a mai. Már sokszor feltűnt, hogy kb. 3-4 hetente jön pár nap, amikor a gyerek megbokrosodik, nyűgössé válik, feszült lesz....olyan, mint aki állandóan lesben áll, hogy miként védje meg magát. Bármi ellen. Ma délelőtt azon pörgött be, hogy nem akart zoknit felvenni.....és hiába mondtam, hogy nem muszáj, mert annyira nincs hűvös, de felesleges szájtépés volt....akármit próbáltam, csak üvöltött artikulátlanul, hadonászott, levágta magát az ágyra.....Ordas nagy hiszti volt. Végül otthagytam, egyszerűen nem bírtam vele lenni tovább....utána aztán lehiggadt, de megalapozta az egész napot.:( Közben azért rávettem egy kis rajzolásra....mivel már volt olyan, aki megjegyzést tett, hogy biztos én rajzolok helyette, ezért felvettem videóra....az, ha egy öt és fél éves gyerek kéri, hogy segítsek valamit meghúzni, vagy mutassam meg, mit hogy kell és utána megpróbálja egyedül, az nem nevezhető helyette rajzolásnak. Mindenesetre, a videó arra is jó volt, hogy lemérjem, mennyi ideig tart egy ilyen szeánsz (igaz, ez viszonylag egyszerű rajz volt)...és 13 perc koncentrált figyelmet sikerült felvennem.:) Nagy öröm, mert ez egy éve kb. 5 perc volt. Más feladatok esetén sajna nincs ennyi, de ami művészeti tevékenység, az mindig jobban megy. Holnap egy Ez történt velem nyáron című témára gondoltam, igaz, elég sablonos, de olvastam egy jó módszerről, ami elég érdekesnek tűnik, remélem, beválik majd. Közben rájöttem arra is, hogy ha nem célzottan kell verset mondania, hanem valami egyéb ténykedés közben, akkor gyönyörűen elmondja.....és becsületére váljon, három verset is elmondott úgy, hogy fel tudtam venni. Kb két hét múlva megyünk a gyógypedagógushoz vissza, meg akarom mutatni, mi mindenre jutottunk a nyáron. Amire viszont addig nagyon rá kellene feküdnünk, az a téri orientáció és az akusztikus figyelem fejlesztése. Csináltunk olyat például, hogy egy angyalkafigurát röptettem, míg ő háttal állt nekem: jön, repül az angyalka, rászáll .....-ra valahová. Neki pedig meg kell mondania, hová szállt, melyik testrészre és melyik oldalra. Nagyon tetszett neki.:) 

Begyújtjuk a motorokat

Komoly elhatározásra jutottam. Eddig is foglalkoztam a Naggyal, de mostanra érlelődött meg bennem a gondolat, hogy kicsit felturbózzuk a mindennapos tevékenységeket. Úgy vettem észre, hogy amiket eddig csináltunk, azok már egy kissé unalmasak számára, pillanatok alatt felfogja a feladatokat, alig lehet rávenni, hogy leüljön, így itt az ideje, hogy szintet lépjünk.

Keresgéltem a neten, találtam is rengeteg iskolára felkészítő feladatlapot. Letöltöttem egy rakást, hát, ezekkel már jobban el fogunk bíbelődni.:) Igaz, még nem megy suliba, vissza is tartjuk egy évre, hogy a figyelme fejlődjön, reméljük, nem hiába. Most legózni akart, kaptam az alkalmon és szortíroztattam vele egy kicsit. Megkértem, hogy válogassa már ki nekem a pirosakat és a kékeket. 

Részben megcsinálta, de folyamatosan szólni kellett, hogy hahó, mi is volt a feladat? A túl nagy tarkaság bizony mindig eltereli.....Mindenesetre, ez nagyon jól fejleszti a vizuális figyelmet. Még azt is kipróbáljuk, hogy csipesszel sikerül-e pár darabot felemelnie és szétválogatnia.;)

 A csipeszelős feladatokat nagyon szereti, mindenféle verzióban hajlandó és kapható rá. Írószerüzletben vettem picike színes ruhacsipeszeket (kb. 600 Ft egy csomag és 30 db volt benne), nagyon jópofák. Kézügyesítésben verhetetlen (persze, a gyurma mellett) eszköz. Sokat olvastam a Montessorri-feladatokról és próbáltam magam is hasonlóakat gyártani itthon, persze, mindet a csipeszeléssel megfűszerezve, de erről majd egy másik posztban írok többet.

A rajzolásról és kézerősítésről még egy kicsit.

Pár dolog még eszembe jutott a rajzolással kapcsolatban. Minden gyermek szeret nyomot hagyni, ez a legfőbb motiváció, amikor meglátják a ceruzát....észreveszik, ha a nagyobb tesó használja, apa-anya ír valamit és természetesen ő is utánozni szeretné. Mivel az írás-rajzolás a finommozgások magasiskolája, így rengeteg időbe kerül, míg a megfelelő szintet eléri a gyerkőc. Jó szolgálatot tehetnek a mágnestáblák. Könnyen letörölhetőek, színesek...és nem fenyeget az a veszély (legalábbis egy ideig), hogy a falra, bútorra kezd alkotni.;) A fejlődés szemmel látható, a lengőfirkát egy idő után felváltja a körök rajzolása. Kisebbik gyerkőcöm most itt jár és közben lelkesen mondogatja a Pont, pont vesszőcske mondókát.:) Ahhoz, hogy a kéz izmai erősödjenek, lehetőleg vonjuk be a gyereket minden háztartási tevékenységbe. Egy kis  körkörös törölgetés: a csukló külön mozdul a válltól és a könyöktől. Ha megmondjuk, hogy most vízszintesen vagy függőlegesen törölgessen, akkor már a téri orientációt is bevonjuk...;) Csipeszelés: célzottan a mutató és hüvelykujjat erősíti, főleg, ha olyan a csipesz, amit kicsit nehezebb összenyomni. Ahhoz, hogy az ujjak külön mozgását és koordinációját segítsük, végezhetünk ujjgyakorlatokat is, ezeket már a kisebbek is élvezik. Például:

"Egy csepp (egyet mutat mindkét kezével),

Két csepp (kettőt mutat mindkét kezével),

Öt csepp (ötöt mutat),

Meg tíz (már tíznél járunk, összes ujját mozgatja függőlegesen tartva),

Olvad a jégcsap,

Csepereg a víz!" (Vízszintesen tartja kezét és mozgatja ujjait).

Hatásos az is, ha nincs kedve a mondókához, ha egyszerűen csak az asztalra teszi a kezét és próbálja mindegyik ujját külön-külön felemelni, esetleg dobolni..:)

Gyurmázás: az egyik legjobb fejlesztő tevékenység. Annyi kapható már, de nálunk a legnagyobb sikere a só-liszt gyurmának volt. A receptet itt találtam, bár az arányokon változtattam egy kicsit, nekem kevesebb víz kellett bele. Majdnem egy délután elment az alkotással, később a Nagy mondta is, hogy fáj a keze.:D A mézeskalácssütéshez használható kiszúró formákat adtam nekik hozzá, de akár egy üres pohárral is lehet szaggatni. Nem volt türelmünk ahhoz, hogy megvárjuk, míg magától kiszárad, azért pár percre betoltuk a sütőbe. A kész formákat aztán elkezdték festeni, nagyon jól szórakoztak....persze, a konyha úszott a festékben  a művelet végére....:D 

Ezeken kívül bármit a fejlesztés szolgálatába lehet állítani, de nem győzöm hangsúlyozni, a legfontosabb a rendszeresség és az, hogy a gyerek örömét lelje, játéknak érezze az aktuális tevékenységet.

Kis lemaradás

Mivel a héten nyaralni voltunk, ezért kicsit megcsúsztam a bejegyzésekkel. Sajna, ez a pár nap kihagyás is látszik, idő kell, míg a gyerkőc visszaáll a rendes itthoni menetrendre. Sokkal nehezebben koncentrál, a szokásostól is gyakrabban elkalandozik....néha legszívesebben a hajamat tépném miatta. Néz, üvegessé válik a szeme...és akkor már tudom, hogy gondolatban mérföldekre van tőlem. Múltkor a ceruzafogásnál hagytam abba. Ez még most sem az igazi, de a napi gyakorlás rengeteget számít. Családtagok sokszor mondják, hogy de miért erőlteted, ha egyszer nem szereti.....úgy gondolom, nincs igazuk. Akárhová megyünk, az első rögtön ez, hogy mutassuk meg a rajzait, a gyógypedagógiai, logopédiai vizsgálatban is előkerül, hogyan másol le egy sort, hogyan folytatja, miként fogja a ceruzát a kezébe, mennyire biztos, erős a tartása.... Az iskolaérettségi vizsgálatról pedig ne is beszéljünk. Vettük neki vázlatfüzetet, igyekszünk minden nap más és más témát kitalálni. Ha nem rajzol, akkor is kell valamit színezni. Az elején vettem neki kifestőfüzeteket, de végül rájöttem, hogy teljesen felesleges. Olyan aprólékosak voltak benne a képecskék, nem is csoda, hogy nem sikerült jól. Állandóan túlszaladt a vonalhatáron, akárhogy igyekezett, nem sikerült. Végül a netről kezdtem gyűjtögetni egyszerű kiszínezhető képeket. Például ilyesmiket. Egy-egy rajzolós szeánsz végére én is így néztem, mint ez a jószág.

Eleinte nem értettem, miért inkább a festés felé van huzalma, de végül csak megfejtettem. A festésnél nem kell az a precizitás, ami a rajzolásnál, a pontatlanságokat el lehet tüntetni egy-egy újabb ecsetvonással....és nem utolsósorban jóval gyorsabb, mint a rajzolás.  A gyógypedagógustól kaptunk egy tartásjavító gumisapkát, amit a hüvelyk-, mutató- és középső ujjára kell húzni. Nem lehet túl kényelmes, de nagyon hasznos, sokkal biztosabb a keze és látványosabban erősebbek a rajzok is, határozottabbak a vonalak. Itt lehet rendelni belőle. Persze, nem akarja mindig használni, de szerencsére már nem is kell, inkább azokon a napokon kerül elő, amikor kell valami, ami fizikailag is visszatéríti a rajzoláshoz.:)

A kezdetek....

Amikor kiderült, hogy a kisfiam figyelmével, koncentrálóképességével gondok vannak, sok minden helyre került. Diagnózis ugyan nincs, de az ADHD szinte összes tünetét produkálja....vagyis, inkább a figyelemzavarét, a hiperaktivitás és az impulzivitás nem jellemző. Beleástam magam a témába, órákat töltöttem különböző honlapok böngészésével. Elmentem a helyi nevelési tanácsadóba, mert úgy éreztem, ehhez egyedül én kevés vagyok....így kezdődött. Mivel a gyerkőcnek nagyon gyenge a tartós figyelme, ezért a feladatok többségét nem érti meg és mivel nem érti, ezért nem is tudja teljesíteni. A folyamatos rossz teljesítményből pedig egyenesen következik az egyre erősödő szorongás....Megvettem egy könyvet, az a címe, hogy Játékos nevelés (Lawrence J. Cohen), ebben találtam pár sort, ami megragadott: "Amikor pedig egy gyermek félénk, arra van szüksége, hogy szintén a játékon keresztül kicsalogassuk a csigaházából. Lehet, hogy néhányszor le kell vele csúsznunk a csúszdán, mielőtt egyedül is meg merné próbálni, mert a jól ismert 'dobjuk be a mély vízbe' módszer nem válik be, de az sem szolgálja igényeit, ha hagyjuk, hogy minden félelmetes helyzetben behúzódjon a sarokba.....A megszabadulás egyik legjobb módja a művészi kifejezés, legyen az éneklés, festés, tánc, rajzolás, írás....Vannak, akik a gyermekeket a széltől is óvnák, s ez nem szerencsés. Inkább fel kell vérteznünk őket azzal az erővel, önbizalommal, ügyességgel, mely lehetővé teszi, hogy túltegyék magukat félelmeiken...." Így fordultam a különböző kreatív tevékenységek felé. Bármilyen alkotótevékenység segíti a koncentráció elmélyítését, a finommotorikát....és közben megnyílik, jobban elmeséli a vele történteket.

Az első hetek alkotásai kínkeservesen születtek meg. Olyan renyhe volt a kéztartása, hogy a ceruza folyton kiesett a kezéből. Képtelen volt megtartani pár perctől tovább. A gyógypedagógus javaslatára igyekeztem mindenbe bevonni....tésztagyúrás, szaggatás, ruhacsipeszelés, zoknipárosítás....pár hét múlva szemmel látható volt a fejlődés.

Próbálkozás

Nagyon nehéz volt szembenézni azzal, hogy a kisfiamnak gondjai vannak. Sosem volt átlagos gyerek, mindig kicsit kilógott a sorból, bár ez sosem volt látványos. Az első óvodát rémálomként éltük meg....másfél évig járt oda. Pontosan tudtam, hogy bajok vannak. Próbáltam minden nap beszélni az óvónőkkel, de egy idő után elkopott a kedvem. A gyerek a maga zárkózott módján jelezte, hogy gyűlöli azt a helyet, és a jelek egyre látványosabbá váltak. Nem akart részt venni semmiben, megtagadta az evést, egyre többször sírva fakadt. Amikor sírt, akkor vagy kiküldték a folyosóra, vagy sarokba állították. Egy idő után nagyon elfajultak a dolgok. Majd később leírom, kiírom magamból, most nem megy. A mai napig lelkiismeret-furdalásom van, ha eszembe jut, hogy hagytam szenvedni, hogy ahelyett, hogy a saját ösztönömre hallgattam volna, megbíztam valakiben, aki nem érdemelte meg. Nem állítom, hogy a gyerek hibátlan, sőt. Ha valaki, hát én tudom, hogy nehezebb kezelni, mint a többi egykorút. Viszont kicsit olyan érzésem is van, mint a Süsüben. Hogy olyan, mint a Bűvös Virág. "Ha szereted, viszont szeret. Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán..."

Előszó

Az elmúlt egy évben nagyon sokat küzdöttünk. Mindenféle téren. Van egy ötéves kisfiam, aki - mint a bemutatkozásban is írtam - beilleszkedési problémákkal küzd. A tünetek változatosak: nehezen fogadja az újat, tart a változástól és rendkívül rosszul kezeli a konfliktushelyzeteket. Felmerült, hogy autizmus áll a háttérben. Végül gyermekpszichiáter mondta ki, hogy bár vannak erre utaló jelek, de ezek egyike sem markáns, inkább erősen szorong és ezért próbál a megszokott menetrendhez ragaszkodni. Nagyon nehéz a mindennapi életünk, minden alkalmat többször meg kell beszélni, nehogy bepánikoljon. Szórt a figyelme, képtelen huzamosabb ideig koncentrálni. A figyelemzavar nem zárható ki.....sőt, bár diagnózis még nincs, úgy gondolom, ez lehet a tünetek hátterében. Hetente kétszer járunk egyéni fejlesztésre. Egy fiatal, lelkes és nagyon motivált gyógypedagógushoz került, aki nagyon sok ötlettel állt elő. Ezeket próbáltam a mindennapi életünkre lefordítani és házilag összebarkácsolni. Tudom, rengeteg fejlesztő játék kapható és mindenféle terápia igénybe vehető, ha van hozzá megfelelő méretű pénztárca. Nagyon fáj, hogy nem tudok minden ilyesmit megadni neki. Például az oviban javasolták a lovasterápiát, amiről sokat olvastam, de....Gondolom, érthető, miért nem fejeztem be a mondatot. A magam eszközeivel viszont igyekszem könnyebbé tenni napjainkat, és azt hiszem, inkább sikeresen. Olyan ötleteket fogok mutatni, amik alig kerülnek pár forintba és mégis használhatóak, inkább csak szemléletváltás szükséges hozzá. Tartsatok velünk!