Hogyan jutalmazzunk?

Egy olyan gyermeknek, akinek gondot okoz a mindennapos feladatok teljesítése, kiemelten fontos, hogyan próbáljuk meg motiválni. Széles körben elismert tény, hogy a pozitív megerősítés serkenti a helyes viselkedésformák kialakulását, megnöveli a részvételi kedvet a foglalkozásokon és a gyermek sikertelenség esetén sem csügged el egyhamar, hanem újra és újra próbálkozni kezd.

Gondoljunk bele: egy ADHD-val küzdő gyermeknek a szellemi munka rendkívül kimerítő. Hogy miért? A figyelemzavaros gyermeknek egy helyre, egy feladatra koncentrálni nehéz, nem azért, mert nem akarja, hanem mert nem képes rá. A rengeteg környezetből érkező inger elvonja figyelmét és nem tudja kiszűrni a lényeges információkat. Számára nélkülözhetetlen, hogy amikor sikerül koncentrálnia, kapjon személyre szóló, azonnali visszajelzést az elvégzett munkáról! Az általános és kissé üres "ügyes vagy" formula itt nem elég. Ugyanez vonatkozik egy diszlexiával, diszgráfiával vagy diszkalkuliával küzdő gyerekre is: mindenáron arra kell serkentenünk, hogy olyan közegben próbáljon helyt állni, ahol számára eleve nehezített a pálya. Az alábbiakban néhány olyan ötletet szeretnék leírni, amelyek személyre szabhatóak és még a feladat tökéletlen teljesítése esetén sem bántóak, hanem a haladásra fókuszálnak:

• gratulálok a szép munkához!
• büszke lehetsz, mert nagyon sokat dolgoztál!
• sokat fejlődtél!
• ügyesen dolgoztál!
• egyre kitartóbb vagy!
• nagyszerű teljesítmény!
• örülök, hogy egyedül dolgoztál!
• egyre jobban tudsz figyelni!
• örülök, hogy megpróbáltad!
• tudom, hogy képes vagy rá!

Az elismerésen kívül használhatunk más eszközt is, amely személyre szabott motivációként funkcionálhat. Készítsünk napi magatartás-jelző táblát. Nem kell hozzá más, mint 3 kör alakú karton: egy piros, egy sárga és egy zöld. Mindháromra rajzoljunk egy-egy szmájlit: a pirosra mosolygósat, a sárgára közömböset és a zöldre szomorút. A gyerekek neveit írjuk fel egy-egy fa ruhaszárító csipeszre (nem kerül sokba, néhány száz forint egy csomag) és a foglalkozások végén beszéljük meg, kinek hová kerül a csipesze. A hatás nagyon hamar látható lesz: aki nem kerül a a pirosra, legközelebb sokkal jobban fog igyekezni. :) 

Készíthetünk táblát is hasonló célzattal: a gyerekek fényképét fel kell ragasztanunk rá és mellé jelölhetjük az előzőhöz hasonlóan, hogyan viselkedett. Megoldható úgy is, hogy minden gyermek neve mellé egy csíkot ragasztunk és egy hétig jelöljük rajta, egy-egy napi teljesítményét. A következő héten új csíkot ragasztunk és kezdhetjük elölről.

Ha konkrétan egy-egy gyermekről van szó, a szülő beleegyezésével nyithatunk egy füzetet, melybe naponta fel kell jegyeznünk, 2-3 mondatban, mit csinált jól és miben kellene fejlődni. A jó cselekedetek mellé ragaszthatunk matricát, vagy nyomdázhatunk. A motiváció érdekében ezt a gyerekkel minden nap meg kell beszélni! Ez nem sok idő, még magas csoportlétszám mellett is sort lehet rá keríteni. Vigyázat, a füzet csak akkor éri el célját, ha valóban erre használjuk! Ha lépten-nyomon azzal fenyegetik a gyereket, hogy beírják a különböző kihágásokat, nagyon gyorsan elveszíti érdeklődését és egyáltalán nem fogja érdekelni, mi áll benne.

Eredményes munkát és kitartást kívánok!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még   hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Képek forrása: Pinterest.

BTMN-es gyermekek segítése

Ha egy gyermek megkapja a BTMN minősítést, a pedagógusnak érdemes konzultálnia a szülőkkel, gyógypedagógusokkal, pszichológusokkal, hogyan próbálják meg a gyermek és a közösség érdekében minél hatékonyabban elősegíteni a viselkedés rendezését és a lemaradás csökkentését. A BTMN-ről ebben a posztban olvashatsz bővebben.

A beilleszkedési, viselkedési zavarokkal küzdő gyermekek nagy része perifériára szorul: a közösség nem nézi jó szemmel; sem a társak szülei, sem maguk a pedagógusok. A problémák állandósulnak: a pedagógusok - akár tanító, tanár vagy óvodapedagógus - nincsenek felkészülve egy problémás gyermek kezelésére, segítésére; ezért két út közül választhatnak: vagy saját maguk próbálnak megoldást találni vagy megpróbálják a többi szülő támogatásával az adott gyereket valamilyen úton-módon kizárni a közösségből. Sajnálatos módon, ez utóbbi felé szokott billenni a mérleg nyelve: a régi beidegződések működnek, ezért általában a könnyebb megoldást próbálják választani. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a BTMN minősítés önmagában nem jelenti azt, hogy a gyereket el lehet távolítani a közösségből, különösen akkor nem, ha integráló intézményről van szó. Nagyon kevés az olyan elhivatott pedagógus, aki megpróbálja a gyermek közösségi életét valóban könnyebbé tenni; persze ennek vannak olyan feltételei is, amelyek nem állnak rendelkezésére, ez azonban egy másik poszt témája már.

Vekerdy Tamás azt írja Jól szeretni című könyvében, hogy annál a gyermeknél, akinél megállapítottak valamilyen nehézséget, hatványozottabban működnek az önbeteljesítő jóslatok. Egy ilyen gyerek mást sem hall, mint a szidást, a megszólást, a hasonlítgatást. A nevelőnek határozottnak ÉS elfogadónak kell lennie: tudomásul kell vennie, hogy Pistike sosem lesz olyan, mint Zolika, de segíthet neki egészen apró eszközökkel is, hogy közösségi életét jótékonyan befolyásolja. Mik lehetnek ezek?

Ha dühöng a gyermek, csapkod, agresszív:

• igyekezzünk nyugodtak maradni, akkor is, ha szívünk szerint kiabálnánk. A kiabálás rendszerint olaj a tűzre. Kérjük meg a gyermeket, hogy próbálja meg nekünk elmondani, mi bántja, esetleg megkérhetjük, hogy mossa meg arcát a mosdóban. A mozgás, pár perces egyedüllét máris segít a gyermeket megnyugtatni, így könnyebb megbeszélni vele, mit, hogyan kellett volna tennie. Ne feledjük, hogy a dühöngés segélykiáltás! Egy nyugodt, elfogadó, melegszívű nevelő serkenti a viselkedés rendeződését, hiszen a gyermek felismeri, ha jó szívvel közelítenek hozzá. Kezet emelni tilos a gyerekre! Egy dühöngő gyermeknek lekanyarítani egy nyugtató célzatú pofont a legrosszabb választás. Persze, van olyan, amikor elszakad a cérna a pedagógusnál is: utána viszont nem lehet és kell csodálkozni azon, ha a gyerek uram bocsá' vissza is adja! Sajnos, ilyen példát is ismerek.

Ha a gyermek nem kitartó, figyelmetlen:

• úgy adjunk utasítást, hogy kérjük meg a gyereket, nézzen a szemünkbe. Röviden, lépésről lépésre mondjuk el, mit kérünk tőle. Amennyiben kilép a feladathelyzetből, egy érintéssel térítsük vissza hozzá. A kezdetekkor ez nehéz lesz, de megéri energiát fordítani rá. Nagyon fontos, hogy ne engedjük kilépni belőle. Meg lehet próbálkozni azzal is, hogy egy skálát készítünk a gyermeknek, amelyen óra végén közösen kiszínezzük, meddig is tudott figyelni, az órán vagy a foglalkozáson aktívan részt venni. Minél többet tudunk színezni, annál hatékonyabb a munka is! Ez a gyereknek sikerélményt biztosít, motiválni fogja, hogy a legközelebb is jobban teljesítsen.

Ha a gyerek túl impulzív:

• az impulzivitás a gyakorlatban azt jelenti, hogy valaki túl hamar cselekszik, gondolkodás nélkül feláll, bekiabálja a megoldást, másokat félbeszakít, egyik feladatból kap a másikba. Mondanom sem kell, mennyire zavaró ez egy idő után: meg kell kérnünk rá, hogy várjon türelemmel. Ha tudja a választ, először mindig nyújtsa fel a kezét. Segíthet az is, hogy foglalkozás elején erre szánunk néhány percet. A sok ismétlésnek látható hatása lesz. Lesz olyan, hogy mégis bekiabál, félbeszakít másokat, de ha nem szidást kap érte (ennyit sem tudsz megjegyezni?!), a fejlődés is megindul.

Ne felejtsük el: minden gyermekhez vezet út. Elsősorban a felnőtteken múlik, megtalálják-e azt vagy sem.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még   hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Ha agresszív a gyerek....

Az agresszivitás bizony megkeserítheti életünket. Befolyásolja a gyerek közösségi megítélését, beilleszkedését, teljesítményét...és persze a család életét is nehezíti, hiszen ezen keresztül ítélik meg a szülőket, nevelési módszerüket.

Ne feledjük el, hogy agresszió valaminek a tünete. Állhat a háttérben szorongás, otthoni probléma, figyelemzavar, kirekesztettség, védekezés, hogy csak néhány példát említsünk. Az agresszió azért is jelenthet problémát, mert így a gyerek könnyen megszabadulhat belső feszültségétől, dühétől, így a különböző büntetések, megvonások hatástalanok maradnak.

Megnyilvánulhat fizikailag (egymás bántása), lelkileg (megszégyenítés, szidalmazás), verbálisan (csúnya szavak használata) és tárgyakon keresztül (rombolás). A szülőt minden esetben tájékoztatni kell az agresszív megnyilvánulásokról, ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a közösségi élet zavartalansága miatt megoldása csak a pedagógusok és a szülők együttműködésével történhet. Ha szükséges, be kell vonni nevelési tanácsadó, pszichológus segítségét, aki különböző terápiák segítségével igyekszik a helyes viselkedésmintát kialakítani és erősíteni. A terápiák során játékos formában felelevenítik a történteket és próbálják úgy alakítani a játék kimenetelét, hogy a gyermek saját maga döbbenjen rá, hogyan is kellett volna helyesen viselkednie. Segíthet a bábozás, amikor az agresszív gyerek kerül a gyengébbik helyzetbe, a meseolvasás, mely ilyen témákkal foglalkozik. Nem szabad elfeledkezni a differenciált foglalkozás fontosságáról sem! Ha a pedagógus igyekszik a gyerekkel személyre szabottan akár néhány percet foglalkozni minden egyes nap, észrevehető változásnak lesz tanúja: a gyerek megnyílik, elhozza valamilyen apróságát megmutatni, iskolások megkeresik a pedagógust, beszélgetést kezdeményeznek. Nélkülözhetetlen, hogy a gyerekben tudatosítsák: mi is a helyes viselkedésforma és ezt megfelelően jutalmazzák is, ezzel is segítve be- és visszailleszkedését a csoportba.  A jutalmazásról bővebben ebben a posztban lehet olvasni.

Differenciálás? Differenciálás!

Ez a poszt szervesen kapcsolódik az előző, inkluzív nevelésről szóló írásomhoz. Itt lehet elolvasni.

A differenciálás maga különböző módon kezelést jelent. Mindannyian mások vagyunk, ezért mindenkinek joga van olyan bánásmódban részesülni, amely segítségével képességei a legjobban kibontakozhatnak. Egyfajta szemléletmód is, ösztönösség a nevelő részéről, amellyel keresi azokat a pontokat, amellyel a leginkább kapcsolódhat neveltjéhez.

A differenciálás során rendkívül fontos a tudatos tervezés. A tervezés időtartama alatt a pedagógus számba veszi a gyermek képességeit és megtervezi a fejlesztés menetét. Nélkülözhetetlen, hogy a pedagógus ne aggasson címkét a gyermekre! A gyengébb teljesítményt, lassabb feladatteljesítést nem szabad negatívan minősíteni, inkább próbálja  a gyereket biztatni, hogy itt bizony még kell egy kis gyakorlás, de már jó úton haladsz! A pedagógusnak ösztönöznie kell a gyereket, dicsérettel, elismeréssel és időt kell szakítania a kommunikációra. Iskolában, óvodában nehéznek tűnik kivitelezni, de úgy vélem, mégis megoldható, mert eredményes és hosszú távon a gyermek megbízik nevelőjében. A gyerek fejlődését, igyekezetét társai előtt is el kell ismerni! Semmi sem hat jobban, mint a nyilvános dicséret! Nem szabad fukarkodni az elismeréssel. (Sokszor nem tudom hová tenni azokat az írásokat, amelyek a dicséret ellen szólnak, vagy legalábbis erősen korlátozzák azok mennyiségét. Egy óvodás, kisiskolás gyereket nem fogja motiválni, ha hátbaveregetjük elismerésünk jeleként. A dicséret tényleges teljesítményért, munkáért jár. De ha jár, akkor ne spóroljunk vele! Egy piros pont, csillag, matrica a gyermek egész napját beragyoghatja....)

Hogyan lehet differenciálni? Próbálkozhatunk változtatni az időtartamon, többletidőt biztosítani egy-egy feladatra. Változtatható a technika: ha egy gyerek a művészetek irányába mutat érdeklődést, akkor próbáljunk olyan feladatot találni, amely során megcsillanthatja ezen képességeit. A kedvenc téma akár jutalomként is szóba jöhet: a sikeres feladatteljesítés után jöhet egy kis festés, színezés. Lehet variálni az eszközökkel: ma zsírkréta, holnap festék, azután ceruza....

Akármilyen módszer mellett döntünk, nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógus elsődleges szerepe az aktiválás: ösztönözze neveltjét az önálló gondolkodásra, segítse ennek kialakulását, de csak addig, míg a gyerek igényli.

Forrás:http://docplayer.hu/2640321-A-differencialas-es-a-szemelyes-banasmod-fontossaga-az-ovodas-gyermek-eleteben.html