Az ADHD II.

A sorozat előző részében arról volt szó, melyek a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, vagyis az ADHD tünetei, ebben a posztban arról lesz szó, hogyan mutatkoznak meg jelei a napi foglalkozások során.

Az ADHD-s gyerekek legnagyobb részét az iskoláskor kezdetén diagnosztizálják. Ennek az az oka, hogy az iskolában szembesülnek először olyan kötöttségekkel, szabályokkal, amelyekkel az óvodáskorban még nem találkoztak.

Mind a túlmozgásnak, mind a szétesett figyelmi funkcióknak vannak olyan jelei, amelyek néhány alkalommal beleférnek még az elfogadott keretbe, de folyamatában nézve már túlzott, zavarja a nevelőt, a társakat és nem utolsó sorban a szülőket. Az ADHD-s gyerek mellett nagyon nehéz jó szülőnek vagy pedagógusnak lenni: ezek a gyerekek akkor "működnek" jól, ha nem engednek teret szerteágazó igényeiknek. Mindezt azonban csak úgy lehet elérni, ha a gyermek érdekében a nevelők és a szülők egyaránt rendkívül következetesek: amit egyszer nem szabad, azt később sem szabad, vagy, a feladatokat akkor is be kell fejezni, ha nem tetszik.

Az ADHD-s gyerek túlmozgásos, hiperaktív jellemzői leginkább abban nyilvánulnak meg, hogy órán egyszerűen feláll, sétálni kezd, állandóan csörög-zörög valamivel, folyton babrálja dolgait. Az impulzív viselkedés megnyilvánulásai közé soroljuk, ha mindig bekiabál, félbeszakítja a tanárt, türelmetlenkedik, nem bírja a sorban állást. A túlzott figyelmetlenség miatt nehezebben szokja meg az új helyzeteket, elveszíti a fonalat. Leginkább ahhoz hasonlítható, amikor a villanykapcsolót le-fel kapcsolják: ami a fókuszba kerül (és érdekli), az megmarad, amit nem vesz észre, az olyan, mintha nem is létezne. Általában véve, képességeik igen jók, azonban folyamatos segítséget igényelnek abban, hogy megmaradjanak az adott csapásirányon. Ez dolgozat közben is megnyilvánulhat: ezeket a gyerekeket folyamatosan figyelmeztetni kell, hogy dolgozzanak: nem a jó megoldást kell megmondani nekik, hanem segíteni őket abban, hogy megmaradjanak a feladathelyzetben. Sajnos, sok pedagógus ezt kivételezésként értékeli, holott, a közösségnek (különösen a gyerekeknek) meg lehet és meg is kell magyarázni, miért szólnak társuknak jóval gyakrabban az átlagtól. Ha a pedagógus toleráns, a közösség is jobban képes nyitni.

A sorozat harmadik részében arról lesz szó, hogyan lehet saját eszközeinkkel segíteni az ADHD-val küzdő gyermekeket, hogy jobban boldoguljanak a közösségi életben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az ADHD I.

Biztosan sokszor hallottuk már ez a kifejezést: ADHD. Annál kevesebben vannak tisztában vele, mit is jelent valójában ez a mozaikszó. Az ADHD egyszerre jelöli az aktivitás és figyelmi funkciók zavarait, az érzelmek szabályozásának nehezítettségét és a végrehajtási funkciók zavart működését.

Néhányan úgy tartják, az ADHD a modern kor eredménye, de ez nem így van. Régen, amikor a gyerekeknek kemény fizikai munkát kellett otthon végezniük, jóval többet mozoghattak, ezért az ADHD tünetei nem nyilvánultak meg ilyen kifejezetten, mint napjainkban. Sokszor nevelési hibának tartják a tünetegyüttest, de ez az elgondolás sem igaz. Lehet genetikus oka (80%) és okozhatja káros külső környezeti hatás is. Nem véletlenül a terhesség és szülés körülményeivel kezdik felvenni az anamnézist a szakemberek. Ilyen káros hatás lehet a születéskori oxigénhiány, a vákuumos szülés, a nyakra csavarosodott köldökzsinór, a dohányzás, stb. 

Az ADHD sokféle változatos tünettel jár együtt: lehet a figyelmetlenség a vezető jele, lehet, hogy a túlmozgás és lehet, hogy mindkettő egyszerre jelen van. 

A túlzott figyelmetlenség jelei a következők:

• nehezen tud egyszerre egy helyre koncentrálni
• figyelmüket a külső ingerek könnyen elvonják
• a monoton feladatokat nem végzik kitartóan
• a figyelmetlenség miatt nehezebben boldogulnak társas helyzetekben
• mivel folyamatosan kilépnek a feladathelyzetekből, ezért nehezebben sajátítanak el új ismereteket, holott értelmi képességeik átlagosak vagy átlagon felettiek
• rövid távú memóriájuk átlagon aluli, azonban hosszú távú memóriájuk brilliáns, egészen apró részletekre is kitűnően emlékeznek
• nem tudnak a feladatok között sorrendet felállítani, mindenbe csak belekapnak
• játékhelyzetben sem figyelnek, ezért társaikkal nehezebben találják meg a hangot

A túlmozgás, vagy másnéven hiperaktivitás jelei a következők:

• fokozott beszédkészség (hiszen a beszéd is egyfajta mozgás)
• nem tudnak nyugton maradni olyan helyzetben, amikor ez indokolt lenne
• főleg kisebb korban állandóan veszélyes helyzetbe keverednek akár több felnőtt felügyeletét igénylik
• a mozgásfejlődés jellemzően gyorsan zajlik, ezek a gyerekek az átlagtól hamarabb átesnek a mozgásfejlődési szakaszokon, sokszor nem is sétálnak, szinte csak rohannak

Az impulzivitás jelei:

• türelmetlenség mindenféle olyan helyzetben, ahol nem rögtön történik meg, amire várnak
• órákon bekiabálnak
• félbeszakítanak másokat (nem egyszer-kétszer, hanem mindig!)
• hamarabb mondja a választ, mint ahogy a kérdés elhangzik

A sorozat következő részében az ADHD igazolódása esetén javasolt nevelési eszközökkel foglalkozom majd.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az alak és a háttér

A gyerekek számára a valóság egy síkban történik. Bár látják, mi hol van, ennek leképezése egy rajzon hosszú fejlődést igényel. Ha a térben megtanulja, mi hol található, megismeri a viszonyszavakat és helyesen alkalmazza őket, akkor kezdenek el foglalkozni a rajzon szereplők helyével is. Megpróbálják kisebbre-nagyobbra rajzolni a közelebbi-távolabbi alakokat, felismerik, mi hol helyezkedik el. 

Problémát az jelenthet, ha a gyermek sok alak közül nem tud kiemelni egyet. Gondoljunk bele: ha nem tud a betűhalmazból kiemelni egyet, akkor az olvasás is nehezen fog menni. Nem tudja a bonyolult formákat részekre bontani, majd újra összerakni. Lefordítva, ez jelentheti akár azt is, hogy gondot okoz egy szó leírása, mert nem képes a betűket megfelelően egymáshoz kapcsolni. 

Ahhoz, hogy segíthessük a kiemelést, mindig a térből kell kiindulni. Nézzünk körül a szobában, mondjuk el, mit látunk és nevezzük meg a pontos helyét. Pl.: a váza fent van az asztalon vagy a baba a maci és a párna között van. Ha ezek jól mennek, akkor megpróbálhatunk valamit eldugni és azt keresni. Csak a pontos helymeghatározást fogadjuk el! 

A síkbeli gyakorláshoz először olyan feladatlapokat keressünk, ahol egy bizonyos tárgyat kell megtalálni. Egyszerűbb dolgokat át is rajzoltathatunk a gyerekekkel.

Ha ezek már jó mennek, akkor áttérhetünk geometriai formák keresésére. Vigyázzunk, először mindig egyfélét keressünk. A formákat minden esetben rajzoltassuk át a gyermekkel és figyeljünk a minél pontosabb vonalvezetésre. Amennyiben sikerült a formákat megtalálni, azonosítani és átrajzolni, ki is színezhetjük őket. Ebben az esetben már fel kell ismerni, hogy a formahalomban melyik forma hol helyezkedik el (pl.: a háromszög egy része a kör alatt van, akkor ott nem színezzük ki). Az alak-háttér differenciálás fejlesztése hosszadalmas, monoton feladat, de a kitartó munka mindig meghozza gyümölcsét. :)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/