A síkbeli tájékozódás fejlesztése

 A síkbeli tájékozódás fejlesztése elengedhetetlen az iskolai munka során. Ez az a terület, amely minden tanulási folyamat során előkerül: másolásnál, táblázat kitöltésénél, vonalrendszerben történő eligazodásnál...

Néhány egyszerű lépéssel segíthetjük gyermekünket ebben. Ahhoz, hogy a segítség valóban hatékony legyen, érdemes megvizsgálnunk, hogy a gyerkőc valóban biztosan ismeri-e saját testrészeit és meg tudja különböztetni a jobb és bal oldalát. Ha már itt elakadásra vagyunk figyelmesek, addig felesleges tovább haladnunk, hiszen amíg ez a terület nem zárkózik fel, addig a tájékozódás sem lesz megfelelő. 

A síkbeli tájékozódást megkönnyíti a térbeli orientáció fejlettsége: itt arra vagyunk kíváncsiak, hogy a gyerek ismeri-e pontosan a viszonyszavakat és tudja-e őket alkalmazni. 

Az alábbi ötletekkel, játékokkal segíthetjük, hogy síkbeli tájékozódás fejlődjön:

• testrészek azonosítása saját magukon és másokon
• testrészek azonosítása tükör segítségével
• robotjáték (haladj, amerre mondom)
• legózás (az építés folyamata)
• testrészeket, irányokat tanító mondókák elsajátítása
• elrejtett tárgyak keresése polcon a hely megnevezésével (pl. a traktor a maci és könyv között van; a labda az alsó polcon van, stb.)
• ugrálás nyilakon vagy talpakon az irány megnevezésével
• a környezeti jelenségek megfigyelése: mit látunk fent, mi van a talpunk alatt?

Ha a gyermek már valóban magabiztosan tájékozódik a térben és pontosan azonosítani tudja testrészeit és a jobb-bal oldalt is, akkor érdemes elkezdeni a síkbeli munkát is. A papírra bal oldalra rajzoljunk szívet, a jobb oldalra kezet. A vonalrendszerbe rajzolhatunk a sor elejére házikót lefelé vezető lépcsővel és felszálló füsttel: itt azt tudatosítjuk, hogy csak a ház vonalában írunk, csak néha megyünk a pincébe (pl. a j, f, stb. betűk írásánál), de sosem szállunk fel a füsthöz. ;) Célszerű először nagyobb méretben próbálkozni, én kottalapot szoktam használni addig, amíg a gyerekek meg nem szokják a vonalbeosztást.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Tájékozódás a síkban

 Amikor elkezdődik az iskola, a gyerekek egy sor újdonsággal találják szemben magukat. Nem csak ceruzát kell fogniuk, de azzal még el kell kezdeniük füzetbe írni. Az egyik legnagyobb kihívást a füzetben, a vonalrendszerben való tájékozódás jelenti számukra. A legtöbb esetben a gyerekek gyorsan belejönnek  és megtanulják, hová, milyen távolsággal kell írni.

Ha azonban ez a probléma huzamosabb ideig fennáll és a sorok kuszák maradnak, ha összevissza írja a gyerek a számokat, a betűket, ha jobb oldalról indítja a sorokat, érdemesebb alaposabban utánanézni, mi okozhatja a problémát.

Ahhoz, hogy a síkbeli tájékozódás zökkenőmentesen működjön, jól funkcionáló testsémára-testtudatra és téri tájékozódásra van szükség. Gondoljunk bele: a tanulási folyamatnak az az alapja, hogy megfelelően ismerjük saját testünket. Innen indul a nagymozgások fejlődése, majd az idegrendszer érésével előtérbe kerülnek a finommozgások is. A mozgásfejlődéssel párhuzamosan zajlik a tájékozódás fejlődése is: a gyerekek megtanulják, mit jelentenek a különböző viszonyszavak (ők természetesen nem így nevezik :) ), hogy honnan hová szeretnének eljutni. Az iskolába lépéskor mind a nagy-, mind a finommozgások, mind a téri tájékozódás elég fejlettek ahhoz, hogy ezeket a képességeket, készségeket átfordítsák a síkba is. A fentiek mellett érdemes megfigyelni, hogy gyerekek dominanciája kialakult-e. A bizonytalan dominancia szintén eredményezhet "szokatlan" füzetképet és írást. 

A következő bejegyzésben a síkbeli tájékozódás fejlesztéséről fogok bővebben írni.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

A téri orientációról

A téri orientáció a tájékozódás képességét foglalja magába. A gyerekeknek iskoláskorra tisztában kell lenniük a kint-bent, alatt-felett, jobbra-balra, előtt-mögött viszonyszavakkal. Ha a fejlődés elakad, akkor a gyermek testérzékelése, tájékozódási képessége bizonytalanná válik, kudarcokhoz vezethetik az iskolában. Hogyan is érhetné siker, ha keveri az irányokat? Nem találja a megfelelő feladatot, összekeveri a sorokat, nem tud viszonyítani.....emiatt nem tudja követni a többieket, lemarad és nem vagy csak nehezen tud felzárkózni. A vélemény is rögtön kész: figyelemzavar, szétszórtság, lustaság, holott olyan problémáról van szó, amelyen viszonylag könnyen és egyszerűen segíteni lehet és nem igényel különösebb energiaráfordítást sem.

A térbeli orientáció fejlesztése elképzelhetetlen a testséma fejlesztése nélkül. A gyermeknek magabiztosan ismernie kell saját testrészeit. Legkönnyebben az esti fürdés alkalmával rögzíthetjük ezeket, de itt is fontos a fokozatosság. Mosd meg a válladat, majd a könyöködet, stb. Ha ezek már jól mennek, akkor bonyolíthatjuk: jobb térd, bal könyök, hogy az oldaliságot is segítsük. Nézegethetünk olyan feladatokat, amelyek a különböző testrészeket kell bejelölni, ha ezek már hibátlanul teljesülnek, akkor lehet bonyolítani: 

-Hol a bajusz?

- Az orr és a száj között. VAGY Az orr alatt, a száj fölött. A különböző dogok egymáshoz viszonyítása az egyik legnehezebb, ennek rögzülésére sok időt kell szánni.

Olyan feladatokat is választhatunk, ahol pótolni kell különböző testrészeket, kezet, lábat vagy az arc részeit.

Ki kell hangsúlyozni, hogy az orientáció fejlesztése mindig a térben kezdődik, ezután térhetünk át a síkbeli orientációra.

A térbeli tájékozódás egyik legegyszerűbb eszköze az, ha ceruzát tartunk a fejünkhöz és kérdéseket teszünk fel:

- Hol a ceruza?

- Az arcod előtt.

- Hol a ceruza?

- Az állad alatt.

- Hol a ceruza?

- A füled mellett.

- Hol a ceruza?

- A fejed fölött.

- Hol a ceruza?

- A fejed mögött.

Ha máson már biztosan tud választ adni, adjuk saját kezébe a ceruzát és próbálja önmagához viszonyítani a tárgy helyzetét. Tegyünk tárgyakat különböző helyekre és kérdezzük meg, hol van az adott játék. Csak a pontos választ fogadjuk el!

Ha térben már kialakult az orientáció, akkor elkezdhetünk síkbeli helyzettel is foglalkozni. Rengeteg feladatlapban találhatóak tájékozódást és dominanciát segítő példák: keresd meg a jobbra néző nyilakat, rajzolj gyümölcsöt a fa alá, felhőt a fa fölé, stb.. Ponthálós feladatokkal segíthetjük a tájékozódási képesség elmélyülését, de vigyázzunk, a ponthálóban történő eligazodás azokat a gyerekeket is próbára teszi, akik nem küzdenek ilyen nehézséggel. Ne feledjük, a téri orientáció fejlesztése bár nem igényel különösebb anyagi befektetést, mégis nagy odafigyelést és kitartó teendőket igényel.

A téri tájékozódás és a dominancia szoros összefüggést mutat. Ha szeretnél még többet tudni, a dominanciáról ebben a posztban olvashatsz bővebben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

A dominanciáról

Jobbkezes vagy balkezes ez a gyerek? A szülők sokszor tanácstalanok, mert gyermekük felváltva használja mindkét kezét. A korai életkorban, 3-4 évesen teljesen normális a váltott kézhasználat. Iskoláskorra azonban ki kell alakulnia egyértelműen, melyik oldal a domináns. A kialakulatlan dominanciának számos jele van:

• a gyermek nem következetes az egyes tevékenységekben: jobb kézzel rajzol, de bal kézzel eszik.
• színezéskor jobb oldalról indul, nem tartja a balról jobbra haladási irányt.
• téri tájékozódásuk bizonytalan, nehézséget okoz nekik a jobbra-balra, fent-lent, alatt-felett viszonyszavak alkalmazása.
• ponthálóban nem tudnak tájékozódni.
• ügyetlen mozgás: nehezen utánoznak, pontatlan mozdulatok.
• testsémájuk kialakulatlan, nem vagy csak nehezen ismerik fel testrészeiket.
• karfonásnál váltja karjait.

A jobb- és baloldaliság kialakulását legjobb mindennapos tevékenységekkel fejleszteni. Megkérhetjük, hogy segítsen törölgetni, ilyenkor figyeljük meg, melyik kezét használja ügyesebben és ösztönözzük tovább erre a kézhasználatra. Segíthet teregetésben és csipeszeljen. Ha a mindennapos tevékenység nem elégséges a dominancia megfelelő erősítésében, akkor is számtalan játékos módszerrel segíthetjük az oldaliság rögzülését.

• készíthetünk sablonokat kezekről és kérjük meg, mondja el, melyik kéz melyik. Ha nehezíteni akarjuk a feladatot, lehet csak egyszínű vagy sok-sok színből elkészített kezecske. A rögzítést akkor segítjük a legjobban, ha csak két színt használunk: pirosat a balhoz és kéket a jobbhoz.
• arra a helyre, ahol a gyermek dolgozni szokott, bal oldalra ragasszunk egy piros szívet, jobb oldalra egy kék kezet. Ez a módszer nem csak az oldaliságot, hanem a balról jobbra haladási irány kialakulását.
• játszunk lufival: a gyermek elé tartunk egy léggömböt és kérjük meg, hogy azzal a kezével üssön bele, amelyikre kérjük. Először lassan, majd egyre gyorsabban mondjuk az oldalakat. Próbálhatjuk úgy is, ha egy-egy oldalt többször mondunk és hirtelen váltunk. Ez a feladat nagyon hatékonyan fejleszti a figyelmet is.
• Ugyanezt a módszert végezhetjük lábbal is. Kérjük meg a gyermeket, hogy feküdjön a hátára, majd azzal a lábával rúgjon a lufiba, amelyiket hallja.
• Mondókázzunk!

"Itt a kezem, jobb és bal,                   (felemeljük a kezeinket)

 Összeütöm, megszólal.                     (ökölbe szorítva összeütjük)

 Itt a kezem, bal és jobb                     (felemeljük kezeinket)

 Most kell vele tapsolnod!                 (ütemes taps).

• Használjunk talpsablonokat! A bal oldalit pirosból, a jobb oldalit kékből készítsük el. Rakjunk ki különböző alakzatokat és kérjük meg a gyerkőcöt, figyeljen rá, melyik lábával melyikre kell lépnie.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Nagymozgásos játékok

Ősz van, egyre többször hűvös van, szeles idő, amikor nem biztos, hogy az ovis csoportok kint játszhatnak az udvaron. Mozgásigényük viszont továbbra is van, amit célszerű valamilyen formában levezetniük. Miért vagyok lelkes híve a benti mozgásos feladatoknak? Mert

• inkább szervezett formában mozogjanak, mint egymás és az óvó nénik, dajka nénik fején táncolva.
• a közös mozgás erősíti a közösséget.
• mozgásuk ügyesedik, finomodik.
• jobban alkalmazkodnak a felnőttek utasításaihoz.
• a csoport bármelyik tagja részt vehet a foglalkozáson.
• koncentrációs képességük, figyelmük a mozgás hatására ugrásszerűen növekszik. (Jól mondják, hogy a sport önfegyelemre nevel!)
• Nem igényel nagy beruházást, inkább némi elszántságot és találékonyságot a pedagógusok részéről.
• a mozgás után könnyebben pihennek, nyugodtabban játszanak.

Az alábbiakban szeretnék néhány játékot mutatni, amely tényleg csak minimális befektetést igényel mégis jól szórakozik rajta a csoport apraja-nagyja.

Már egy korábbi posztban bemutattam a Mozgáskotta módszert. Ahhoz, hogy elkezdhessük, szükségünk lesz talpikra, melyeket filcből, kartonból vagy habszivacsból lehet elkészíteni. Az eredeti módszerhez természetesen más eszközök is társulnak, ezt a verziót a fejlesztő foglalkozások kiegészítőjeként készítettem el. Az eredeti módszerről ezen a linken lehet további információhoz jutni. Milyen játékokat lehet vele játszani?

1. Irányok gyakorlása: olyan irányba kell ugrani, amelyre a talpak mutatnak. A sorozatot visszafelé is végeztethetjük, hiszen így az irányok is fordulnak. Nagyfokú figyelmet kíván a gyermektől, különösen akkor, amikor hátraugrás közben is irányt kell változtatnia.
2. Különböző színű talpakat helyezzünk egymás mellé, majd kérjük meg a gyermeket, hogy keresztezve lépkedjen rajtuk végig. Meg fogunk lepődni, hogy akár pár sorozat után milyen magabiztosan fognak keresztbe lépkedni.

             

3. Az előző feladatot a kezecskékkel is megpróbálhatjuk elvégezni, a cél ugyanúgy a keresztező mozgások gyakorlása és elsajátítása.

4. A kisebbek is játszhatnak ugróiskolát, ezt rendszerint nagy lelkesedéssel próbálgatják. :)

5. Ha az összes talpit letesszük egymás mellé, gyakorolhatjuk a színeket. Ugorj át a pirosra, keresd meg a világoszöldet, lépj a narancssárgára!

6. Ugrókötelet fektessünk a padlóra, majd a talpakat tegyük a kötél két oldalára úgy, hogy a gyermek csak átlós ugrással tudjon előrehaladni. Ha ez jól megy, kérhetjük, hogy visszafelé is próbálkozzon az ugrásokkal.

7. A lefektetett ugrókötélen sétáljanak végig lábujjhegyen,, tyúklépésben. Ugráljanak a kötél mentén először egyik, majd másik lábukon. Kisebbeknek elég, ha végigugrálnak a kötél mentén páros lábbal.

Jó szórakozást kívánok!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.


https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Ha nehéz a számolás...

A számolás képessége nem születik velünk: az életkor előrehaladtával alakul ki. Már egészen kicsik is élvezettel mondogatják, sorolják a számokat, különösen, ha közösségben is hallják. A számolás az analógiás gondolkodáshoz kötődik, a logikai készséggel együtt fejlődik. De mi van, ha a gyerek egyáltalán nem akar számolni?

Feltűnhet a pedagógusnak, ha a gyereknek gondot okoz:

1.  a számok jelentésének megértése, 
2. ha a számképhez nem tud mennyiséget társítani, 
3. ha nem tudja megjegyezni a számok sorrendjét,
4. ha összekeveri a műveletek sorrendjét,
5. ha nem képes visszafelé számolni,
6. nem ismeri fel vagy összekeveri a műveleti jeleket,
7. nem képes értelmezni a több-kevesebb, ugyanannyi fogalmát,
8. nem figyel az utasításokra,
9. nem ismeri fel a számképet.
10. nem tudja a síkidomokat és a testeket megkülönböztetni egymástól
11. pontalakhoz nem tud mennyiséget társítani
12. gondot okoz számára a  sorrend tartása
13. nem tud csoportosítani, halmazt alkotni
14. bizonytalanul tájékozódik térben és időben

Az óvodában a számolási nehézségek jelei már jelentkezhetnek. A gondok észlelését az okozza, hogy a megfigyelt problémák nem kizárólag erre utalhatnak, hanem egyéb részképesség zavarokra is. 

Mindezek a gyanújelek indokolják azt, hogy a pedagógus és az óvodapedagógus felhívja a szülő figyelmét a problémára. Az idejében elkezdett fejlesztő, felzárkóztató foglalkozás megakadályozhatja a gyermek túlzott lemaradását és segítheti, hogy felzárkózzon kortársaihoz. A számolási készség fejlesztéséről a következő posztban fogok írni bővebben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Feladattartás és feladattudat

A feladattartás és -tudat kialakítása önmagában nem igényel teendőt. Amikor egy gyermek iskolaéretté válik, nem okoz gondot számára, hogy egy-egy feladatot elejétől kezdve a végéig elvégezzen. Egy kiscsoportos óvodás még nem tudatosan gyakorolja ezt: kizárólag a feladatban rejlő örömért csinálja és csak addig, amíg kedve van. Egy nagycsoportostól viszont elvárás már, hogy tudatosan végezze el a feladatokat. De mi történik, ha ez bizony nem jellemző a gyerekre?

Éretlen az idegrendszere annak a gyermeknek, akin az alábbi tüneteket észleli a pedagógus és a szülő:

• jó értelmi képességei ellenére alulteljesít feladathelyzetben
• nehéz számára az egyensúlyozás
• ügyetlen, finommotorikus mozgása fejletlen
• képolvasási szintje nem elégséges, tőmondatokat használ
• figyelme könnyen elterelhető a környezeti ingerekkel
• feladathelyzetből kilép vagy el sem kezdi azokat
• szorong, ijedős, nehezen barátkozik
• új helyzetekre rosszul reagál
• téri orientációja bizonytalan (keveri az előtt-mögött, alatt-felett stb. névutókat)
• dominanciája kialakulatlan (összekeveri jobb és bal kezét)
• emberrajza kezdetleges (testrészek hiányoznak)

A fentieken túl számos egyéb tünet fordulhat még elő, amely az éretlen idegrendszerre utalhat. Ha a pedagógus huzamos ideig észleli a fenti problémákat, a szülő egyetértésével a gyereket a helyi pedagógiai szakszolgálathoz irányíthatja állapotfelmérésre és a fejlesztendő területek meghatározására.

Amiben a pedagógus maga is segíteni tud, az a támogató, elfogadó hozzáállás a feladattudat és -tartás kialakítása érdekében. A feladattudat kialakítása következetes, szigorú munkát igényel. Apróbb lépésekkel kell kezdeni: 

• kérjük meg a gyereket egy-egy részlet megrajzolására a közös munkában
• adjunk gyakorlati feladatot neki (például vigye ki a tányért, papírt, szemetet, stb., majd ellenőrizzük, hogy valóban jól csinálta-e)
• jutalmazással igyekezzünk a kívánt viselkedésformát rögzíteni: ha valamit megcsinál, azt mindig kövesse dicséret, lehetőleg olyan formában, amelynek nyoma marad
• igyekezzünk időt szakítani az egyéni elfoglaltságra (ez még nagy létszám mellett is megoldható!)
• a gyereket lehetőleg minél többször hagyjuk egyedül egy feladattal néhány percre, majd ellenőrizzük munkáját
• ha azt mondja, nincs kedve csinálni, ne fogadjuk el: tűzzünk ki elé konkrét célt/időpontot, amikor a feladatot el kell végeznie. Tudatosítsuk, hogy a feladat elvégzése után lesz szabadideje. Ha az időpont eljött, ne adjunk engedményt!
• próbáljuk ki a mikrocsoportos foglalkozási formát: 2-4 gyereknek adjunk külön feladatot és annak végrehajtását ellenőrizzük
• igyekezzünk szerialitást fejlesztő feladatokat adni: vizuális ritmus ismétlése, mozgásformák gyakorlása (lép-zár-ugrás; lép-zár-fordul-hátrafelé lép-zár és újra fordul). A szerialitásról itt olvashatsz bővebben.

Ne feledjük: mindenkinek érdeke a szabálykövető, feladattudatos magatartás kialakítása. Egy szülő otthon hiába szoktatja gyermekét az önállóságra, ha az ehhez szükséges támogatást a közösségtől nem kapja meg. Természetesen ez fordítva is igaz: nem működhet a nevelői munka sem megfelelően, ha a szülő nem támogatja a közösségi munkát.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Játék kupakokkal

Kicsi, színes és könnyű...mi az? Persze, hogy a kupak! Nem csupán gyűjtögetni lehet, hanem használni is.

Nagyon egyszerű játékról van szó: szükség van hozzá 9 vagy 12 darab üres gyufásdobozra (lehet ettől több és kevesebb is), ugyanennyi - lehetőleg más-más színű - kupakra és ragasztóra. A dobozokból három egyforma nagyságú oszlopot kell építeni, majd ezeket összeragasztani. Én színes szigetelő szalagot használtam. Amikor kész volt a kis "komód", a fiókokat teleraktam a kupakokkal. A játék menete a következő volt: megmondtam, melyik fiókot kell keresni, például bal oldalon az alsót vagy középen a felsőt, stb.. Meg kellett találnia a megfelelőt és megnézni, milyen kupakot dugtunk bele. Ha megnézte, akkor mondunk újabbakat. Amikor már mindet megnézte, kérdezzük meg, hogy jól megjegyezte-e, hol melyik kupak van. 

Mit is fejleszt ez a pár perces játék? A téri orientációt, hiszen fel kell ismernie, a jobb és bal oldalt, a középső oszlopot és meg kell találnia az alsó-felső-középső fiókok közül a megfelelőt. Javítja a rövid távú memóriát és segíti a koncentrálóképességet, mert nagyon kell figyelni ahhoz, hogy a játék végén megtalálja a kért kupakot.

Játékra fel!:) Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes

Mostanában

Elég feszült nap volt a mai. Már sokszor feltűnt, hogy kb. 3-4 hetente jön pár nap, amikor a gyerek megbokrosodik, nyűgössé válik, feszült lesz....olyan, mint aki állandóan lesben áll, hogy miként védje meg magát. Bármi ellen. Ma délelőtt azon pörgött be, hogy nem akart zoknit felvenni.....és hiába mondtam, hogy nem muszáj, mert annyira nincs hűvös, de felesleges szájtépés volt....akármit próbáltam, csak üvöltött artikulátlanul, hadonászott, levágta magát az ágyra.....Ordas nagy hiszti volt. Végül otthagytam, egyszerűen nem bírtam vele lenni tovább....utána aztán lehiggadt, de megalapozta az egész napot.:( Közben azért rávettem egy kis rajzolásra....mivel már volt olyan, aki megjegyzést tett, hogy biztos én rajzolok helyette, ezért felvettem videóra....az, ha egy öt és fél éves gyerek kéri, hogy segítsek valamit meghúzni, vagy mutassam meg, mit hogy kell és utána megpróbálja egyedül, az nem nevezhető helyette rajzolásnak. Mindenesetre, a videó arra is jó volt, hogy lemérjem, mennyi ideig tart egy ilyen szeánsz (igaz, ez viszonylag egyszerű rajz volt)...és 13 perc koncentrált figyelmet sikerült felvennem.:) Nagy öröm, mert ez egy éve kb. 5 perc volt. Más feladatok esetén sajna nincs ennyi, de ami művészeti tevékenység, az mindig jobban megy. Holnap egy Ez történt velem nyáron című témára gondoltam, igaz, elég sablonos, de olvastam egy jó módszerről, ami elég érdekesnek tűnik, remélem, beválik majd. Közben rájöttem arra is, hogy ha nem célzottan kell verset mondania, hanem valami egyéb ténykedés közben, akkor gyönyörűen elmondja.....és becsületére váljon, három verset is elmondott úgy, hogy fel tudtam venni. Kb két hét múlva megyünk a gyógypedagógushoz vissza, meg akarom mutatni, mi mindenre jutottunk a nyáron. Amire viszont addig nagyon rá kellene feküdnünk, az a téri orientáció és az akusztikus figyelem fejlesztése. Csináltunk olyat például, hogy egy angyalkafigurát röptettem, míg ő háttal állt nekem: jön, repül az angyalka, rászáll .....-ra valahová. Neki pedig meg kell mondania, hová szállt, melyik testrészre és melyik oldalra. Nagyon tetszett neki.:)