Sokszor nekifutottam ennek a bejegyzésnek, hogyan is próbáljam összefogni azokat a korai jeleket, amelyek a szokásostól eltérő fejlődésről árulkodnak. Először azt szeretném tisztázni, mit jelent az átlagos, vagy tipikus fejlődés.
Az átlagnak megfelelő fejlődés sokféle lehet: mozgás szempontjából, érzelmi szempontból, neurológiai szempontból is szokták vizsgálni. Az átlagos fejlődés mindig egy adott - viszonylag tág - tartományban mozog, az ettől a tartománytól való eltérést szoktuk vizsgálni.
Mégis, a legelső dolog a szülői gyanú. Miért nem fordul meg ez a gyerek, pedig már 8 hónapos? Miért borul fel még mindig ülés közben? Miért nem szól egy kukkot sem, pedig már két éves?! Nem tud megülni egy percre sem! Folyton csak eldobálja a játékait! Sosem néz a szemembe...
Nagyon sokszor előfordul, hogy a környezet a szülői gyanút próbálja elbagatellizálni, vagy éppen a szülő törekszik kissé homokba dugott fejjel a probléma felismerésének és tudomásul vételének elodázására. Ilyenkor találkozhatunk a lusta ez a gyerek!, majd kinövi!, én sem tudtam figyelni!, én is ilyen ügyetlen voltam! - hoz hasonló megjegyzésekkel. Az átlagostól eltérő fejlődésmenet azonban csak kevés esetben változik magától. Jellemző, hogy az egyes problémákra továbbiak rakódnak, így az elmaradottság rövidesen a tágabb környezet számára is nyilvánvalóvá válik. Az első gyanújelektől számítva több év is eltelhet, mire kiderül, mi is a gyerek gondja, hogyan, milyen eszközökkel lehet segíteni rajta.
Az alábbiakban szeretném a leggyakrabban felmerülő gyanús jeleket bemutatni. Ha a szülő akár többféle gondot is azonosít, célszerű a helyi pedagógiai szakszolgálatokhoz, illetve gyógytornászhoz és házi gyermekorvoshoz fordulnia, minél hamarabb.
A mozgással kapcsolatos tünetek:
- túl későn kezdődő mozgásfejlődés
- kimaradó mozgásformák (kúszás, mászás)
- túl gyors mozgásfejlődés
- a kezek folyamatosan ökölbe szorítva vannak
- hipotón izomzat (ezt gyengeségként vesszük észre)
- fennmaradó primitív reflexek
- kitárt karokkal repülőzik hason fekve, esetleg a lábát is felemeli hozzá
- lábaival nem rugózik, ha szilárd felületet ér
- asszimetrikusan mozog
- tárgyakért nem nyúl
- nem áll fel 1 éves koráig
- nem képes nyugton maradni, rövid ideig sem
- mozgása nem nyugodt, állandóan rohan
- lábujjhegyen közlekedik
- repetitív mozgás (hintázás, repkedő kezek, különösen izgatott állapotban)
A szociális-kommunikációs területen jelentkező korai tünetek:
- nem reagál a felé hajoló felnőttre
- nem viszonozza a mosolyt (ez már néhány hét alatt jelentkezhet, az egészen piciknél)
- nagyon nehezen lehet megnyugtatni
- válogatós, csak néhány típusú ételt hajlandó fogyasztani
- nehezen lehet játékba bevonni (nem játszik utánzós játékot, nem vagy alig lehet közös tevékenységbe bevonni)
- nem figyel fel környezete érzelmi reakcióira
- nem tart szemkontaktust
- későn induló beszédfejlődés
- egyes szám 3. személyben beszél magáról
- visszhangként utánozza, amit hall, ragokat, toldalékokat téveszt
- nem beszélget másokkal, inkább saját gondolatait monologizálja
- sajátos érdeklődési kör
- beszűkült érdeklődés
- furcsa hanghordozású beszéd
- saját nevére nem figyel oda
- ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, a változásokat nehezen viseli
- nem kötik le a játékok, nem mélyed el semmilyen tevékenységben
- csak a játékok egy bizonyos részletére figyel (kerékre, apróságokra)
Ezek a tünetek korántsem teljeskörűek. A legfontosabb az, ha a szülő ezek közül többet azonosítani tud gyermeke viselkedésében, fejlődésében, akkor kövesse megérzéseit és kérjen segítséget. Próbálja egy kis távolságról szemlélni a felmerülő tüneteket és mérlegelje, mióta állnak fenn. A szülő ösztönét nem lehet becsapni, ezért ne hallgasson az elbagatellizáló "tanácsokra", megjegyzésekre. A gyerek érdeke a minél gyorsabb problémafelismerés és a célzott fejlesztés megindítása.
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.
https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/
