Játék kupakokkal

Kicsi, színes és könnyű...mi az? Persze, hogy a kupak! Nem csupán gyűjtögetni lehet, hanem használni is.

Nagyon egyszerű játékról van szó: szükség van hozzá 9 vagy 12 darab üres gyufásdobozra (lehet ettől több és kevesebb is), ugyanennyi - lehetőleg más-más színű - kupakra és ragasztóra. A dobozokból három egyforma nagyságú oszlopot kell építeni, majd ezeket összeragasztani. Én színes szigetelő szalagot használtam. Amikor kész volt a kis "komód", a fiókokat teleraktam a kupakokkal. A játék menete a következő volt: megmondtam, melyik fiókot kell keresni, például bal oldalon az alsót vagy középen a felsőt, stb.. Meg kellett találnia a megfelelőt és megnézni, milyen kupakot dugtunk bele. Ha megnézte, akkor mondunk újabbakat. Amikor már mindet megnézte, kérdezzük meg, hogy jól megjegyezte-e, hol melyik kupak van. 

Mit is fejleszt ez a pár perces játék? A téri orientációt, hiszen fel kell ismernie, a jobb és bal oldalt, a középső oszlopot és meg kell találnia az alsó-felső-középső fiókok közül a megfelelőt. Javítja a rövid távú memóriát és segíti a koncentrálóképességet, mert nagyon kell figyelni ahhoz, hogy a játék végén megtalálja a kért kupakot.

Játékra fel!:) Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes

A finommotorikus fejlesztésről

Ahhoz, hogy egy gyermek minél könnyebben megtanuljon írni, fejlett finommotoros mozgással kell rendelkeznie. A finommotorika azonban nem fejlődik a nagymozgások fejlesztése nélkül. Általánosságban véve elmondható, hogy azok az idegpályák, amelyek a aprócska, leheletfinom mozdulatokért felelnek, körülbelül a 6. életévig fejleszthetőek a leghatékonyabban. Minél fiatalabb korban célszerű "bemelegíteni" az ehhez szükséges izmokat, gyurmázással, tésztagyúrással, szabad firkálással. Ahhoz, hogy a gyerek hatékonyan lépjen az írás mezejére, meg kell tanulnia, hogyan uralja testét, hogyan mozgassa külön-külön a különböző izomcsoportokat.

Célszerű először a vállövi izomzattal kezdeni: karkörzés/vállkörzés előre, hátra, egyszerre és váltva, gyorsabban és lassabban. Közben megismerkedhet saját testrészeivel, az irányokkal, a mozgás közben mondókák segítségével figyelmét sikerül lekötni, fenntartani. Ki ne ismerné a Megy a hajó a Dunán című versikét?:) Hogy az irányokat is gyakoroljuk, kérhetjük, hogy bal kezét emelje fel, a jobbat hátra, majd fordítsa meg kezeit vagy jobb kezét oldalra tartsa, a balt fel és fordítva, stb..

Ha a vállövi mozgás megbízhatóan működik, szintet lehet lépni: a csukló elkülönült mozgatását kell elérni: kérjük meg a gyermeket, nyújtsa ki karját és próbáljon csak csuklójával körözni, egyszerre, felváltva, ugyanabba az irányba, ellentétes irányba. Közben a mozgásra rímelve mondókaként csigabigás versikéket lehet mondani. Ha mindkét mozgásformát sikerült jól begyakorolni, kérhetjük, hogy felváltva végezzen váll- és csuklómozdulatokat, esetleg tapsoljon közben egy-egy versike ütemére.

Az ujjak elkülönült működését talán a legnehezebb elérni. Első lépés, hogy a gyerek megbízhatóan tudja, melyik ujját hogyan hívják. Ezt segíthetjük mondókákkal, a Hüvelykujjam almafa a legtöbb gyerkőc nagy kedvence.:) 

Ahhoz, hogy az ujjak külön mozgását és koordinációját segítsük, végezhetünk ujjgyakorlatokat is, ezeket már a kisebbek is élvezik. Például:

"Egy csepp (egyet mutat mindkét kezével),

Két csepp (kettőt mutat mindkét kezével),

Öt csepp (ötöt mutat),

Meg tíz (már tíznél járunk, összes ujját mozgatja függőlegesen tartva),

Olvad a jégcsap,

Csepereg a víz!" (Vízszintesen tartja kezét és mozgatja ujjait vagy dobol velük az asztalon).

Segíthet az is, ha kezüket körberajzoljuk és kivágjuk kartonból. Ezután megkérjük, fektesse rá tenyerét és utánozza a mi kezünk mozgását. Mindig más-más ujjunkat emeljük fel. Nehéz feladat, már a pici sikereknek is örülni kell.

A kéz izomzatát erősíthetjük még csipeszeléssel (egy kis teregetés), krepp papírból gombóc sodrásával is. Vigyázzunk, a gombócot a hüvelyk- és a mutatóujjal kell készíteni!

Filléres játékot is játszhatunk: egy tálba vizet öntünk és  színes kupakokat teszünk bele. Kérjük meg, hogy minden kupakot más-más ujjával nyomja le a tál aljára. Próbáljuk csak ki! Szárazon könnyűnek tűnik, de vízben egészen más a helyzet. Még jobban nehezíthetjük, ha megkérjük, próbálja meg két fakanállal vagy hurkapálcával kihorgászni őket.  A játék után pedig következhet a takarítás:)

Kép forrása: Pinterest

Az egyensúlyról

Sokszor hallhattuk már, hogy a fejlesztés a mozgással kezdődik. De miért, kérdezi sok szülő, hiszen a gyerek rajzolni nem szeret. A válasz erre az, hogy a fejlesztés során azt az elvet kell szem előtt tartani, hogy a nagy felől közelítünk a kisebb mozgás felé. Már magzati korban megjelenik a mozgás aktív és passzív formában egyaránt. Aktív, amikor a baba magától mocorog és passzív, mert az anya mozgásának hatására állandó himbálózásban, ringatózásban van. Nem véletlen, hogy a síró babát a ringatással a legkönnyebb megnyugtatni. 

Az egyensúlyra ható mozgás erősen stimulálja a vesztibuláris idegrendszert. A vesztibuláris idegrendszer befolyásolja a térbeli érzékelést, a beszédfejlődést, csökkenti a túlmozgékonyságot, javítja a figyelmi funkciókat, beindítja az éréi folyamatokat. A szülőknek hagyni kell a babát minél többet szabadon mozogni, hiszen a mozgás által fejlődik izomzata, megtanulja érzékelni a mélységet és magasságot és a fejlődéssel további mozgásformák kipróbálására törekszik. Idősebb, már óvodáskorú gyerekek esetén a szülő felfigyelhet arra, hogy a gyerek:

• bizonytalan mozgású
• ügyetlen
• nem tud egy lábon ugrálni, megállni
• nehezen tanul meg hintázni, biciklizni
• könnyen éri baleset
• nem ismeri saját testét, testrészeit

Az egyensúly fejlesztése nagyon fontos a mozgásterápiák repertoárján. Egészen egyszerű dolgokra kell gondolni, amelyek egy nagy létszámú csoportban is megvalósíthatóak:

• tegyünk ugrókötelet a földre és a gyerekek sétáljanak végig rajta.
• játszunk szoborjátékot: tapsra mindenkinek meg kell dermednie abban a helyzetben, amiben éppen van.
• állítsunk fel alagutat és kérjük meg a gyerekeket, hogy mindenki kússzon át rajta előre, majd hátrafelé is.
• sétáljunk tornapadon (mindkét oldalán). Ha nehezíteni akarjuk, akkor babzsákkal a fejen kell teljesíteni a gyakorlatot. 
• ha az óvoda rendelkezik egyensúlyozó párnával, akkor azon is lehet gyakorolni az állást. Ugyanez vonatkozik a vízinudlira is.
• használjunk fitballt a foglalkozásokhoz: a gyerekek feküdjenek rá hassal és próbálják meg kinyújtani előre/oldalra mindkét kezüket (ez a foglalkozásvezetőknek is jó testedzés).:) A kisebbek üljenek rá és óvatosan gurítsuk őket előre-hátra-oldalra.
• végeztessünk gyakorlatokat babzsákkal: célbadobás, feldobás-elkapás, hempergés nyújtott vagy mellkashoz szorított karral.
• labdázzunk: feldobás és elkapás, majd ha ez jól megy, akkor kérjük meg, hogy a feldobás után tapsoljanak. Gurítsák végig a labdát egy egyenes vonalon vagy padon.
• a gyerekek körben üljenek le. Csak a lábuk segítségével próbáljanak egymásnak labdát átadni.
• vessük be a Mozgáskotta módszert a hatékonyság érdekében.
• nagyobb gyerekek esetében lehet próbálkozni a mocsárjárással: lépjenek párnára, zsámolyra. 
• biciklizzünk minél többet! Hasonlóan hasznos a roller és a futóbicikli is.

Nagyon fontos tudni, hogy a rendszeres testmozgást semmi sem pótolja! Minden óvodáskorú gyermeknek szüksége van arra, hogy megfelelő, segítő, fejlesztő mozgásban részesüljön. A mozgás ügyesedésével a finommotorikus funkciók is észrevehetően javulnak majd.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Kép forrása: bellalunatoys.com