Februárban járunk, amikor a legtöbb nagycsoportos óvodás szülei szembesülnek azzal a kérdéssel: menjen-e iskolába a gyerek vagy sem? Optimális esetben az óvodapedagógusok és a szülők véleménye egyezik, de vannak olyan esetek, amikor másként látják a gyerkőc helyzetét, képességeit.
Mi a teendő ekkor? Először is, tudnunk kell, hogy a 2019/2020-as tanévben tankötelesek azok az óvodások, akik 2013. szeptember 1. előtt betöltötték 6. évüket. Ha véleménykülönbség van a szülők és a pedagógusok között, akkor a kérdés az óvodai vezető hatáskörébe tartozik, így ezek a gyerekek egy évvel később, 7 évesen kezdhetik meg iskolai tanulmányaikat. Legkésőbb azonban valamennyi gyerek 8 éves korában meg kell kezdenie az első osztályt, erről azonban már a Szakértői Bizottságnak kell döntenie. A tanköteles gyerekeket minden év március elseje és április 30-a között be kell íratni a területileg illetékes, illetve a választott iskola első évfolyamára.
Ha a gyermek fejlettsége nehezen állapítható meg, akkor az óvoda kérheti az iskolaérettségi vizsgálatát. Legtöbben tartanak ettől a vizsgálattól, pedig nem kell tőle félni. A gyerek által elért eredmények képet adnak az aktuális fejlettségi állapotáról, azokról a képességeiről, készségeiről, amelyek szükségesek az iskolai beválás szempontjából. A felmérést a helyi Pedagógiai Szakszolgálat pedagógusai, pszichológusai végzik, a procedúra körülbelül 2 órát vesz igénybe, majd az eredményekről a helyszínen tájékoztatják a szülőt és később a részletes jegyzőkönyvet is postázzák.
Hogyan zajlik egy ilyen vizsgálat?
Az iskolaérettségi vizsgálatot mindig délelőtt tartják. Két része van: egy csoportos és egy egyéni felmérés.
A csoportos vizsgálaton a gyerekeket az iskola mintájára padokba ültetik, ahol közösen haladva kell különböző feladatokat megoldaniuk. A csoportos vizsgálat célja, hogy megállapíthassák, mennyire tud a közösséggel együtt dolgozni, követni a nevelői utasításokat, mennyire emlékeznek a hallott és látott dolgokra, képekre, hogyan reagálnak váratlan, új helyzetekre.
Az egyéni vizsgálat során azokat a képességeket mérik fel, amelyek az iskolai munka során szükségesek: grafomotoros képességeket, szám és mennyiség egyeztetést, az azonosság-különbözőség felismerését, a tájékozódási képességeket.
Mindkét vizsgálatban közös, hogy viszonylag rövid idő alatt képet alkothatnak a gyerek szociális készségeiről, koncentrációs képességeiről. A feladatok folyamatos végzése megmutatja, hogyan tűri a monotóniát, mennyire képes együttműködni a nevelőkkel és hogyan reagál, ha esetleges kudarc éri. A vizsgálaton nincs jó és rossz eredmény: vagy eléri az átlagos szintet vagy vannak olyan részterületek, ahol fejlesztésre szorul.
A magam részéről mindig javasolni szoktam az iskolaérettségi vizsgálat kérését, ha bizonytalan a szülő, mert objektív képet ad a gyermek általános képességeiről és készségeiről és az esetleges kisebb lemaradásokat is célzott foglalkozásokkal a szeptemberi iskolakezdésig le lehet küzdeni. Ha a vizsgálat olyan javaslattal zárul, hogy célszerűbb a gyermeknek még egy év óvodai nevelésben részesíteni, akkor azt érdemes megfogadni. Egy év hosszú idő a fejlődés szempontjából: inkább szánjunk rá még egy évet gyermekünk érdekében, minthogy az esetleges lemaradások miatt folyamatos sikertelenség érje.
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.
https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/
