Minden olyan munka, hivatás, amellyel emberi sorsokat irányíthatunk, feltétlenül összefügg a munkavégző erkölcsi értékeivel. A nevelésben ez fokozottan érvényesül, hiszen nem csupán az iskola-óvoda zárt világában mutatott kép alapján ítélik meg a szülők, diákok, óvodások a nevelő munkáját. A társadalom feltételezi, hogy az erkölcsi tartásnak az élet minden területén jelentkeznie kell, függetlenül attól, hogy az adott nevelő kikkel és mikor lép kapcsolatba. A pedagógiában az etika három területen jelentkezhet: a pedagógusok egymás közötti viszonylataiban, a szülőkkel, valamint a tanítványokkal való kapcsolattartásban.
Az, hogy a pedagógusmunka összefügg az egymás közötti kollegalitással, senkinek sem újdonság. A tanítás-nevelés mindig szoros együttműködés eredménye. Szükségszerű, hogy a kollégák nyíltan beszélhessenek egymással, ütköztessék véleményüket, hiszen ez vezethet a megfelelő pedagógiai irány kijelöléséhez, amely mind a gyerek, mind a nevelők érdekeit figyelembe veszi. Ha nincs meg a szabad vélemény-nyilvánítás lehetősége, a viták személyeskedésbe, torzsalkodásba fordulhatnak át.
Horváth Sándor A pedagógusmunka etikája című írásában világosan fogalmaz:
"Jobban oda kell figyelnünk önmagunkra, saját lelkünkre, belső életünkre,
mert minden – a jó is, a rossz is – belülről, a szívből jön. Ne mindig
csak mást nézzünk és kritizáljunk, hanem saját magunkat is, lehetőleg többször
tartsunk önvizsgálatot, különösen mi pedagógusok, akiknek a lelkiismeretére
van bízva több száz és több ezer gyermek formálása, nevelése, életbe indítása."
A fenti gondolatokat minden nevelésben résztvevőnek meg kell fogadnia, akármilyen korosztállyal dolgozik.
"A szülők jelentős társadalmi
pozíciója, közéleti tekintélye, értelmiségi rangja válhat másfajta, de nem kevésbé
kedvezőtlen elfogultságok szülőanyjává. Holott ebben a vonatkozásban a
pedagógusnak nincs erkölcsi joga arra, hogy ítéleteiben, értékeléseiben, bánásmódjában
másra is tekintettel legyen, mint a gyermek valóságos teljesítményeire,
fejlődésének szükségleteire."
Sajnálatos módon, vannak olyan szülők is, akik tudatosan be is vetik ezt az eszközt, felhasználják saját vagy akár házastársuk, szülőtársuk pozícióját egy-egy probléma rendezése érdekében!
Csak a pedagógus saját elfogulatlanságán, erkölcsi érzékén és szakmai munkájába vetett hitén múlik, mennyire áll ellen ezeknek a törekvéseknek! Amikor azt nézi, azt adott gyereknek, csoportnak mi az érdeke, hogyan tud mindenki számára megnyugtató megoldást találni egy-egy sérelem esetén....és itt vissza is kanyarodhatunk az önvizsgálat fontosságára.....
Forrás: http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2008/tavasz/07.pdf
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése