A diszgráfia, csakúgy, mint a diszlexia a tanulási zavarok csoportjába tartozik, jelentése írászavar.
Tünetei hasonlóak a diszlexiához, azonban a fő eltérés a kettő között az, hogy kifejezetten olvasáshoz köthető nehezítettség nem figyelhető meg. Oka elsősorban az észlelés zavara, a téri és időbeli tájékozódás fejletlensége, mozgáskoordinációs problémák, szegényes szókincs.
Legfontosabb tünetei:
- a betűk alakja állandóan változik
- lehagy szavakat, toldalékokat
- a lemaradt szavakat, toldalékokat máshol találjuk meg
- rossz helyesírás
- görcsös ceruzafogás
- hullámzó vonalvezetés
- betűtévesztések (b-d, b-p, stb.)
- hosszú és rövid magánhangzók keverése
- lassú írástempó
A diszgráfia fejlesztése sokkal nehezebb, mint a diszlexiáé. A gyermek, mivel eltérően érzékei a betűformákat, -elemeket, rengeteg kudarc éri, már az írástanulás elején. A fejlesztés elsősorban logopédus feladata, aki a foglalkozások során először betűformákat, majd szótagokat írat a gyerekkel. Erre azért van szükség, hogy az eltérő észlelésnek köszönhető hibákat tudatosítsák a tanulóban, így terelhető írása a helyes mederbe. A diszgráfia nem javul akkor, ha leültetjük másolni a gyereket, ez ugyanis nem segíti a hibák tudatosulását. A fejlesztő foglalkozások szellemileg nagyon megterhelőek, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a motiválásra. A helyesírás javítása a képességfejlesztéssel kezdődik: mondókázással, tapsolással (így javul a tagolási készség), hangkereséssel, -azonosítással, valamint a szókincs fejlesztésével (mesélés, képről beszélés, mondatalkotás meghatározott szavakkal, szókirakó, stb.).
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.
www.facebook.com/mindennapifejlesztes
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése