BTMN-es gyermekek segítése

Ha egy gyermek megkapja a BTMN minősítést, a pedagógusnak érdemes konzultálnia a szülőkkel, gyógypedagógusokkal, pszichológusokkal, hogyan próbálják meg a gyermek és a közösség érdekében minél hatékonyabban elősegíteni a viselkedés rendezését és a lemaradás csökkentését. A BTMN-ről ebben a posztban olvashatsz bővebben.

A beilleszkedési, viselkedési zavarokkal küzdő gyermekek nagy része perifériára szorul: a közösség nem nézi jó szemmel; sem a társak szülei, sem maguk a pedagógusok. A problémák állandósulnak: a pedagógusok - akár tanító, tanár vagy óvodapedagógus - nincsenek felkészülve egy problémás gyermek kezelésére, segítésére; ezért két út közül választhatnak: vagy saját maguk próbálnak megoldást találni vagy megpróbálják a többi szülő támogatásával az adott gyereket valamilyen úton-módon kizárni a közösségből. Sajnálatos módon, ez utóbbi felé szokott billenni a mérleg nyelve: a régi beidegződések működnek, ezért általában a könnyebb megoldást próbálják választani. Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a BTMN minősítés önmagában nem jelenti azt, hogy a gyereket el lehet távolítani a közösségből, különösen akkor nem, ha integráló intézményről van szó. Nagyon kevés az olyan elhivatott pedagógus, aki megpróbálja a gyermek közösségi életét valóban könnyebbé tenni; persze ennek vannak olyan feltételei is, amelyek nem állnak rendelkezésére, ez azonban egy másik poszt témája már.

Vekerdy Tamás azt írja Jól szeretni című könyvében, hogy annál a gyermeknél, akinél megállapítottak valamilyen nehézséget, hatványozottabban működnek az önbeteljesítő jóslatok. Egy ilyen gyerek mást sem hall, mint a szidást, a megszólást, a hasonlítgatást. A nevelőnek határozottnak ÉS elfogadónak kell lennie: tudomásul kell vennie, hogy Pistike sosem lesz olyan, mint Zolika, de segíthet neki egészen apró eszközökkel is, hogy közösségi életét jótékonyan befolyásolja. Mik lehetnek ezek?

Ha dühöng a gyermek, csapkod, agresszív:

• igyekezzünk nyugodtak maradni, akkor is, ha szívünk szerint kiabálnánk. A kiabálás rendszerint olaj a tűzre. Kérjük meg a gyermeket, hogy próbálja meg nekünk elmondani, mi bántja, esetleg megkérhetjük, hogy mossa meg arcát a mosdóban. A mozgás, pár perces egyedüllét máris segít a gyermeket megnyugtatni, így könnyebb megbeszélni vele, mit, hogyan kellett volna tennie. Ne feledjük, hogy a dühöngés segélykiáltás! Egy nyugodt, elfogadó, melegszívű nevelő serkenti a viselkedés rendeződését, hiszen a gyermek felismeri, ha jó szívvel közelítenek hozzá. Kezet emelni tilos a gyerekre! Egy dühöngő gyermeknek lekanyarítani egy nyugtató célzatú pofont a legrosszabb választás. Persze, van olyan, amikor elszakad a cérna a pedagógusnál is: utána viszont nem lehet és kell csodálkozni azon, ha a gyerek uram bocsá' vissza is adja! Sajnos, ilyen példát is ismerek.

Ha a gyermek nem kitartó, figyelmetlen:

• úgy adjunk utasítást, hogy kérjük meg a gyereket, nézzen a szemünkbe. Röviden, lépésről lépésre mondjuk el, mit kérünk tőle. Amennyiben kilép a feladathelyzetből, egy érintéssel térítsük vissza hozzá. A kezdetekkor ez nehéz lesz, de megéri energiát fordítani rá. Nagyon fontos, hogy ne engedjük kilépni belőle. Meg lehet próbálkozni azzal is, hogy egy skálát készítünk a gyermeknek, amelyen óra végén közösen kiszínezzük, meddig is tudott figyelni, az órán vagy a foglalkozáson aktívan részt venni. Minél többet tudunk színezni, annál hatékonyabb a munka is! Ez a gyereknek sikerélményt biztosít, motiválni fogja, hogy a legközelebb is jobban teljesítsen.

Ha a gyerek túl impulzív:

• az impulzivitás a gyakorlatban azt jelenti, hogy valaki túl hamar cselekszik, gondolkodás nélkül feláll, bekiabálja a megoldást, másokat félbeszakít, egyik feladatból kap a másikba. Mondanom sem kell, mennyire zavaró ez egy idő után: meg kell kérnünk rá, hogy várjon türelemmel. Ha tudja a választ, először mindig nyújtsa fel a kezét. Segíthet az is, hogy foglalkozás elején erre szánunk néhány percet. A sok ismétlésnek látható hatása lesz. Lesz olyan, hogy mégis bekiabál, félbeszakít másokat, de ha nem szidást kap érte (ennyit sem tudsz megjegyezni?!), a fejlődés is megindul.

Ne felejtsük el: minden gyermekhez vezet út. Elsősorban a felnőtteken múlik, megtalálják-e azt vagy sem.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még   hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/