Sokszor találkoztam már olyan kérdésekkel, amelyek az idő múlását és szerepét firtatták:
- Nem túl korai ez még?
- Nem túl késő már?
- Mikor lesz látható eredménye?
Valamennyi fejlődési fázis egy adott időtartományban kezdődik és akkor fejlődik a legintenzívebben. Jó példa erre a mozgásfejlődés: a születés után már elkezdődik és folyamatosan halad a nagymozgásoktól a finomabb manipulációk felé.
A nyelvi készségek fejlődése szintén a korai időszakban a legmeghatározóbb. Biztosan ismerjük, amikor a gyerekek szókincse szinte napról-napra bővül és egyre választékosabban fejezik ki magukat.
A születéstől kezdve a gyerekek agyában számtalan idegpálya alakul ki, amelyek a két agyfélteke közötti információáramlást biztosítják. Az életkor előrehaladtával azonban az agy egy idő után csak azokra az idegpályákra fog támaszkodni, amelyeket folyamatos inger ért, a többi "elsorvad". Az értelmi fejlődés és a mozgásfejlődés közötti kapcsolat régóta ismert: már Piaget is leírta, hogy a belső érési folyamat külső ingerekkel jelentősen befolyásolható, gyorsítható.
A fejlesztés akkor a leghatékonyabb, ha sikerül az adott időablakot "elkapni" vagy intenzív fejlesztéssel folyamatosan stimulálni az idegrendszert azért, hogy a felfedezett problémákat oldják és a fejlődést beindítsák.
Mit tehetünk? Először is, igyekezzünk aktív életvitelt biztosítani a gyerek részére. Másodszor, ha már jelentkeztek az idegrendszeri érintettség jelei, akkor próbáljunk segítséget kérni szakembertől és teljesítsük a kért utasításokat. A nem kezelt hiányosságok az iskoláskorra folyamatosan egymásra rakódnak és tanulási zavarok kialakulásához vezethetnek.
Általánosságban véve elmondható, hogy valamennyi fejlesztés kb 10 éves korig a leghatásosabb. Fejleszteni később is lehet, azonban a hatásfok és várható eredmény is csökken.
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése