Amikor elkezdődik az iskola, a gyerekek egy sor újdonsággal találják szemben magukat. Nem csak ceruzát kell fogniuk, de azzal még el kell kezdeniük füzetbe írni. Az egyik legnagyobb kihívást a füzetben, a vonalrendszerben való tájékozódás jelenti számukra. A legtöbb esetben a gyerekek gyorsan belejönnek és megtanulják, hová, milyen távolsággal kell írni.
Ha azonban ez a probléma huzamosabb ideig fennáll és a sorok kuszák maradnak, ha összevissza írja a gyerek a számokat, a betűket, ha jobb oldalról indítja a sorokat, érdemesebb alaposabban utánanézni, mi okozhatja a problémát.
Ahhoz, hogy a síkbeli tájékozódás zökkenőmentesen működjön, jól funkcionáló testsémára-testtudatra és téri tájékozódásra van szükség. Gondoljunk bele: a tanulási folyamatnak az az alapja, hogy megfelelően ismerjük saját testünket. Innen indul a nagymozgások fejlődése, majd az idegrendszer érésével előtérbe kerülnek a finommozgások is. A mozgásfejlődéssel párhuzamosan zajlik a tájékozódás fejlődése is: a gyerekek megtanulják, mit jelentenek a különböző viszonyszavak (ők természetesen nem így nevezik :) ), hogy honnan hová szeretnének eljutni. Az iskolába lépéskor mind a nagy-, mind a finommozgások, mind a téri tájékozódás elég fejlettek ahhoz, hogy ezeket a képességeket, készségeket átfordítsák a síkba is. A fentiek mellett érdemes megfigyelni, hogy gyerekek dominanciája kialakult-e. A bizonytalan dominancia szintén eredményezhet "szokatlan" füzetképet és írást.
A következő bejegyzésben a síkbeli tájékozódás fejlesztéséről fogok bővebben írni.
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése