Ha tudtam volna...

Sokszor nekifutottam ennek a bejegyzésnek, hogyan is próbáljam összefogni azokat a korai jeleket, amelyek a szokásostól eltérő fejlődésről árulkodnak. Először azt szeretném tisztázni, mit jelent az átlagos, vagy tipikus fejlődés. 

Az átlagnak megfelelő fejlődés sokféle lehet: mozgás szempontjából, érzelmi szempontból, neurológiai szempontból is szokták vizsgálni. Az átlagos fejlődés mindig egy adott - viszonylag tág - tartományban mozog, az ettől a tartománytól való eltérést szoktuk vizsgálni. 

Mégis, a legelső dolog a szülői gyanú. Miért nem fordul meg ez a gyerek, pedig már 8 hónapos? Miért borul fel még mindig ülés közben? Miért nem szól egy kukkot sem, pedig már két éves?! Nem tud megülni egy percre sem! Folyton csak eldobálja a játékait! Sosem néz a szemembe...

Nagyon sokszor előfordul, hogy a környezet a szülői gyanút próbálja elbagatellizálni, vagy éppen a szülő törekszik kissé homokba dugott fejjel a probléma felismerésének és tudomásul vételének elodázására. Ilyenkor találkozhatunk a lusta ez a gyerek!, majd kinövi!, én sem tudtam figyelni!, én is ilyen ügyetlen voltam! - hoz hasonló megjegyzésekkel. Az átlagostól eltérő fejlődésmenet azonban csak kevés esetben változik magától. Jellemző, hogy az egyes problémákra továbbiak rakódnak, így az elmaradottság rövidesen a tágabb környezet számára is nyilvánvalóvá válik. Az első gyanújelektől számítva több év is eltelhet, mire kiderül, mi is a gyerek gondja, hogyan, milyen eszközökkel lehet segíteni rajta.

Az alábbiakban szeretném a leggyakrabban felmerülő gyanús jeleket bemutatni. Ha a szülő akár többféle gondot is azonosít, célszerű a helyi pedagógiai szakszolgálatokhoz, illetve gyógytornászhoz és házi gyermekorvoshoz fordulnia, minél hamarabb.

A mozgással kapcsolatos tünetek:

• túl későn kezdődő mozgásfejlődés 
• kimaradó mozgásformák (kúszás, mászás)
• túl gyors mozgásfejlődés
• a kezek folyamatosan ökölbe szorítva vannak
• hipotón izomzat (ezt gyengeségként vesszük észre)
• fennmaradó primitív reflexek
• kitárt karokkal repülőzik hason fekve, esetleg a lábát is felemeli hozzá
• lábaival nem rugózik, ha szilárd felületet ér
• asszimetrikusan mozog
• tárgyakért nem nyúl 
• nem áll fel 1 éves koráig
• nem képes nyugton maradni, rövid ideig sem
• mozgása nem nyugodt, állandóan rohan
• lábujjhegyen közlekedik
• repetitív mozgás (hintázás, repkedő kezek, különösen izgatott állapotban)

A szociális-kommunikációs területen jelentkező korai tünetek:

• nem reagál a felé hajoló felnőttre
• nem viszonozza a mosolyt (ez már néhány hét alatt jelentkezhet, az egészen piciknél)
• nagyon nehezen lehet megnyugtatni
• válogatós, csak néhány típusú ételt hajlandó fogyasztani
• nehezen lehet játékba bevonni (nem játszik utánzós játékot, nem vagy alig lehet közös tevékenységbe bevonni)
• nem figyel fel környezete érzelmi reakcióira 
• nem tart szemkontaktust
• későn induló beszédfejlődés
• egyes szám 3. személyben beszél magáról
• visszhangként utánozza, amit hall, ragokat, toldalékokat téveszt
• nem beszélget másokkal, inkább saját gondolatait monologizálja
• sajátos érdeklődési kör
• beszűkült érdeklődés
• furcsa hanghordozású beszéd
• saját nevére nem figyel oda
• ragaszkodik a megszokott dolgokhoz, a változásokat nehezen viseli
• nem kötik le a játékok, nem mélyed el semmilyen tevékenységben
• csak a játékok egy bizonyos részletére figyel (kerékre, apróságokra)

Ezek a tünetek korántsem teljeskörűek. A legfontosabb az, ha a szülő ezek közül többet azonosítani tud gyermeke viselkedésében, fejlődésében, akkor kövesse megérzéseit és kérjen segítséget. Próbálja egy kis távolságról szemlélni a felmerülő tüneteket és mérlegelje, mióta állnak fenn. A szülő ösztönét nem lehet becsapni, ezért ne hallgasson az elbagatellizáló "tanácsokra", megjegyzésekre. A gyerek érdeke a minél gyorsabb problémafelismerés és a célzott fejlesztés megindítása.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/