A babák már életük első pillanatától kommunikálnak környezetükkel. Mozgásukkal is azt "közlik", miben szenvednek hiányt: éhesek, szomjasak, fáj a pocakjuk... Ahogy telik az idő, a mozgás egyre inkább szándékossá válik: a folyamatos mozgás egyidejűleg hat az idegrendszer számos területére: az egyensúlyra, a finommozgásokra. A finommozgások fejlődése a száj körüli izmok fejlődését is magába foglalja, azokat, amelyek a későbbi helyes artikulációért felelősek.
A nagymozgások fejlődésének elmaradása látványosabb, mint a finommozgások elmaradása. Érdemes azonban előre gondolkodni: a nagymozgások fejletlensége, egy-egy mozgásforma kimaradása (kúszás-mászás) kb. 70%-os valószínűséggel lesz hatással a beszédfejlődésre is. A mozgásfejlődési lemaradást okozhatja a lassabban érő idegrendszer.
Azoknál a gyerekeknél, akik iskolába lépés előtt állnak és valamilyen beszédfejlődési zavar figyelhető meg, az esetek túlnyomó többségében mozgásfejlődési lemaradás is fennáll.
Mit tehet a szülő ebben az esetben? A gyermek megsegítését minél hamarabb el kell kezdeni. Az idegrendszer érését elsősorban mozgással lehet elérni. A célzott mozgás jó hatással van a nagy- és finommozgások fejlődésére, ugyanakkor a beszédfejlődést logopédiai foglalkozásokkal is támogatni kell. Tévedés azt hinni, hogy egyik kiváltja a másikat! A kétirányú foglalkozás együttesen fejti ki leginkább hatását, különösen akkor, ha az otthoni gyakorlás sem marad el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése