Használati utasítás

A minap találkoztam Mártonffy András kiváló írásával. A cikk nagyon jól összefoglalja, hogyan célszerű egy-egy problémás gyerekkel bánni, mennyire fontos számukra a folyamatos szeretet és türelem.

A poszt olvasása közben jutott eszembe, milyen nehézségekkel szembesülhet - ha még nem is tudatosan - egy gyerek, ha sehol nem kapja a feltétel nélküli elfogadást és meleg légkört, amelyre vágyik. Milyen tünetek jelentkezhetnek, ha egy gyerek figyelemre áhítozik? Egy idő után elbizonytalanodik, minden egy hatalmas kérdőjellé válik körülötte. Egy talajvesztett gyerek viselkedése mindig torzul: hangoskodik, kiabál, panaszkodik, a nagyobbak hazugságokba bonyolódhatnak. Ellenkezhet, dacol az utasításokkal, nem hajlandó azt csinálni, amit a többiek. A pedagógus pedig egy ellenkező, kellemetlen magaviseletű, elviselhetetlen gyereket lát, aki megnehezíti mind a pedagógus, mind a csoport életét, aki bármikor robbanhat. Kevesen hajlandóak arra, hogy valós megoldást keressenek a problémára, ne hárítással próbálkozzanak.

Mártonffy cikke szerint a megoldás a PCIT-módszer alkalmazása. "A szeretet és a törődés viszonzása abban áll, hogy a gyerek legyőzze a viselkedészavar által diktált impulzivitást, és ő is gyakoroljon önkontrollt."  

A módszer szerint a gyerek agresszív reakciói nem kapnak visszajelzést. Meg kell értenie, hogy amíg nem tanul meg uralkodni magán, addig a család vagy a közösség nem foglalkozik vele. Minden kommunikációs helyzetben a kívánatos magatartásformát kell erősíteni ahhoz, hogy valóban mélyreható változást lehessen elérni. A jutalmazás és a motiválás nagyon fontos: minél több a pozitív megerősítés, annál látványosabb a változás. A pedagógusnak mindig szem előtt kell tartania, hogy a gyerek önmagához képest fejlődik: a jutalmazást is ennek megfelelően kell adnia. Felesleges más gyerekhez hasonlítani, hiszen senki sem egyforma. A differenciált bánásmód megvalósítása nem függ a csoport létszámától: ha a pedagógus hajlandó próbálkozni, akkor eredmény is várható. Nem megoldás az, ha a csoportvezető szabadulni igyekszik a gyerektől; az inkluzív nevelés elvei ennek gyökeresen ellentmondanak. Súlyosan etikátlan azt sugalmazni, hogy a gyereknek máshol lenne a helye, olyan helyen, ami jobban megfelel neki. Ha a pedagógus elfogadja a diákot, ha tudomásul veszi, hogy viselkedése markánsan eltér a többiekétől, vagy átmenetileg nehezebb periódusban van, már megtette az első lépést egy jobb, kiegyensúlyozottabb környezet megteremtéséért, amely mind a saját, mind a gyerek érdeke.

Forrás:http://www.martonffyandras.hu/viselkedeszavar-es-szeretet

BTMN?

Mostanában nagyon sokszor hallhatunk a címben szereplő rövidítésről, de nagyon kevesen tudják, mit is jelent valójában.

A BTMN rövidítés a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget jelölő gyűjtőfogalom. A BTMN-es gyerek értelmi képességei normál tartományba esnek, esetleg átlag alatti IQ-val rendelkeznek.

A gyermek nehézségei megfigyelhetőek tanulási és társas helyzetekben egyaránt: problémát jelent számára a feladathelyzet megtartása, a kitartás, az elmélyült és koncentrált munka elvégzése. Kibújik a feladatelvégzés alól, a számára nehézséget jelentő szituációkat igyekszik elkerülni. Tart a sikertelenségtől, ezért egy ilyen gyerek esetében a motiválás és a pozitív megerősítés valódi kihívást jelent a pedagógusok számára.Nem csak a feladatok jelentenek nehézséget: a mindennapi kommunikáció is gátolt. A gyerek félénk, kifejezetten szorongó lehet, igyekszik megőrizni saját szféráját. Nehezen viseli, ha ebbe betolakodnak, ha nagy körülötte a ricsaj, ha számára erőszakosan próbálják valamire rávenni. A pedagógusnak nem szabad feladnia a próbálkozást: a gyerek vágyódik a társaságra, szeretne a közösség részesévé válni, vágyódik az elfogadásra; a nevelőnek tudomásul kell vennie, hogy az ő esetükben ez valódi problémát jelent. A tiltakozások dühkitörésekbe is torkollhatnak, azonban szem előtt kell tartani: ezek segélykiáltások. A gyerek segítségére lehet fejlesztőpedagógus és pszichológus is. A foglalkozások célja a prevenció és a felzárkóztatás a kortársakhoz: a teendőkből az óvodapedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak is ki kell venni részüket: a gyerek fejlődése csak összehangolt munka eredményeként indulhat meg.

A BTMN-t szakértői bizottság állapítja meg, melyet évente felülvizsgálnak. Akár BTMN-es egy gyerek, akár nem, a legfontosabb a támogató környezet. Ha meleg, elfogadó, bátorító környezetben és megfelelően körülhatárolt szabályok szerint éli mindennapjait, a fejlődés is megindul.

Még egyszer a szorongásról

Ez a bejegyzés az előző folytatásának tekinthető. A múltkori posztban igyekeztem összefoglalni, mit is vehet észre egy pedagógus, ha egy gyermek szorong, azonban a szorongás nem csak a közösségi életet nehezíti meg.

Az irracionális félelmek a gyermek életének területeit súlyosan terhelik. Nehézséget okoz számára, ha a szokásostól eltérő programon kell részt vennie, ha gyors döntésre kényszerül, ha olyan feladattal találja szembe magát, amellyel még nem találkozott. A szorongó gyerek igyekszik hárítani a számára problémát jelentő szituációkat: halogatja a feladatmegoldást, próbálja a készülődés idejét minél tovább húzni, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen megtagadja a teljesítést. A folyamatos félelmek különböző testi tüneteket okoznak ( állandó hasfájás, fejfájás, a gyermek sokszor szaladgál a mosdóba, stb.); ezt nevezik szomatizálásnak; a legkevésbé az segít, ha elbagatellizáljuk a gyerek tüneteit. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy rohanni kell vele az orvoshoz; egy kis együttérzéssel, kisebbeknél egy-egy gyógypuszival gyors javulást lehet elérni. Feltűnhet továbbá, ha gyermek kelletlen, nem akar semmiben részt vállalni, ha mindenhez hosszas rábeszélés szükséges. Gondoljunk csak bele: egy nagymértékben szorongó gyermeket nem lehet csak úgy bedobni a különböző helyzetekbe, mert egyszerűen megdermed és pánikba esik. A pánik nem feltétlenül ölt látványos formát (különösen nagyobbaknál nem), de az izgalom jelei náluk is tetten érhetők. Minden esemény előtt meg kell vele beszélni (külön!), hogy mi várható. A megbeszélés természetesen nem cicerói körmondatokat jelent: néhány szóval elmondjuk neki, mi következik, esetleg egy simogatás közben a kobakra...és ha nem is látványosan, de lassan elillan a gyerkőc szorongása. Legfontosabb a nyugodtság: neki kell valaki, akire támaszkodhat, aki biztonságot sugároz felé.....és ha ez megvan, akkor az ő viselkedése is változni fog. 

Néhány gondolat a szorongásról

A gyerekek (és környezetük) életét megkeserítheti a szorongás. De mi is ez valójában?

Definíció szerint a személy által érzékelt fenyegetésre adott válaszreakció. Minden ember szorong, fél valamitől, amely normálisnak tekintendő, addig a pontig, amíg nem akadályozza az egyén életszervezését. Velejárhat a pánik is, amikor az egyén hirtelen kitöréssel próbálja a veszélyesnek érzett helyzetet megoldani.

Mikor gondolhat a szülő arra, hogy valami nincs rendben?

• Ha a gyerek nem azt nyújtja, amit képességei alapján várhatnánk. A teljesítményromlás minden területen érzékelhető, nem csupán egy-egy tárgy vagy tevékenység esetén.
• A szorongó gyerek fáradt, nyűgös. Jellemző, hogy órán egyfolytában ásítozik. Képtelen feladatait befejezni, vagy felületesen oldja meg. Ovisokra ugyanez érvényes! Nem akar beállni a többiek közé, nem vesz részt a foglalkozásokon. Inkább kifogásokat keres, retteg a kudarctól, ezért gyakran hallhatjuk tőle: nincs kedvem.
• A fáradtság oka az alvászavarokban keresendő: hogyan tudná magát egy gyermek rendesen kipihenni, ha még álmában is a szorongás oka kísérti? Nyugtalanul, felületesen alszik, felriad éjszaka, vagy órákon át heverhet álmatlanul.
• A szorongó gyerek ingerlékeny, olyan, mint a sarokba szorított állat: minden vélt vagy valós sérelemre ugrik, reakciói túlzottak, esetenként agresszívak. Az agresszió irányulhat mások ellen, de akár önmaga ellen is fordulhat. Az agresszióról ebben a posztban írtam bővebben.
• Felfigyelhet a szülő, pedagógus arra, ha a gyerek folyamatosan a mellékhelyiséget járja, ha túlzottan izzadékony, ha fájdalomra panaszkodik, látszólag ok nélkül.
• Előfordulhat, hogy a napközbeni feszültség esti/éjszakai sírás formájában tör utat magának. A gyermeket nehéz lecsillapítani, de megpróbálhatjuk ilyenkor rábírni, mondja el bánata okát. A szorongó gyerek számára minden sokszorosan esik latba: ha kiküldték a csoportszobából, ha kinevették, ha bántalmazták (fizikailag és verbálisan egyaránt lehet), ha gúnyolták, ha levegőnek nézték...Gondoljunk csak bele, mit jelenthet egy félénk, szorongó alkatú gyereknek, ha kiküldik a csoportszobából és egyedül kuksol valahol? (Sajnos, megtörtént eset). 

A szorongást a szülő, pedagógus és ha szükséges, pszichológus vagy pszichiáter segítségével kell megoldani. Hónapokig tartó folyamat, mire a gyermek megnyugszik, félelmeit sikerül elengednie vagy megtanulnia, hogyan kezelje a stresszhelyzeteket. Nem használ, ha a szülő és a pedagógus folyamatosan csügg a gyereken, hiszen minden problémától nem lehet megvédeni. Ugyanakkor, ha éreztetjük vele, hogy számíthat ránk, többször megkérdezzük, hogy érzi magát, mi történt vele, esetleg valamilyen külön megbízást adunk neki, könnyíthetünk életén legalább annyival, hogy elviselhetőbbnek érezze félelmeit. A szorongástól legkönnyebben akkor lehet megszabadulni, ha a gyerek erősségeit helyezzük előtérbe. Ha szeret rajzolni, akkor csinálja azt. Ha nagyon megy a számolás, akkor adjunk külön feladatot, azzal, hogy szeretném, ha megpróbálnád. Jó hatású a mozgás, mert oldja a stresszt, nyugtat és ellazít. A mozgásról ebben a posztban találsz összefoglalót.

A sikerektől, próbálkozásoktól épül az önbizalom és oldódik fokozatosan a szorongás.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Kép forrása:http://stresszdoki.com/

Mozgás!

A múltkori bejegyzésben írtam a Mozgáskotta módszerről. Nagyon jónak találtam és találom azóta is, bár az otthoni, egyéni fejlesztéshez az ára egy kicsit magas (nekem legalábbis).

Mindazonáltal, maga a módszer nagyon ésszerű és a gyerekek rajonganak érte....ami érthető, hiszen színes, vicces és zenéhez, mozgáshoz kötődik.

Itthon mi is kipróbáltuk a saját, kissé fapados verziónkat, most próbálom rendszerezni az eddig tapasztaltakat.

• A talpakat filcből készítettem, összesen 24 darabot. Bár én vágtam ki, a körberajzolásnál természetesen volt segítségem.:)
• Igyekeztem mindenféle feladattal kipróbáltatni a gyerekekkel: 

- séta a talpakon.

- séta énekléssel, mondókával és tapssal összekötve.

- séta színekhez kötött utasításokkal: piros talpnál guggolás, lilánál megállás, sárgánál ugrás. Mindegyiknél tapsra indulhat tovább. Először mindig egy-egy utasítást kellett két-három körben teljesíteni, majd a legvégén az összesre emlékezni és természetesen betartani.

- séta mértani formák mentén: volt téglalap, négyzet, háromszög....

- szökdelés a talpaknak megfelelően.

- ugrás a megnevezett színű talpakra, lehetőleg minél gyorsabban.

Mivel a gyerekek nagyon élvezték, ezért mindenképpen gyakran sort fogunk rá keríteni. Hogy miért volt olyan jó?

Egyrészről azért, mert mozoghattak.:)

Másrészről azért, mert nagyon sokoldalú módszerről van szó. Fejleszti a szerialitást, mozgáskoordinációt, ritmusérzéket. A figyelemre való hatása pedig lenyűgöző volt: látni a feszült, sokáig tartó összpontosítást....:)

Pár példa a feladatokból.

Figyelj már!

Ha van gyakori felszólítás, kérés (időnként sóhajtás) a világon, ez az egyszerű mondat bizonyosan benne van abban az első ötben, amit egy pedagógus használni szokott. De mi van akkor, ha a gyerek figyelme bizony alig-alig köthető le, amikor minduntalan elkalandozik, kikapcsol, ha órán, foglalkozáson egyre-másra beszél, fészkelődik, mozog?

Akár kisgyermek, akár kamasz, sokféle lehet a válasz. Mindenki életében vannak "zizegősebb" időszakok, amikor nyugtalan, feszült, nem találja a helyét. Fontos kihangsúlyozni, hogy ezek a periódusok egy idő után csendesednek. Ha viszont nem, akkor a pedagógusnak résen kell lennie: mi van, ha figyelemzavar van a háttérben? Érdemes alaposan megfigyelni a gyermek, diák magatartását.

Mennyire látjuk impulzívnak? Képes a nyugodt, magányos játékra, tevékenységre? Jellemző lehet, ha meggondolatlan megjegyzéseket tesz, ha mindenhez van hozzáfűznivalója. Ő lehet az, aki állandóan be van sózva, mindig menne, indulna valahová. Türelmetlen, nehezen várja meg, míg sorra kerül (ha megvárja egyáltalán).

Ha a másik oldal kerül előtérbe, akkor figyeljük meg, hogyan dolgozik. Mennyi ideig képes koncentrálni? Befejezi a feladatot? Képes csendben dolgozni? Előfordulhat, hogy elfelejti a feladatokat, vagy csak az utasítások egy részét teljesíti. Rendetlenség veszi körül, feledékeny, rövid távú memóriája csapnivaló. Azonban vigyázat: bár pillanatnyilag nem figyel, később viszont kiválóan emlékszik a legapróbb részletekre is.

A megfigyelés nem lehet felületes: legjobb, ha a pedagógus jegyzeteket készít benyomásairól, igyekszik rendszerezni tapasztalatait. Benyomásairól külön, négyszemközt tájékoztatnia kell a szülőt. A diszkréció fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni! Ugyanez vonatkozik a diagnózis felállítására is. Próbáljuk úgy irányítani a beszélgetés fonalát, hogy a szülő érezze: segíteni szeretnénk.

 Mindenki érdeke a segítségnyújtás, de elsősorban a gyermeké!

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

A szerialitásról

Olyan sokszor belefutunk ebbe a kifejezésbe: szerialitás. De mit is jelent valójában? Komplex fogalom, mert magába foglalja a dolgok egymáshoz való viszonyát és sorrendiségét egyaránt.

A sorrendiség azonban nem csak arra vonatkozik, amit látunk! Több típusa van:

• látási szerialitás: minden olyan sorozat, amelyet látásunkkal észlelünk, ide tartozik. Formák, színek, számok, stb. ismétlődése, melyet a gyereknek ismételnie kell. Gondot jelezhet, ha kimaradnak, felcserélődnek elemek. Természetesen, ha egyszer-egyszer fordul elő hiba, abból nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de érdemes rá nagyobb hangsúlyt fektetni, ha több alkalommal felfigyelünk rá.
• auditív szerialitás: hallott sorrend visszaadását jelenti. Lehetnek véletlenszerűen mondott szavak, számok, mondókák, stb.. Nélkülözhetetlen a beszédértéshez, később az olvasáshoz és az íráshoz.
• motoros szerialitás: mozdulatsorok felismerése és ritmikus visszaadása....nem is gondolnánk, de az olyan mindennapi cselekvés is ide tartozik, mint az öltözködés.:) Iskoláskorban ez a tanulás egyik motorja, hiszen a látott-hallott sorozatokat meg kell jegyezni, majd vissza kell adni!

A szeralitás nagyon jól fejleszthető. Ritmikus mondókákkal, melyeket mozdulatsorokkal kötünk össze (gondoljunk csak az A part alatt c. dalra), vagy ha színes szigetelőszalagot ragasztunk a földre és kérjük a gyerekeket bizonyos mozgásfajtákra. Óvodában akár a Mozgáskotta módszer is beilleszthető a foglalkozások közé. A szükséges talpakat akár a nagycsoportos gyerekek is készíthetik kartonból. Az elkészült tappancsok jelzéseinek megfelelően mozognak. Később beiktathatóak olyan elemek, amikor bizonyos színt látva meg kell állni, vagy át kell ugrani, stb.. Mindezekkel nagyszerűen fejleszthető a figyelem, az észlelés, ügyesebbé válik a mozgás....kell ennél több?:)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/