A kezdetek....

Amikor kiderült, hogy a kisfiam figyelmével, koncentrálóképességével gondok vannak, sok minden helyre került. Diagnózis ugyan nincs, de az ADHD szinte összes tünetét produkálja....vagyis, inkább a figyelemzavarét, a hiperaktivitás és az impulzivitás nem jellemző. Beleástam magam a témába, órákat töltöttem különböző honlapok böngészésével. Elmentem a helyi nevelési tanácsadóba, mert úgy éreztem, ehhez egyedül én kevés vagyok....így kezdődött. Mivel a gyerkőcnek nagyon gyenge a tartós figyelme, ezért a feladatok többségét nem érti meg és mivel nem érti, ezért nem is tudja teljesíteni. A folyamatos rossz teljesítményből pedig egyenesen következik az egyre erősödő szorongás....Megvettem egy könyvet, az a címe, hogy Játékos nevelés (Lawrence J. Cohen), ebben találtam pár sort, ami megragadott: "Amikor pedig egy gyermek félénk, arra van szüksége, hogy szintén a játékon keresztül kicsalogassuk a csigaházából. Lehet, hogy néhányszor le kell vele csúsznunk a csúszdán, mielőtt egyedül is meg merné próbálni, mert a jól ismert 'dobjuk be a mély vízbe' módszer nem válik be, de az sem szolgálja igényeit, ha hagyjuk, hogy minden félelmetes helyzetben behúzódjon a sarokba.....A megszabadulás egyik legjobb módja a művészi kifejezés, legyen az éneklés, festés, tánc, rajzolás, írás....Vannak, akik a gyermekeket a széltől is óvnák, s ez nem szerencsés. Inkább fel kell vérteznünk őket azzal az erővel, önbizalommal, ügyességgel, mely lehetővé teszi, hogy túltegyék magukat félelmeiken...." Így fordultam a különböző kreatív tevékenységek felé. Bármilyen alkotótevékenység segíti a koncentráció elmélyítését, a finommotorikát....és közben megnyílik, jobban elmeséli a vele történteket.

Az első hetek alkotásai kínkeservesen születtek meg. Olyan renyhe volt a kéztartása, hogy a ceruza folyton kiesett a kezéből. Képtelen volt megtartani pár perctől tovább. A gyógypedagógus javaslatára igyekeztem mindenbe bevonni....tésztagyúrás, szaggatás, ruhacsipeszelés, zoknipárosítás....pár hét múlva szemmel látható volt a fejlődés.