Az előző posztban már írtam a szenzoros integrációs zavarról. A szenzoros érzékenység jól fejleszthető, de a tünetek részben megmaradnak. A terápia során az idegrendszer ingerlésével és ezáltal érlelésével a gyerek képessé válik a számára zavaró tényezőkön könnyebben "túljutni" és kevésbé érzékenyen fog azokra reagálni. Maga a szenzoros érzékenység általában más zavarhoz társul: figyelemzavaros hiperaktivitáshoz, autizmushoz, tanulási zavarokhoz és beszédfejlődési zavarokhoz.
A szenzoros integrációs terápia alapjait Jean Ayres fektette le. A módszer lényege, hogy a különböző érzékszerveket, amelyeken keresztül a ingereket veszünk fel a külvilágból, egységes rendszerbe szervezi. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy a gyereket lehetőleg szabad játékon keresztül minél több inger érje, ezért pozitív élmények közben lassan megtanulja, hogyan küzdjön meg a számára nehezebb helyzetekkel.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy támogatni kell a gyerek mozgását elsősorban az egyensúlyt próbára tevő szituációkban:
- hintázzon plédben, függőágyban vagy csak egyszerűen hintán
- használjon ugrilabdát
- ugráljon trambulinon
- egyensúlyozzon pallón, másszon fára,
- ha van lehetőség, akkor lovagoljon.
Meg kell ismertetni minél többféle anyaggal, ezért
- fessen az ujjával
- gyurmázzon, gyúrja a tésztát
- tépjen papírt
- homokozzon
- válogasson különböző terményeket (borsót, sárgaborsót, babot)
- járjon különböző felületeken mezítláb: pléden, padlón, nyáron fűben, homokon.
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.
https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése