Keresés ebben a blogban

2020. október 23., péntek

A szenzoros érzékenységről

Az előző posztban már írtam a szenzoros integrációs zavarról. A szenzoros érzékenység jól fejleszthető, de a tünetek részben megmaradnak. A terápia során az idegrendszer ingerlésével és ezáltal érlelésével a gyerek képessé válik a számára zavaró tényezőkön könnyebben "túljutni" és kevésbé érzékenyen fog azokra reagálni. Maga a szenzoros érzékenység általában más zavarhoz társul: figyelemzavaros hiperaktivitáshoz, autizmushoz, tanulási zavarokhoz és beszédfejlődési zavarokhoz.

A szenzoros integrációs terápia alapjait Jean Ayres fektette le. A módszer lényege, hogy a különböző érzékszerveket, amelyeken keresztül a ingereket veszünk fel a külvilágból, egységes rendszerbe szervezi. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy a gyereket lehetőleg szabad játékon keresztül minél több inger érje, ezért pozitív élmények közben lassan megtanulja, hogyan küzdjön meg a számára nehezebb helyzetekkel. 

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy támogatni kell a gyerek mozgását elsősorban az egyensúlyt próbára tevő szituációkban:
  • hintázzon plédben, függőágyban vagy csak egyszerűen hintán
  • használjon ugrilabdát
  • ugráljon trambulinon
  • egyensúlyozzon pallón, másszon fára,
  • ha van lehetőség, akkor lovagoljon.

Meg kell ismertetni minél többféle anyaggal, ezért
  • fessen az ujjával
  • gyurmázzon, gyúrja a tésztát
  • tépjen papírt
  • homokozzon
  • válogasson különböző terményeket (borsót, sárgaborsót, babot)
  • járjon különböző felületeken mezítláb: pléden, padlón, nyáron fűben, homokon.
 Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése