Az utóbbi időben egyre többször hallhatjuk ezt a kifejezést: szenzoros érzékenység. Sokszor nem tudják a szülők hová tenni, ha gyermekük feltűnően reagál egy-egy ingerre: ordít a porszívótól, befogja a fülét, ha szól a rádió, gyűlöli a címkéket a ruhában...és még hosszan lehetne sorolni a példákat. A túlzott reakciók pedig menetrendszerűen kényelmetlen helyzetet teremtenek: a szülő nem érti, gyermeke miért viselkedik úgy, ahogy és a gyerek sem érti, miért nem kap segítséget.
A tünetek hátterében az idegrendszer eltérő működése áll: az agy feladata, hogy a környezetből érkező információkat észlelje, megfelelően feldolgozza és rendszerezze, majd a megfelelő választ aktiválja.Ha ezek közül bármelyik részben zavar támad, az a többi egység működésére is hatással lesz.
A szenzoros érzékenység változatos tünetekkel járhat: megmutatkozhat a mozgásban, ha
- a gyerek ügyetlen, finommotorikája fejletlen
- állandóan baleset éri
- nehéz számára a mozgás összerendezése
- kerüli a hintázást, mászókázást
- kifejezetten fél a magasságtól
- gondot jelent a cipőfűző bekötése
- a tisztálkodás nehezen megy egyedül
- a szobatisztaság nem alakul ki óvodáskor végéig
- nem tud fogat mosni
- a figyelem nem megfelelően működik, nem alakul ki a szándékos figyelem
- a viselkedés impulzív marad
- szókincse fejletlen, amihez később gyakran társul beszédértési zavar
- nem kedveli a számára szokatlan helyzeteket: új ruha, más ebéd
- kerüli a hangos zajokat: háztartási gépek, hangszerek, rádió hangját kifejezetten nehezen viseli
- gyűlöli a ruhák tartozékait: a címke, a gombok, a cipzár mind zavaróan hat rá
- nem szeret semmit, amitől egy kicsit is koszosabb lesz: a homokozás, sarazás, festés, stb. mind olyan tevékenység, amelyet igyekszik elkerülni.
Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése