Iskola?! Érett?!

Februárban járunk, amikor a legtöbb nagycsoportos óvodás szülei szembesülnek azzal a kérdéssel: menjen-e iskolába a gyerek vagy sem? Optimális esetben az óvodapedagógusok és a szülők véleménye egyezik, de vannak olyan esetek, amikor másként látják a gyerkőc helyzetét, képességeit.

Mi a teendő ekkor? Először is, tudnunk kell, hogy a 2019/2020-as tanévben tankötelesek azok az óvodások, akik 2013. szeptember 1. előtt betöltötték 6. évüket. Ha  véleménykülönbség van a szülők és a pedagógusok között, akkor a kérdés az óvodai vezető hatáskörébe tartozik, így ezek a gyerekek egy évvel később, 7 évesen kezdhetik meg iskolai tanulmányaikat. Legkésőbb azonban valamennyi gyerek 8 éves korában meg kell kezdenie az első osztályt, erről azonban már a Szakértői Bizottságnak kell döntenie. A tanköteles gyerekeket minden év március elseje és április 30-a között be kell íratni a területileg illetékes, illetve a választott iskola első évfolyamára.

Ha a gyermek fejlettsége nehezen állapítható meg, akkor az óvoda kérheti az iskolaérettségi vizsgálatát. Legtöbben tartanak ettől a vizsgálattól, pedig nem kell tőle félni. A gyerek által elért eredmények képet adnak az aktuális fejlettségi állapotáról, azokról a képességeiről, készségeiről, amelyek szükségesek az iskolai beválás szempontjából. A felmérést a helyi Pedagógiai Szakszolgálat pedagógusai, pszichológusai végzik, a procedúra körülbelül 2 órát vesz igénybe, majd az eredményekről a helyszínen tájékoztatják a szülőt és később a részletes jegyzőkönyvet is postázzák.

Hogyan zajlik egy ilyen vizsgálat?

Az iskolaérettségi vizsgálatot mindig délelőtt tartják. Két része van: egy csoportos és egy egyéni felmérés.

A csoportos vizsgálaton a gyerekeket az iskola mintájára padokba ültetik, ahol közösen haladva kell különböző feladatokat megoldaniuk. A csoportos vizsgálat célja, hogy megállapíthassák, mennyire tud a közösséggel együtt dolgozni, követni a nevelői utasításokat, mennyire emlékeznek a hallott és látott dolgokra, képekre, hogyan reagálnak váratlan, új helyzetekre.

Az egyéni vizsgálat során azokat a képességeket mérik fel, amelyek az iskolai munka során szükségesek: grafomotoros képességeket, szám és mennyiség egyeztetést, az azonosság-különbözőség felismerését, a tájékozódási képességeket. 

Mindkét vizsgálatban közös, hogy viszonylag rövid idő alatt képet alkothatnak a gyerek szociális készségeiről, koncentrációs képességeiről. A feladatok folyamatos végzése megmutatja, hogyan tűri a monotóniát, mennyire képes együttműködni a nevelőkkel és hogyan reagál, ha esetleges kudarc éri. A vizsgálaton nincs jó és rossz eredmény: vagy eléri az átlagos szintet vagy vannak olyan részterületek, ahol fejlesztésre szorul.

A magam részéről mindig javasolni szoktam az iskolaérettségi vizsgálat kérését, ha bizonytalan a szülő, mert objektív képet ad a gyermek általános képességeiről és készségeiről és az esetleges kisebb lemaradásokat is célzott foglalkozásokkal a szeptemberi iskolakezdésig le lehet küzdeni. Ha a vizsgálat olyan javaslattal zárul, hogy célszerűbb a gyermeknek még egy év óvodai nevelésben részesíteni, akkor azt érdemes megfogadni. Egy év hosszú idő a fejlődés szempontjából: inkább szánjunk rá még egy évet gyermekünk érdekében, minthogy az esetleges lemaradások miatt folyamatos sikertelenség érje. 

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Karácsonyi hangolódás

Ebben a posztban egy nagyon egyszerű karácsonyi díszt szeretnék mutatni. Minden korosztály részt vehet az elkészítésében. Nem kell hozzá más, mint színes karton, olló és ragasztó.

A kartonból vágjunk kisebb-nagyobb gömbformákat, majd ragasszuk fel rá a kartonok maradékából kivágott formákat. Ez lehet kör, négyzet, háromszög vagy egyszerűen csak  néhány csík. 

Miért jó játék? Mert a vágás kiválóan fejleszti a szem-kéz koordinációt és a finommotorikus készségeket és segíti a feladattartás kialakulását.

Ha tetszett ez a bejegyzés ész szívesen olvasnál hasonló témákról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat!

www.facebook.com/mindennapifejlesztes

Az irányított rajzolás

Talán néhányan ismerik az irányított rajzolás kifejezést. Angolul directed drawing-nak nevezik és jellemzően a kisebb korosztály alkotókészségét lehet viszonylag könnyen és egyszerűen fejleszteni vele.

Lényege, hogy a gyerekeknek egy könnyebb feladatot kell elkészítenie a pedagógus instrukciói alapján. A munka mindenkinek sikeres, mert a rajz valamennyi esetben elkészül. Hálás feladat, egyaránt sikerélményt jelent a pedagógusnak és a gyerekeknek egyaránt. Hogy miért jó? Mert:

• könnyű nagyobb létszámú csoporttal is elvégeztetni
• egészen kicsik is részt vehetnek a munkában
• az esetleges lemaradásokat is könnyebb észrevenni (pl., ha egy gyerek nem ismeri fel a formákat.)
• még azokat a gyerekeket is könnyebb bevonni a munkába, akik inkább távol maradnak a rajzolós, festős feladatoktól
• mindenféle méretben elkészíthető
• motiválja a gyerekeket a további munkára.

Ezeket a rajzokat egy négyéves és egy hétéves gyerkőc készítette, ugyanabban az időben. Bár a vonalvezetés természetesen más, hiszen egy iskolás már jóval fejlettebb finommotorikus készségekkel rendelkezik, mégis látható, hogy mindkét gyermek sikeresen teljesítette a feladatot. A fiatalabb gyerkőc számára a színezés valamivel tovább tartott, azonban nagyon örült és motiválta, hogy ő is képes ugyanazt megrajzolni, mint idősebb társa. Az irányított rajzolás sokféle lehetőséget kínál, de nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy mindig egyszerű alakot kell választanunk annak érdekében, hogy a sikerélmény a csoport valamennyi tagja számára biztosított legyen. Ilyen lehet a rénszarvas, fenyő, gyertya, koszorú, virágcsokor, macifej, stb. :)

Jó munkát, örömteli alkotást kívánok mindenkinek! :)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

www.facebook.com/mindennapifejlesztes

Téli kép

Ebben a bejegyzésben egy nagyon gyors  és látványos ötletet szeretnék bemutatni. Minden korosztálynak sikerélményt biztosít, akár 3, akár 7 éves gyermekről legyen szó.

Nem kell hozzá egyéb, mint vattakorongok, olló, ragasztó, színes karton és régi függönydarabok. A függönyt helyettesíthetjük tortacsipkével is.

A vattakorongokat kettévágjuk és felragasztjuk a lap aljára. A kartonból elkészítjük a fák törzsét és ezt is felragasztjuk. A függönyből háromszögeket vágjunk ki és a fatörzsekre ragasztjuk. Tortacsipkéből készíthetünk hópelyheket is a minél teljesebb hangulatért. :)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

www.facebook.com/mindennapifejlesztes

A diszgráfia

A diszgráfia, csakúgy, mint a diszlexia a tanulási zavarok csoportjába tartozik, jelentése írászavar.

Tünetei hasonlóak a diszlexiához, azonban a fő eltérés a kettő között az, hogy kifejezetten olvasáshoz köthető nehezítettség nem figyelhető meg. Oka elsősorban az észlelés zavara, a téri és időbeli tájékozódás fejletlensége, mozgáskoordinációs problémák, szegényes szókincs.

Legfontosabb tünetei: 

• a betűk alakja állandóan változik
• lehagy szavakat, toldalékokat
• a lemaradt szavakat, toldalékokat máshol találjuk meg
• rossz helyesírás
• görcsös ceruzafogás
• hullámzó vonalvezetés
• betűtévesztések (b-d, b-p, stb.)
• hosszú és rövid magánhangzók keverése
• lassú írástempó

A diszgráfia fejlesztése sokkal nehezebb, mint a diszlexiáé. A gyermek, mivel eltérően érzékei a betűformákat, -elemeket, rengeteg kudarc éri, már az írástanulás elején. A fejlesztés elsősorban logopédus feladata, aki a foglalkozások során először betűformákat, majd szótagokat írat a gyerekkel. Erre azért van szükség, hogy az eltérő észlelésnek köszönhető hibákat tudatosítsák a tanulóban, így terelhető írása a helyes mederbe. A diszgráfia nem javul akkor, ha leültetjük másolni a gyereket, ez ugyanis nem segíti a hibák tudatosulását. A fejlesztő foglalkozások szellemileg nagyon megterhelőek, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a motiválásra. A helyesírás javítása a képességfejlesztéssel kezdődik: mondókázással, tapsolással (így javul a tagolási készség), hangkereséssel, -azonosítással, valamint a szókincs fejlesztésével (mesélés, képről beszélés, mondatalkotás meghatározott szavakkal, szókirakó, stb.). 

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonlókról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

www.facebook.com/mindennapifejlesztes

A diszlexiáról

Bizonyosan sokszor találkoztunk már ezzel a kifejezéssel: diszlexia. Sokan azonban úgy gondolják, egyenlő a lassú, nehézkes olvasással, ám a valóságban a diszlexia ennél jóval összetettebb. 

Diszlexiának azt a tanulási zavart nevezzük, amikor az átlagosan intelligens gyerek számára nehézséget okoz az olvasás ÉS a helyesírás elsajátítása. 

A diszlexia legjellemzőbb tünetei a következők:

• betűk felcserélése, sorozatos tévesztése (b-d, b-p)
• szavak összeolvasztása, szótagok áthelyezése
• rövidítés, vagy új szótag betoldása
• hibás elválasztások
• szótaghatár nem érzékelése
• a külalak "csúnyasága" (nem a vonalra ír, nehezen olvasható íráskép, változó betűformák)
• fáradékonyság, alacsonyabb koncentrációs képesség

Mindezek a tünetek az iskoláskorban mutatkoznak meg, azonban már az óvodában találkozhatunk olyan jelekkel, amelyek prognosztizálják a későbbi olvasási-írási nehézségeket. A diszlexia korai jelei számos más problémára is utalhatnak, ezért az iskolakezdés megkönnyítése érdekében javasolt az alábbi részterületek fejlesztése, ha felfigyelünk az alábbi funkciók rendezetlen működésére:

• fejletlen ritmusérzék
• testrészeit nem ismeri megfelelően
• ügyetlen mozgás
• visszahúzódó magatartás
• az átlagtól elmaradó szókincs
• nehezen tanul verset, mondókát
• nem szeret rajzolni
• viszonyszavak nem ismerete (előtt-mögött, stb.)
• rosszul tájékozódik síkban és térben

Ha ezeket a tüneteket észleljük, érdemes fejlesztőpedagógushoz fordulni, aki felméri a gyermek képességeit és segíti a felzárkózásban. Az esetek többségében nem diszlexia áll a háttérben (a gyerekek 7-10%-a valódi diszlexiás), ezért a korai intervenció elősegíti az iskolai munkához szükséges készségek, képességek stabilizálását és fejlődését. 

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Az ADHD III.

Az ADHD-ról szóló sorozatunk utolsó részében arról olvashattok, milyen eszközökkel lehet megkönnyíteni mind a szülők, mind a pedagógusok és legfontosabbként az érintett gyerekek közösségbe illeszkedését.

Prognózis szempontjából minél hamarabb diagnosztizálják az ADHD-t, annál könnyebb segítséget nyújtani a gyermeknek és környezetének. A figyelemzavaros-hiperaktív gyermekek kezelésének kulcsa a szülők oktatása, felvilágosítása. Ha a szülő megtanulja, hogyan bánjon gyermekével, akkor áttételesen, a gyermek is megtanulja a szülőtől, mire is van szüksége. Például: az ADHD-s gyerekek anyagcseréje gyorsabb, mint a többieké. Ha vércukorszintjük leesik, változatos tüneteket produkálhatnak: lehetnek álmosak, teljesen szétesettek, de akár olyannyira ingerültté is válhatnak, hogy alig lehet megfékezni őket. Ha a szülő felismeri ezeket a jeleket és igyekszik ezt gyermekének is megtanítani, akkor megelőzhetőek a kellemetlenségek is.

Az ADHD-s gyermekek esetében kiemelt figyelmet kell fordítani a dicséretre és biztatásra: ez nem azt jelenti, hogy állandóan ajnározni kell, hanem azt, hogy egy félmondattal észre kell venni, ha valamit jól, a szabályoknak megfelelően csinál. Nekik ez nagy pluszt jelent, hiszen nehezített pályán mozognak. Kissé költőien megfogalmazva, az ADHD folyamatos küzdelem a test és az agy között: tudom, hogy nem lenne szabad mozognom, de egyszerűen muszáj. Sokat segít, ha látja is a dicséret nyomát (piros pont, füzet napi értékeléssel, figyelem-mérő, stb.). Minden esetben törekedni kell az objektív bánásmódra, akkor is, ha a gyerek viselkedése kiborító, a jót még ilyenkor is észre kell venni! Vannak olyan időszakok, amikor a figyelemzavaros gyerekek jól funkcionálnak, ilyenkor több sikerrel követik a szabályokat, oldják meg a feladatokat, azonban a fokozott figyelem rendkívül kimerítő számukra, így a "jó" időszakot törvényszerűen hullámvölgy követi.

Nem használ a tiltás és büntetés. A negatív szankciók egy idő után visszájukra fordulnak: a gyerekből csak dacos, opponáló magatartást vált ki, semmit nem akar csinálni és elkönyveli magában, hogy ő ezt a feladatot úgysem tudja megcsinálni.

 Az iskolai, óvodai beválást könnyíti, ha a gyerek rövid, egyértelmű utasítást kap: ne cicerói körmondatokat használjunk, hanem minél rövidebben és egyértelműen fogalmazzunk.  Minden olyan helyzetben jobban teljesítenek, ahol van szemkontaktus, ezért törekedjünk rá. Ha nagy létszámú csoport előtt kérünk valamit, utána kérdezzük meg tőle külön (ÉS HALKAN!), hogy érti-e a feladatot, ha szükséges ismételjük meg az instrukciókat. A rutint igénylő feladatokat nehezebben sajátítják el, mint mások, akár több hét különbség is lehet egy átlagos és egy ADHD-s gyerek között, mire megtanul egy-egy új szabályt. Ennek az az oka, hogy figyelmük folyamatosan hullámzik, ezért a tevékenységek mindig új információkat jelentenek számukra. Sokat segít, ha megtanítjuk a listázásra a gyermekeket: így nyomon tudja követni, melyik feladatot oldotta már és melyik van még hátra.

Az ADHD-s gyerek helye elől van az osztályban, így könnyebb visszatéríteni a feladatokhoz. Óvodában hatékonyabb a kiscsoportos tevékenység. A fenti tippek olyan gyermekek esetében is beválnak, akik nem szenvednek ADHD-ban. Minden figyelemzavaros-hiperaktív gyermeknek fontos a megfelelő mennyiségű alvás, a rendszeres étkezés és a mozgás. Az ADHD-s gyerekek számára a napi háromszori félóráig tartó mozgás az ideális, de ez a jelenlegi oktatási rendszerben kivitelezhetetlen, ezért a napi testnevelés óra és az iskolán kívüli testmozgás is bizonyítottan jó hatású.

Előfordulhat azonban, hogy a legjobb szándék és igyekezet ellenére, a problémák ugyanolyan súlyosak maradnak. A nagy létszámú osztályokban, csoportokban a figyelemzavaros gyerekek halmozottan nehezített pályán mozognak: 
- próbálnak megfelelni és figyelni a feladatokra
- ellen kell állniuk saját késztetéseiknek
- próbálnak barátkozni, de társaikkal szemben minduntalan elveszítik a fonalat
- szoronganak, mert legjobb igyekezetük ellenére sem tudnak úgy teljesíteni, ahogy elvárják tőlük
- a szorongás miatt még kevésbé tudnak figyelni....és máris egy ördögi körben találják magukat.

Ha semmilyen más módszer nem segít lényeges mértékben és a gyermek teljesítménye folyamatosan elmarad a tőle elvárhatótól, fontolóra kell venni a gyógyszeres segítséget is. Az ADHD kezelésére alkalmazott gyógyszerek úgy hatnak, hogy az agy figyelmi funkcióit serkentik. Paradox módon, amely más gyermeknél felpörgést váltana ki, az ő esetükben a figyelem növekedésével a viselkedés rendeződését segíti elő. Sok szülő tart a gyógyszeres kezeléstől, de a megfelelően adagolt és szabályozott mennyiség miatt a várható előnyök és a javuló életminőség felülírják ezt. Egészen más helyzetbe kerülnek azok a gyerekek, akik kapnak gyógyszeres megsegítést, mint azok, akik nem. A kamaszkor közepére, végére, a kezeletlen gyerekek 60-80%-nál alakul ki valamilyen másodlagos pszichológiai kórkép: szorongás, depresszió, stb. 

Összességében azonban, bár az ADHD nehezítheti gyermekünk életét, vannak olyan területei, ahol a természet kompenzálja a hiányosságokat:
- mindenre, mindenhol tudnak figyelni
- brilliáns hosszú távú memória, amely a legapróbb részletekre is vonatkozik
- kíváncsiság újdonságokra
- érzékenység mások problémái iránt

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még  hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/