A szerialitásról

Olyan sokszor belefutunk ebbe a kifejezésbe: szerialitás. De mit is jelent valójában? Komplex fogalom, mert magába foglalja a dolgok egymáshoz való viszonyát és sorrendiségét egyaránt.

A sorrendiség azonban nem csak arra vonatkozik, amit látunk! Több típusa van:

• látási szerialitás: minden olyan sorozat, amelyet látásunkkal észlelünk, ide tartozik. Formák, színek, számok, stb. ismétlődése, melyet a gyereknek ismételnie kell. Gondot jelezhet, ha kimaradnak, felcserélődnek elemek. Természetesen, ha egyszer-egyszer fordul elő hiba, abból nem kell messzemenő következtetéseket levonni, de érdemes rá nagyobb hangsúlyt fektetni, ha több alkalommal felfigyelünk rá.
• auditív szerialitás: hallott sorrend visszaadását jelenti. Lehetnek véletlenszerűen mondott szavak, számok, mondókák, stb.. Nélkülözhetetlen a beszédértéshez, később az olvasáshoz és az íráshoz.
• motoros szerialitás: mozdulatsorok felismerése és ritmikus visszaadása....nem is gondolnánk, de az olyan mindennapi cselekvés is ide tartozik, mint az öltözködés.:) Iskoláskorban ez a tanulás egyik motorja, hiszen a látott-hallott sorozatokat meg kell jegyezni, majd vissza kell adni!

A szeralitás nagyon jól fejleszthető. Ritmikus mondókákkal, melyeket mozdulatsorokkal kötünk össze (gondoljunk csak az A part alatt c. dalra), vagy ha színes szigetelőszalagot ragasztunk a földre és kérjük a gyerekeket bizonyos mozgásfajtákra. Óvodában akár a Mozgáskotta módszer is beilleszthető a foglalkozások közé. A szükséges talpakat akár a nagycsoportos gyerekek is készíthetik kartonból. Az elkészült tappancsok jelzéseinek megfelelően mozognak. Később beiktathatóak olyan elemek, amikor bizonyos színt látva meg kell állni, vagy át kell ugrani, stb.. Mindezekkel nagyszerűen fejleszthető a figyelem, az észlelés, ügyesebbé válik a mozgás....kell ennél több?:)

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Apró segítség

Egyszer beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aki óvó néni. Azt mondta, nagyon sokat jelentene, ha legalább valamilyen támpontja lenne, mit is kellene figyelnie a gyerekek munkáin, ami arra utalhat, hogy segítségre van szükségük. Szavai elgondolkodtattak és próbáltam csokorba szedni néhány dolgot.

Formák: iskolákba készülőknél érdemes figyelni a mértani formákra. Ha házikót rajzol a gyerek, nézzük meg, párhuzamosak-e a házfalak, körülbelül egyenlő hosszúak-e az oldalak....és egyáltalán egyenesek-e azok a vonalak. A háztetőn figyeljük meg, hogy a három szög megfelelő-e. Ha a szögek nem hegyesek, hanem sorozatosan tompaként rajzolja a gyerkőc, érdemes célzottan ilyen feladatot is kérni tőle.

Gyakorolhatjuk a formafelismerést, ha különböző formákat vágunk ki kartonból, bedugjuk egy sapkába vagy zsákba. Megkérjük, hogy húzzon egyet, de nem nézheti meg....tapintás alapján találja ki, melyiket tartja a kezében. De játszhatunk olyat is, hogy felmutatjuk a formát és azonnal vágja rá, melyiket látja. Segíthetünk olyan módon is, hogy gyakoroltatjuk, persze játékos formában. Rajzolunk egy nagy téglalapot és megkérjük, segítsen kidíszíteni a szőnyeget körben. Háromszög, négyzet, kör...a feladat azt is elárulja, mekkora a gyermek monotóniatűrése, képes-e a megadott formákat a sorrend szerint folytatni. Ugyanezt a feladatot bújtathatjuk a láncfűzés köntösébe is: különböző színű körök, formák, ugye milyen szép lesz a végeredmény?

Kisiskolásoknál nagyon hasznos eszköz a logikai készlet. Sorozatok képzésére, halmazalkotásra kiváló, mely mind-mind a matematika alapja.

A szerialitás (sorrendiség) a fenti feladatokkal folyamatosan együtt fejlődik. A következő posztban részletesen foglalkozom vele.

Gondolatok az etikáról

Minden olyan munka, hivatás, amellyel emberi sorsokat irányíthatunk, feltétlenül összefügg a munkavégző erkölcsi értékeivel. A nevelésben ez fokozottan érvényesül, hiszen nem csupán az iskola-óvoda zárt világában mutatott kép alapján ítélik meg a szülők, diákok, óvodások a nevelő munkáját. A társadalom feltételezi, hogy az erkölcsi tartásnak az élet minden területén jelentkeznie kell, függetlenül attól, hogy az adott nevelő kikkel és mikor lép kapcsolatba. A pedagógiában az etika három területen jelentkezhet: a pedagógusok egymás közötti viszonylataiban, a szülőkkel, valamint a tanítványokkal való kapcsolattartásban. 

Az, hogy a pedagógusmunka összefügg az egymás közötti kollegalitással, senkinek sem újdonság. A tanítás-nevelés mindig szoros együttműködés eredménye. Szükségszerű, hogy a kollégák nyíltan beszélhessenek egymással, ütköztessék véleményüket, hiszen ez vezethet a megfelelő pedagógiai irány kijelöléséhez, amely mind a gyerek, mind a nevelők érdekeit figyelembe veszi. Ha nincs meg a szabad vélemény-nyilvánítás lehetősége, a viták személyeskedésbe, torzsalkodásba fordulhatnak át.

Horváth Sándor A pedagógusmunka etikája című írásában világosan fogalmaz:

"Jobban oda kell figyelnünk önmagunkra, saját lelkünkre, belső életünkre, mert minden – a jó is, a rossz is – belülről, a szívből jön. Ne mindig csak mást nézzünk és kritizáljunk, hanem saját magunkat is, lehetőleg többször tartsunk önvizsgálatot, különösen mi pedagógusok, akiknek a lelkiismeretére van bízva több száz és több ezer gyermek formálása, nevelése, életbe indítása." 

A fenti gondolatokat minden nevelésben résztvevőnek meg kell fogadnia, akármilyen korosztállyal dolgozik.

"A szülők jelentős társadalmi pozíciója, közéleti tekintélye, értelmiségi rangja válhat másfajta, de nem kevésbé kedvezőtlen elfogultságok szülőanyjává. Holott ebben a vonatkozásban a pedagógusnak nincs erkölcsi joga arra, hogy ítéleteiben, értékeléseiben, bánásmódjában másra is tekintettel legyen, mint a gyermek valóságos teljesítményeire, fejlődésének szükségleteire."

Sajnálatos módon, vannak olyan szülők is, akik tudatosan be is vetik ezt az eszközt, felhasználják saját vagy akár házastársuk, szülőtársuk pozícióját egy-egy probléma rendezése érdekében! 

Csak a pedagógus saját elfogulatlanságán, erkölcsi érzékén és szakmai munkájába vetett hitén múlik, mennyire áll ellen ezeknek a törekvéseknek! Amikor azt nézi, azt adott gyereknek, csoportnak mi az érdeke, hogyan tud mindenki számára megnyugtató megoldást találni egy-egy sérelem esetén....és itt vissza is kanyarodhatunk az önvizsgálat fontosságára.....

Forrás: http://rmpsz.ro/uploaded/tiny/files/magiszter/2008/tavasz/07.pdf

Ha agresszív a gyerek....

Az agresszivitás bizony megkeserítheti életünket. Befolyásolja a gyerek közösségi megítélését, beilleszkedését, teljesítményét...és persze a család életét is nehezíti, hiszen ezen keresztül ítélik meg a szülőket, nevelési módszerüket.

Ne feledjük el, hogy agresszió valaminek a tünete. Állhat a háttérben szorongás, otthoni probléma, figyelemzavar, kirekesztettség, védekezés, hogy csak néhány példát említsünk. Az agresszió azért is jelenthet problémát, mert így a gyerek könnyen megszabadulhat belső feszültségétől, dühétől, így a különböző büntetések, megvonások hatástalanok maradnak.

Megnyilvánulhat fizikailag (egymás bántása), lelkileg (megszégyenítés, szidalmazás), verbálisan (csúnya szavak használata) és tárgyakon keresztül (rombolás). A szülőt minden esetben tájékoztatni kell az agresszív megnyilvánulásokról, ugyanakkor szem előtt kell tartani, hogy a közösségi élet zavartalansága miatt megoldása csak a pedagógusok és a szülők együttműködésével történhet. Ha szükséges, be kell vonni nevelési tanácsadó, pszichológus segítségét, aki különböző terápiák segítségével igyekszik a helyes viselkedésmintát kialakítani és erősíteni. A terápiák során játékos formában felelevenítik a történteket és próbálják úgy alakítani a játék kimenetelét, hogy a gyermek saját maga döbbenjen rá, hogyan is kellett volna helyesen viselkednie. Segíthet a bábozás, amikor az agresszív gyerek kerül a gyengébbik helyzetbe, a meseolvasás, mely ilyen témákkal foglalkozik. Nem szabad elfeledkezni a differenciált foglalkozás fontosságáról sem! Ha a pedagógus igyekszik a gyerekkel személyre szabottan akár néhány percet foglalkozni minden egyes nap, észrevehető változásnak lesz tanúja: a gyerek megnyílik, elhozza valamilyen apróságát megmutatni, iskolások megkeresik a pedagógust, beszélgetést kezdeményeznek. Nélkülözhetetlen, hogy a gyerekben tudatosítsák: mi is a helyes viselkedésforma és ezt megfelelően jutalmazzák is, ezzel is segítve be- és visszailleszkedését a csoportba.  A jutalmazásról bővebben ebben a posztban lehet olvasni.

Különleges gyerekek differenciálása 4 lépésben

A legtöbb gondot egy ADHD-s gyerek kezelésénél talán az okozza, hogy reakciói több esetben nem egyeznek meg más gyerekekével. Erősebb, gyengébb reakciót mutathatnak, attól függően, mi, mennyire éri el ingerküszöbüket.

Nagyobb létszámú közösségben fokozott nehézséget jelent a differenciálás megvalósítása, amely próbára teszi a pedagógusok türelmét és figyelmét. A differenciálásról bővebben itt lehet olvasni.

Az alábbiakban néhány gyakorlati tippet szeretnék megosztani, amely megkönnyítheti a gyerekekkel való bánásmódot.

1. Óvodai csoportokban foglalkozás, iskola-előkészítés esetén az óvodapedagógus ültesse maga mellé a gyermeket. Ez nem zárja ki azt, hogy a többi gyermekkel is foglalkozzon, mégis, szinte észrevétlenül valósulhat meg a fokozott odafigyelés, amelyre az óvodásnak szüksége van. Iskolásoknál célszerűbb az első padba ültetni a nebulót, a tanári asztal elé, ugyanezen okból. A gyerek nem érzi kirekesztettnek magát, nem okoz szorongást számára az, ha lassabban halad, mint a többiek.
2. Minél színesebben: akármilyen feladatról van szó, igyekezzünk színeket alkalmazni. A figyelemzavaros gyerek figyelme jobban felkelthető és leköthető, ha különböző színeket használhat. Sorminta esetén (például, rajzoljon adott sorrendben köröket, különböző formákat), színezéskor, festés esetén kiváló módszer. A változatosság tetten érhető énektanulásban, mondókázás esetén is: ha mozdulatokkal kötjük össze a sorokat, a figyelem is megsokszorozódik.
3. Próbáljunk külön feladatot adni neki: például, festésnél ő ossza ki az ecseteket, ő legyen a ceruzafelelős, szóljon a hasonló korúaknak, az iskolában ő mossa ki a szivacsot, készítse elő a krétát, stb.
4. Használjuk ki a gyerek egyediségét: egy figyelemzavaros gyerek egyszerre tud több dologra figyelni. Ragyogóan felhasználható a rajzolási idő arra, hogy közben verset mondjunk, énekeljünk, vagy a rajz témájához illő halmazalkotásra is (háziállatok rajzolása esetén mindenki mondjon egy-egy állatot) de akár arra is, hogy logopédiai gyakorlatokkal bombázzuk. (Ugyanazt mondtam: olló-holló, sas-kas?).

+ 1: A csoport többi tagjának el kell magyarázni, hogy az érintett gyereknek többet kell mozognia, futkároznia. A gyermekek szintjének megfelelően, mesével vagy rövid magyarázattal célszerű megértetni, hogy a hiperaktív gyerek NEM AKAR rosszat, de neki többször kell elmondani, hogyan viselkedjen helyesen. A megfelelő, normakövető magatartást a pedagógusnak el kell ismernie.  (A jutalmazásról bővebben ebben a posztban lehet olvasni.) A pedagógus feladata és felelőssége, hogy a gyerek ne szoruljon perifériára, társai ne közösítsék ki. Az életkor előrehaladtával a tünetek mérséklődnek, ugyanakkor a meleg, elfogadó és türelmes, toleráns légkör megkönnyíti a gyerek csoportba illeszkedését vagy visszailleszkedését társai közé.

Differenciálás? Differenciálás!

Ez a poszt szervesen kapcsolódik az előző, inkluzív nevelésről szóló írásomhoz. Itt lehet elolvasni.

A differenciálás maga különböző módon kezelést jelent. Mindannyian mások vagyunk, ezért mindenkinek joga van olyan bánásmódban részesülni, amely segítségével képességei a legjobban kibontakozhatnak. Egyfajta szemléletmód is, ösztönösség a nevelő részéről, amellyel keresi azokat a pontokat, amellyel a leginkább kapcsolódhat neveltjéhez.

A differenciálás során rendkívül fontos a tudatos tervezés. A tervezés időtartama alatt a pedagógus számba veszi a gyermek képességeit és megtervezi a fejlesztés menetét. Nélkülözhetetlen, hogy a pedagógus ne aggasson címkét a gyermekre! A gyengébb teljesítményt, lassabb feladatteljesítést nem szabad negatívan minősíteni, inkább próbálja  a gyereket biztatni, hogy itt bizony még kell egy kis gyakorlás, de már jó úton haladsz! A pedagógusnak ösztönöznie kell a gyereket, dicsérettel, elismeréssel és időt kell szakítania a kommunikációra. Iskolában, óvodában nehéznek tűnik kivitelezni, de úgy vélem, mégis megoldható, mert eredményes és hosszú távon a gyermek megbízik nevelőjében. A gyerek fejlődését, igyekezetét társai előtt is el kell ismerni! Semmi sem hat jobban, mint a nyilvános dicséret! Nem szabad fukarkodni az elismeréssel. (Sokszor nem tudom hová tenni azokat az írásokat, amelyek a dicséret ellen szólnak, vagy legalábbis erősen korlátozzák azok mennyiségét. Egy óvodás, kisiskolás gyereket nem fogja motiválni, ha hátbaveregetjük elismerésünk jeleként. A dicséret tényleges teljesítményért, munkáért jár. De ha jár, akkor ne spóroljunk vele! Egy piros pont, csillag, matrica a gyermek egész napját beragyoghatja....)

Hogyan lehet differenciálni? Próbálkozhatunk változtatni az időtartamon, többletidőt biztosítani egy-egy feladatra. Változtatható a technika: ha egy gyerek a művészetek irányába mutat érdeklődést, akkor próbáljunk olyan feladatot találni, amely során megcsillanthatja ezen képességeit. A kedvenc téma akár jutalomként is szóba jöhet: a sikeres feladatteljesítés után jöhet egy kis festés, színezés. Lehet variálni az eszközökkel: ma zsírkréta, holnap festék, azután ceruza....

Akármilyen módszer mellett döntünk, nem szabad elfelejteni, hogy a pedagógus elsődleges szerepe az aktiválás: ösztönözze neveltjét az önálló gondolkodásra, segítse ennek kialakulását, de csak addig, míg a gyerek igényli.

Forrás:http://docplayer.hu/2640321-A-differencialas-es-a-szemelyes-banasmod-fontossaga-az-ovodas-gyermek-eleteben.html

Inkluzív nevelés

Többször olvastam már az inkluzív nevelésről és hatásairól. Sokáig nem értettem, mi is az igazi különbség az inkluzív nevelés és az integráció között, míg egy tanulmány olvasása közben végre felfedeztem. Eszerint, az integráló intézmény befogadja a sajátos nevelési igényű gyermeket, de működésén alapvetően nem változtat, míg az inkluzív képzési helyek befogadják a gyermeket és felkészülnek a közös munkára.

A közös munka magába foglalja a tárgyi felszerelés biztosítását és a pedagógiai felkészülést. A pedagógusnak magának is készülnie kell: fokozott empátiával kell a gyermek felé fordulnia, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor ő nem tud átlagos módon reagálni...és fontos kiemelnünk, hogy ez nem akarat kérdése! A pedagógusnak fel kell magát vérteznie, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekkel több elfoglaltsága lesz, körültekintőbb magyarázatot igényel, hogy hamarabb kell neki elmondania, mikor-mit csinálnak majd, hogy legyen ideje felkészülni, stb. Optimális esetben ez a gyógypedagógiai segítséget is magába foglalja....de ez jelenleg kevés helyen valósulhat meg. Ugyanakkor, ha a pedagógus elfogadja, hogy a gyermek differenciált bánásmódot igényel, akkor ő valósággal kivirulhat a nevelő kezében. Meggyőződésem, hogy semmi sem helyettesítheti a helyes nevelői attitűdöt! Egy óvodás számára felemelő lehet, ha óvónéni reggel kedvesen köszönti, megkérdezi, hogy érzi magát és beszélget vele pár percet a napi programról és ezzel meg is nyugtatja, mint ahogy egy iskolásnak is jól esik egy kis többletfigyelem, főleg akkor, ha a pedagógus nem érezteti vele: miatta maradnak le a tananyaggal. A differenciált és egyben elfogadó bánásmódhoz sokszor nem is kell más, mint az, hogy kicsit kilépjünk a megszokott keretek közül....

Forrás: http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/sni/1az_integrcirl_ltalban.html#auto_top