Ha nehéz a számolás...

A számolás képessége nem születik velünk: az életkor előrehaladtával alakul ki. Már egészen kicsik is élvezettel mondogatják, sorolják a számokat, különösen, ha közösségben is hallják. A számolás az analógiás gondolkodáshoz kötődik, a logikai készséggel együtt fejlődik. De mi van, ha a gyerek egyáltalán nem akar számolni?

Feltűnhet a pedagógusnak, ha a gyereknek gondot okoz:

1.  a számok jelentésének megértése, 
2. ha a számképhez nem tud mennyiséget társítani, 
3. ha nem tudja megjegyezni a számok sorrendjét,
4. ha összekeveri a műveletek sorrendjét,
5. ha nem képes visszafelé számolni,
6. nem ismeri fel vagy összekeveri a műveleti jeleket,
7. nem képes értelmezni a több-kevesebb, ugyanannyi fogalmát,
8. nem figyel az utasításokra,
9. nem ismeri fel a számképet.
10. nem tudja a síkidomokat és a testeket megkülönböztetni egymástól
11. pontalakhoz nem tud mennyiséget társítani
12. gondot okoz számára a  sorrend tartása
13. nem tud csoportosítani, halmazt alkotni
14. bizonytalanul tájékozódik térben és időben

Az óvodában a számolási nehézségek jelei már jelentkezhetnek. A gondok észlelését az okozza, hogy a megfigyelt problémák nem kizárólag erre utalhatnak, hanem egyéb részképesség zavarokra is. 

Mindezek a gyanújelek indokolják azt, hogy a pedagógus és az óvodapedagógus felhívja a szülő figyelmét a problémára. Az idejében elkezdett fejlesztő, felzárkóztató foglalkozás megakadályozhatja a gyermek túlzott lemaradását és segítheti, hogy felzárkózzon kortársaihoz. A számolási készség fejlesztéséről a következő posztban fogok írni bővebben.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Feladattartás és feladattudat

A feladattartás és -tudat kialakítása önmagában nem igényel teendőt. Amikor egy gyermek iskolaéretté válik, nem okoz gondot számára, hogy egy-egy feladatot elejétől kezdve a végéig elvégezzen. Egy kiscsoportos óvodás még nem tudatosan gyakorolja ezt: kizárólag a feladatban rejlő örömért csinálja és csak addig, amíg kedve van. Egy nagycsoportostól viszont elvárás már, hogy tudatosan végezze el a feladatokat. De mi történik, ha ez bizony nem jellemző a gyerekre?

Éretlen az idegrendszere annak a gyermeknek, akin az alábbi tüneteket észleli a pedagógus és a szülő:

• jó értelmi képességei ellenére alulteljesít feladathelyzetben
• nehéz számára az egyensúlyozás
• ügyetlen, finommotorikus mozgása fejletlen
• képolvasási szintje nem elégséges, tőmondatokat használ
• figyelme könnyen elterelhető a környezeti ingerekkel
• feladathelyzetből kilép vagy el sem kezdi azokat
• szorong, ijedős, nehezen barátkozik
• új helyzetekre rosszul reagál
• téri orientációja bizonytalan (keveri az előtt-mögött, alatt-felett stb. névutókat)
• dominanciája kialakulatlan (összekeveri jobb és bal kezét)
• emberrajza kezdetleges (testrészek hiányoznak)

A fentieken túl számos egyéb tünet fordulhat még elő, amely az éretlen idegrendszerre utalhat. Ha a pedagógus huzamos ideig észleli a fenti problémákat, a szülő egyetértésével a gyereket a helyi pedagógiai szakszolgálathoz irányíthatja állapotfelmérésre és a fejlesztendő területek meghatározására.

Amiben a pedagógus maga is segíteni tud, az a támogató, elfogadó hozzáállás a feladattudat és -tartás kialakítása érdekében. A feladattudat kialakítása következetes, szigorú munkát igényel. Apróbb lépésekkel kell kezdeni: 

• kérjük meg a gyereket egy-egy részlet megrajzolására a közös munkában
• adjunk gyakorlati feladatot neki (például vigye ki a tányért, papírt, szemetet, stb., majd ellenőrizzük, hogy valóban jól csinálta-e)
• jutalmazással igyekezzünk a kívánt viselkedésformát rögzíteni: ha valamit megcsinál, azt mindig kövesse dicséret, lehetőleg olyan formában, amelynek nyoma marad
• igyekezzünk időt szakítani az egyéni elfoglaltságra (ez még nagy létszám mellett is megoldható!)
• a gyereket lehetőleg minél többször hagyjuk egyedül egy feladattal néhány percre, majd ellenőrizzük munkáját
• ha azt mondja, nincs kedve csinálni, ne fogadjuk el: tűzzünk ki elé konkrét célt/időpontot, amikor a feladatot el kell végeznie. Tudatosítsuk, hogy a feladat elvégzése után lesz szabadideje. Ha az időpont eljött, ne adjunk engedményt!
• próbáljuk ki a mikrocsoportos foglalkozási formát: 2-4 gyereknek adjunk külön feladatot és annak végrehajtását ellenőrizzük
• igyekezzünk szerialitást fejlesztő feladatokat adni: vizuális ritmus ismétlése, mozgásformák gyakorlása (lép-zár-ugrás; lép-zár-fordul-hátrafelé lép-zár és újra fordul). A szerialitásról itt olvashatsz bővebben.

Ne feledjük: mindenkinek érdeke a szabálykövető, feladattudatos magatartás kialakítása. Egy szülő otthon hiába szoktatja gyermekét az önállóságra, ha az ehhez szükséges támogatást a közösségtől nem kapja meg. Természetesen ez fordítva is igaz: nem működhet a nevelői munka sem megfelelően, ha a szülő nem támogatja a közösségi munkát.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Finommotorika fejlesztése játékosan, otthon

Van, amikor a szülőt értesítik az óvodában, iskolában, hogy a gyerek ügyetlen, mozgása darabos. Nem tartja a térközt, a vonalhatárokat átlépi, nem tud egyenes vonalakat húzni és még hosszan lehet sorolni, mi mindent vehet észre értő szem.

A legtöbb szülő ilyenkor kétségbeesik: mit csináljon? Válasz: mozgás! A finommotorikus fejlesztésről már ebben a posztban írtam hosszabban, most azonban olyan játékokat és eszközöket szeretnék mutatni, amelyek otthon is megtalálhatóak és egy kis kreativitással felhasználhatóak. Az otthoni foglalkozást próbáljuk minél inkább a játék köntösébe rejteni. Sok szülő abba a hibába esik, hogy azonnali eredményt akar látni, vagy úgy gondolja, egy-egy gyerek számára elegendő a heti 1-2 alkalmas fejlesztő foglalkozáson való részvétel. Ez nem így van! A fejlesztő foglalkozáson az irány kijelölése és a fejlesztendő területek meghatározása történik (természetesen játékos formában), de a szülőnek gondoskodnia kell az otthoni segítségről, gyakorlásról is. Az otthoni fejlesztő foglalkozásokról itt olvashatsz bővebben. A felzárkóztatás időt, elszántságot és türelmet igényel. Időt, mert másként kell elfoglaltságainkat beosztani, elszántságot, hogy a kezdeti nehézségek ne vegyék el a gyerek kedvét és türelmet, hogy ki tudjuk várni, amíg egy-egy készség begyakorlódik.

Milyen játékokra gondolhatunk? Kulcsszó a változatosság!

• Ujjnyomdázzunk! Akár nyomtatható feladatokkal, akár szabadon használva ujjukat, már az egészen kicsik is szívesen részt vesznek a festős feladatokban.
• Kérjük meg, hogy vágjon fel szívószálakat és fűzze fel őket nyakláncnak! Ha nehezíteni akarjuk, akkor meghatározott sorrend szerint kérjük a fűzést.
• Fessünk csőtésztát, majd száradás után ebből is készíthetünk láncot, karkötőt.
• Gyurmázzunk! Kartonra rajzoljunk alakzatokat (csigát, csillagot, sünit, stb.) és próbáljuk annak megfelelően elkészíteni. Nehezíthetjük, ha az alakzatokat körformákból készítjük el.

• Mosogatószivacsból vághatunk ki virágokat, fákat, felhőket és ragasszuk fel képnek.

• Használjunk papírtányérokat az alkotáshoz. Mivel merev, ezért a kicsi kezek is könnyebben boldogulnak vele. Jól ragasztható és festhető, ezért bármit készíthetünk belőle: fát, napot, tyúkot, katicát, halat.....a sornak csak fantáziánk szab határt.
• A konyhai salátaszedő kanalat, nagyobb csipeszeket horgászbotként is alkalmazhatjuk. Egy tálba engedjünk kevés vizet és kérjük meg a horgászt, szedje ki a benne úszkáló halacskákat. 

Jó szórakozást!

Együtt-működés?

Minden pedagógus találkozott már pályafutása során olyan gyermekkel, akinek nehézséget okozott a beilleszkedés kortársai közé. Az óvodai évek alatt a problémák markánsabban nyilvánulnak meg, mint a későbbiek során. Jellemző, hogy az iskolában a félénkség, visszahúzódás jelentkezik inkább.

A beilleszkedési nehézség sokféle tünetet produkálhat: a feladat megtagadásától, verbális-fizikai agresszión át, a szorongásig. A pedagógus sokszor nehéz helyzetben találja magát: hogyan próbáljon egyensúlyozni a nehézséggel küzdő gyerek és a csoport között? Nem jó választás, ha az adott gyereket megpróbálják a csoportból kizárni. A pedagógus feladata, hogy megpróbálja a gyerekek közötti különbséget csökkenteni, lehetőséget adni a csoporthoz való visszatérésre és a toleráns magatartást erősíteni. Ahhoz, hogy a gyerek visszakerüljön a csoport közösségi életébe és ne szoruljon perifériára, a pedagógusnak olyan tevékenységeket kell szerveznie, amely erősíti a csoporton belüli társas kapcsolatokat. Ennek eszköze a csapatépítő, együttműködést segítő játékok.

Az együttműködés fejlesztése sokrétű hatással jár: erősíti a feladattudatot, segíti a szabálykövető magatartás kialakulását, fejleszti a csoporttagok közötti kapcsolatot. A sikeres feladatvégzés eredményeként a gyerek szorongása csökken, önbizalma erősödik. Nagyon fontos a feladatban való részvétel következetes, szigorú kérése és a feladat elvégeztetése. A feladat teljesítése után a csoporttagok kapjanak jutalmat. A dicséret sokkal nagyobb jelentőségű, mint maga az egész cselekmény. A jutalmazásról ebben a posztban olvashatsz bővebben. Tartsuk szem előtt, hogy a csapatmunkán alapuló játék nem lehet versengő jellegű, mert ezzel pont a csoportépítő hatást veszíti el.

Mi is lehet csapatépítő játék?

• Projektek készítése: különböző eseményekhez kapcsolódva lehet projektnapokat tartani: Föld napja, Víz világnapja. A projektek előkészítésnél lehetőleg adjunk mindenkinek külön feladatot: elég akár egy színezés kérése, segítség a projekt-tálca összeállításánál, díszek feltétele, ragasztása. A projekt készítésénél a csoporttagok egy helyen üljenek, a pedagógus köztük foglaljon helyet. Fontos, hogy ne fogadjuk a nemleges választ. Segítsünk, ha látjuk, hogy igényli.
• Építsünk pókhálót, akár a szabadban, akár a csoportszobában. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég fák vagy bent bútorok közé zsineget kifeszíteni és azok között bujkálni.
• Nagyobbak megpróbálkozhatnak a twisterrel. Garantált szórakozás és kacagás.
• Egyensúlyon alapuló játékokat is kipróbálhatunk. A csoporttagok álljanak sorba és mindenki hasához tegyünk egy-egy léggömböt. Úgy kell haladniuk, hogy ne essen le és ne is pukkanjon ki.
• Két egyforma hosszúságú léc alá tegyünk köteleket. A csoporttagok álljanak rá, fogják meg a kötelet és próbáljanak haladni. Csak akkor fog sikerülni, ha mindenki egyszerre lép és emeli fel.
• Egy nagyobb karton 4 oldalára fúrjunk lyukakat, amelybe zsineget hurkolunk. A kartonra vágjunk 3-4 nagyobb nagyobb lyukat. A gyerekek a zsinór segítségével felemelik a kartont és egy ráhelyezett labdát próbálnak úgy irányítani, hogy egyik lyukba se essen bele.
• Régi pokrócot is felhasználhatunk játékra: a plédet hosszában hasítsuk fel és a két végét varrjuk össze, így egy kört kapunk. Ezután kérjük meg a gyerekeket, hogy álljanak a kerékbe és próbáljanak együtt elindulni.
• Apróbbak próbálkozhatnak  kisebb labdáknak pályát építeni csövek segítségével.
• Ovisokkal, iskolásokkal egyaránt készíthetünk feliratokat is. Mindenki kap egy-egy A4-es lapra felragasztott betűt (ezt foglalkozás keretében is megcsinálhatják), majd állítsuk be őket egy-egy formának megfelelő helyre. Tapsra szétszóródnak, újabb tapsra gyülekeznek. Például, a Víz világnapján lehet hullámvonal, a Föld napján kör, virág, fa, stb.. 

A fenti játékokat ötletindítónak szántam. Valamennyi fejleszti a figyelmet és koncentrálóképességet, az együttműködést. A közös vidám élmények erősítik a csoporthoz tartozás érzését. A pedagógus saját kreativitásán, elszántságán múlik, ezek közül mit fog bevetni a foglalkozások során. Ne fogadjuk el, ha egy gyerek teljesen ki akar maradni vagy a csoport összezár előtte. A pedagógus egyik legfontosabb kötelessége, hogy a közösségi életre felkészítse a gyerekeket és a játékon keresztül segítse ennek megélését és gyakorlását.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Játék kupakokkal

Kicsi, színes és könnyű...mi az? Persze, hogy a kupak! Nem csupán gyűjtögetni lehet, hanem használni is.

Nagyon egyszerű játékról van szó: szükség van hozzá 9 vagy 12 darab üres gyufásdobozra (lehet ettől több és kevesebb is), ugyanennyi - lehetőleg más-más színű - kupakra és ragasztóra. A dobozokból három egyforma nagyságú oszlopot kell építeni, majd ezeket összeragasztani. Én színes szigetelő szalagot használtam. Amikor kész volt a kis "komód", a fiókokat teleraktam a kupakokkal. A játék menete a következő volt: megmondtam, melyik fiókot kell keresni, például bal oldalon az alsót vagy középen a felsőt, stb.. Meg kellett találnia a megfelelőt és megnézni, milyen kupakot dugtunk bele. Ha megnézte, akkor mondunk újabbakat. Amikor már mindet megnézte, kérdezzük meg, hogy jól megjegyezte-e, hol melyik kupak van. 

Mit is fejleszt ez a pár perces játék? A téri orientációt, hiszen fel kell ismernie, a jobb és bal oldalt, a középső oszlopot és meg kell találnia az alsó-felső-középső fiókok közül a megfelelőt. Javítja a rövid távú memóriát és segíti a koncentrálóképességet, mert nagyon kell figyelni ahhoz, hogy a játék végén megtalálja a kért kupakot.

Játékra fel!:) Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál hasonló tartalmakról, kérlek, lájkold oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes

A finommotorikus fejlesztésről

Ahhoz, hogy egy gyermek minél könnyebben megtanuljon írni, fejlett finommotoros mozgással kell rendelkeznie. A finommotorika azonban nem fejlődik a nagymozgások fejlesztése nélkül. Általánosságban véve elmondható, hogy azok az idegpályák, amelyek a aprócska, leheletfinom mozdulatokért felelnek, körülbelül a 6. életévig fejleszthetőek a leghatékonyabban. Minél fiatalabb korban célszerű "bemelegíteni" az ehhez szükséges izmokat, gyurmázással, tésztagyúrással, szabad firkálással. Ahhoz, hogy a gyerek hatékonyan lépjen az írás mezejére, meg kell tanulnia, hogyan uralja testét, hogyan mozgassa külön-külön a különböző izomcsoportokat.

Célszerű először a vállövi izomzattal kezdeni: karkörzés/vállkörzés előre, hátra, egyszerre és váltva, gyorsabban és lassabban. Közben megismerkedhet saját testrészeivel, az irányokkal, a mozgás közben mondókák segítségével figyelmét sikerül lekötni, fenntartani. Ki ne ismerné a Megy a hajó a Dunán című versikét?:) Hogy az irányokat is gyakoroljuk, kérhetjük, hogy bal kezét emelje fel, a jobbat hátra, majd fordítsa meg kezeit vagy jobb kezét oldalra tartsa, a balt fel és fordítva, stb..

Ha a vállövi mozgás megbízhatóan működik, szintet lehet lépni: a csukló elkülönült mozgatását kell elérni: kérjük meg a gyermeket, nyújtsa ki karját és próbáljon csak csuklójával körözni, egyszerre, felváltva, ugyanabba az irányba, ellentétes irányba. Közben a mozgásra rímelve mondókaként csigabigás versikéket lehet mondani. Ha mindkét mozgásformát sikerült jól begyakorolni, kérhetjük, hogy felváltva végezzen váll- és csuklómozdulatokat, esetleg tapsoljon közben egy-egy versike ütemére.

Az ujjak elkülönült működését talán a legnehezebb elérni. Első lépés, hogy a gyerek megbízhatóan tudja, melyik ujját hogyan hívják. Ezt segíthetjük mondókákkal, a Hüvelykujjam almafa a legtöbb gyerkőc nagy kedvence.:) 

Ahhoz, hogy az ujjak külön mozgását és koordinációját segítsük, végezhetünk ujjgyakorlatokat is, ezeket már a kisebbek is élvezik. Például:

"Egy csepp (egyet mutat mindkét kezével),

Két csepp (kettőt mutat mindkét kezével),

Öt csepp (ötöt mutat),

Meg tíz (már tíznél járunk, összes ujját mozgatja függőlegesen tartva),

Olvad a jégcsap,

Csepereg a víz!" (Vízszintesen tartja kezét és mozgatja ujjait vagy dobol velük az asztalon).

Segíthet az is, ha kezüket körberajzoljuk és kivágjuk kartonból. Ezután megkérjük, fektesse rá tenyerét és utánozza a mi kezünk mozgását. Mindig más-más ujjunkat emeljük fel. Nehéz feladat, már a pici sikereknek is örülni kell.

A kéz izomzatát erősíthetjük még csipeszeléssel (egy kis teregetés), krepp papírból gombóc sodrásával is. Vigyázzunk, a gombócot a hüvelyk- és a mutatóujjal kell készíteni!

Filléres játékot is játszhatunk: egy tálba vizet öntünk és  színes kupakokat teszünk bele. Kérjük meg, hogy minden kupakot más-más ujjával nyomja le a tál aljára. Próbáljuk csak ki! Szárazon könnyűnek tűnik, de vízben egészen más a helyzet. Még jobban nehezíthetjük, ha megkérjük, próbálja meg két fakanállal vagy hurkapálcával kihorgászni őket.  A játék után pedig következhet a takarítás:)

Kép forrása: Pinterest

Az egyensúlyról

Sokszor hallhattuk már, hogy a fejlesztés a mozgással kezdődik. De miért, kérdezi sok szülő, hiszen a gyerek rajzolni nem szeret. A válasz erre az, hogy a fejlesztés során azt az elvet kell szem előtt tartani, hogy a nagy felől közelítünk a kisebb mozgás felé. Már magzati korban megjelenik a mozgás aktív és passzív formában egyaránt. Aktív, amikor a baba magától mocorog és passzív, mert az anya mozgásának hatására állandó himbálózásban, ringatózásban van. Nem véletlen, hogy a síró babát a ringatással a legkönnyebb megnyugtatni. 

Az egyensúlyra ható mozgás erősen stimulálja a vesztibuláris idegrendszert. A vesztibuláris idegrendszer befolyásolja a térbeli érzékelést, a beszédfejlődést, csökkenti a túlmozgékonyságot, javítja a figyelmi funkciókat, beindítja az éréi folyamatokat. A szülőknek hagyni kell a babát minél többet szabadon mozogni, hiszen a mozgás által fejlődik izomzata, megtanulja érzékelni a mélységet és magasságot és a fejlődéssel további mozgásformák kipróbálására törekszik. Idősebb, már óvodáskorú gyerekek esetén a szülő felfigyelhet arra, hogy a gyerek:

• bizonytalan mozgású
• ügyetlen
• nem tud egy lábon ugrálni, megállni
• nehezen tanul meg hintázni, biciklizni
• könnyen éri baleset
• nem ismeri saját testét, testrészeit

Az egyensúly fejlesztése nagyon fontos a mozgásterápiák repertoárján. Egészen egyszerű dolgokra kell gondolni, amelyek egy nagy létszámú csoportban is megvalósíthatóak:

• tegyünk ugrókötelet a földre és a gyerekek sétáljanak végig rajta.
• játszunk szoborjátékot: tapsra mindenkinek meg kell dermednie abban a helyzetben, amiben éppen van.
• állítsunk fel alagutat és kérjük meg a gyerekeket, hogy mindenki kússzon át rajta előre, majd hátrafelé is.
• sétáljunk tornapadon (mindkét oldalán). Ha nehezíteni akarjuk, akkor babzsákkal a fejen kell teljesíteni a gyakorlatot. 
• ha az óvoda rendelkezik egyensúlyozó párnával, akkor azon is lehet gyakorolni az állást. Ugyanez vonatkozik a vízinudlira is.
• használjunk fitballt a foglalkozásokhoz: a gyerekek feküdjenek rá hassal és próbálják meg kinyújtani előre/oldalra mindkét kezüket (ez a foglalkozásvezetőknek is jó testedzés).:) A kisebbek üljenek rá és óvatosan gurítsuk őket előre-hátra-oldalra.
• végeztessünk gyakorlatokat babzsákkal: célbadobás, feldobás-elkapás, hempergés nyújtott vagy mellkashoz szorított karral.
• labdázzunk: feldobás és elkapás, majd ha ez jól megy, akkor kérjük meg, hogy a feldobás után tapsoljanak. Gurítsák végig a labdát egy egyenes vonalon vagy padon.
• a gyerekek körben üljenek le. Csak a lábuk segítségével próbáljanak egymásnak labdát átadni.
• vessük be a Mozgáskotta módszert a hatékonyság érdekében.
• nagyobb gyerekek esetében lehet próbálkozni a mocsárjárással: lépjenek párnára, zsámolyra. 
• biciklizzünk minél többet! Hasonlóan hasznos a roller és a futóbicikli is.

Nagyon fontos tudni, hogy a rendszeres testmozgást semmi sem pótolja! Minden óvodáskorú gyermeknek szüksége van arra, hogy megfelelő, segítő, fejlesztő mozgásban részesüljön. A mozgás ügyesedésével a finommotorikus funkciók is észrevehetően javulnak majd.

Ha tetszett ez a bejegyzés és szívesen olvasnál még hasonló témákról, kérlek, lájkold facebook oldalunkat és oszd meg posztjainkat.

https://www.facebook.com/mindennapifejlesztes/

Kép forrása: bellalunatoys.com